Nálatok békés vagy balhés a karácsony?

Szerző: | 2017. 12. 22. | Én&Te | Olvasási idő: 10 perc

Sok helyen sajnos szinte természetes velejárója az ünnepeknek a veszekedés és az, hogy az izzó fényei mellett a feszültség is