Van a megcsalásnak az a bizonyos szürkezónája. Határ az igen és a nem között, a senkiföldje. Ahonnan ide is meg oda is lehet fordulni, könnyedén alakítható a narratíva barátsággá és szeretői viszonnyá egyaránt. Ez a mikrocheating, vagyis a mikromegcsalás, ami jóval összetettebb jelenség, mint azt elsőre gondolnánk. És hogy mik a jellegzetességei? Miért nehéz definiálni? És hogyan kapcsolódik össze a társfüggőséggel? Erről beszélgettünk Knapek Éva klinikai szakpszichológussal.
Mit jelent pontosan a microcheating a párkapcsolatban? Hogyan lehetne ezt definiálni?
A pszichológia témái ritkán fekete-fehérek, ezért kevés olyan dolog van, amit vágóértékek mentén definiálni lehetne. Hogy mi számít mikromegcsalásnak, szintén kevésbé egzakt.
Mikromegcsalás alatt kis, apró, egyesével bizonyos emberek számára talán bocsánatos bűnnek számító, szürkezónában történő cselekedeteket értünk. Amire a másik nem mondja egyértelműen, hogy megcsalás – de ha tudná, akkor rosszul esne neki.
Megcsalva érezhetné magát, de valahogy nehéz lenne kimondania, hogy megcsalták, hiszen nem összehasonlítható a mondjuk úgy „klasszikusan”, „általánosan elfogadott módon” megcsalásnak számító csókolózással vagy szexuális együttléttel. Vagyis ahhoz nem elég, hogy az ember kilépjen a kapcsolatból a hatására, de ahhoz igen, hogy a kapcsolatot erodálja, rombolja.
Tudsz néhány konkrétumot mondani? Mi eshet ebbe a kategóriába?
Olyan cselekedetekben testesülhet meg, mint a rendszeres udvarolgatás, flörtölgetés, képküldés, vagy a harmadik fél túlzott beavatása a párkapcsolat belső folyamataiba. A mikromegcsalás motivációja gyakran az, hogy a párkapcsolatban megsérült egónkat valahogy helyreigazítsuk egy harmadik fél segítségével. Úgy szoktam ezt megfogalmazni, hogy gyakran egymás egójának a simogatása a cél.
Hol lehet meghúzni a határt barátság és microcheating között?
Nehéz megkülönböztetni őket. Azt mondhatjuk talán, hogy a belső, tudattalan motiváció tudatosítása az egyetlen, ami legalább a megcsaló fél számára biztossá teszi, hogy mit miért tesz, mi történik. De ebben sokan magukhoz sem őszinték, kívülről meg aztán végképp nehéz megkülönböztetni. Mondjuk a testi vonzalom és az intenzív kémia erős gyanújel lehet.
Vagyis azt mondhatjuk, hogy a mikromegcsalás és a ‘nem mikromegcsalás’ teljesen ugyanúgy is kinézhet?
Igen, a kettő nagyon hasonlóan néz ki kívülről. A valódi, gyakran tudattalan motiváció feltárása és a magunkkal folytatott őszinte beszélgetések segíthetnek kideríteni, mi történik. De legjobb a partnerünk számára is őszintén beszélni erről, és törekedni a helyzet megváltoztatására, az önértékelési hiányok más módon történő betöltésére.
Elképzelhető, hogy engem nem zavar, ha a partnerem intim lelki kapcsolatba kerül valaki mással?
Hogyne, hiszen a barátság is intim lelki kapcsolat. Persze különbözünk abban, hogy ki mennyire hisz az ellenkező neműek közötti barátság létezésében. Ha biztonságban érezzük magunkat és meg vagyunk róla győződve, hogy ez csak barátság, akkor a kapcsolattartás nem számít megcsalásnak, hisz számomra is elfogadható, tudok róla és rendben vagyok vele.
De ilyen esetekben is előfordulhat, hogy a határaimat a baráti pár a hátam mögött, titokban mégis áthágja, ezért kell ezeket tisztázni. Nekem mi fér bele, neked mi fér bele. Ne legyen félreértés. Belefér például a párnak, hogy bárkivel megbeszélje a másik, hogy vonzódnak egymáshoz? Belefér, hogy olyanokkal barátkozzunk, akikhez vonzódunk? Az még barátságnak számít? Ezekre nincs mindenki számára egyöntetűen elfogadható válaszom, el kell rajta gondolkozni, és kialakítani a párkapcsolat saját válaszait.
Azt mondtad, hogy gyakran amiatt bonyolódik valaki mikromegcsalásba, hogy a párkapcsolatban sérült egóját táplálja. Ez azt is jelenti, hogy ha mikromegcsaláson kapjuk a párunkat vagy saját magunkat, az jelez valamit a párkapcsolatunkat illetően is?
A mikromegcsalás és a megcsalás, vagyis az, hogy valaki tudatosan vagy kevésbé tudatosan a megcsalás mellett dönt, soha nem a kapcsolat tükre, hanem a megcsaló fél személyiségének a tükre. Az önértékelés és a megoldási módok színvonalának tükre.
Persze lehetséges, hogy a párkapcsolatomból hiányzik valami, de ettől még nem kell megcsalni senkit, van más megoldás is. Például azon dolgozni, hogy elfogadjuk, hogy nem létezik a tökéletes párkapcsolat, ami képes az összes szükségletünket, számunkra érdekes emberi tulajdonságokat egy kapcsolaton belül betölteni, megtestesíteni.
Vagyis a mikromegcsalásnál leginkább a megcsaló félnek van gondolkodnivalója?
Jelezhet a megcsalás kapcsolati problémát is, de még egyszer mondom, van választásom, hogy hogyan cselekszem, még akkor is, ha megtetszik valaki, és éppen akkor és ott megkaphatnék valamit tőle, ami hiányzik nekem. Akár meg is beszélhetem a párommal, kellő átgondoltság mellett, hogy mi hiányzik, min dolgozzunk. De ezzel azért érdemes vigyázni, hogyan tesszük, mert akár fordítva is elsülhet.
A megcsalás látszólag könnyű úttal kecsegtet, mert instant megkapok valamit, de sokan sérülnek benne egyszerre. Ugyanakkor a szeretői kapcsolat nem hasonlítható össze a párkapcsolatok prózaiságával.
A megcsalás felfogható egyfajta menekülésként a valóság elől, elhitetheti velünk, hogy akár ilyen is lehetne egy kapcsolat. De a legtöbb esetben ez nem igaz, mert a hús-vér kapcsolatok a mindennapok kihívásai miatt nem könnyűek, sőt. És bizony a következő párkapcsolat is eljut majd ebbe a fázisba, bármilyen hihetetlennek is tűnik.
Lehet összefüggés a mikromegcsalás és a társfüggőség között?
Nagyon sok társfüggő nő – jellemzően nők a társfüggők – él együtt olyan nárcisztikus tematikákban érintett férfival, aki előszeretettel űzi a microcheatinget, és a társfüggő nők nagyon bele tudnak ragadni ezekbe a helyzetekbe. Hónapokat, éveket töltenek azzal, hogy megfejtsék a férfit, és közben nem ismerik fel a saját határaikat és nem tudnak kiállni magukért. Gyakori, hogy nem fér bele nekik a microcheating, de a manipuláció hatására nem hallgatnak feltétlen saját magukra, és sajnos ez lehetővé teszi a másik számára a megcsalás folytatását – valljuk be, ezt is akarta elérni.
Mit jelent társfüggőnek lenni?
Sokan összekeverik a kapcsolatfüggéssel, de itt nem arról van szó, hogy valaki nem tud egyedül lenni, hanem arról, hogy
valaki függővé válik attól, hogy megváltoztassa a másikat.
Egy nárcisztikus esetében ez úgy nézhet ki, hogy a partner viselkedése negatív hatással van a környezetére, de ezt nem látja be – mint ahogy egy alkoholproblémával élő sem látja be sokáig azt, hogy ez gond lenne. Viszont a társfüggő fél szeretné őt ebben megváltoztatni, ráébreszteni. Úgy is mondhatjuk, hogy én, a társfüggő fél, állandóan azon gondolkodom, hogyan szokhatna le azokról az egocentrikus dolgokról, amik nekem és a környezetének is nehézséget okozhatnak.
Kérdésed van? Hozzászólnál?
Kommentelj a Pszichoforyou Facebook-oldalán!Úgy érzed, ezt a cikked neked írták? Ez nem véletlen! A Pszichoforyou az olvasókról szól, és az olvasóink támogatásával működik. Ha szeretnél még sok hasonló írást olvasni, támogass minket! MEGNÉZEM
You must be logged in to post a comment.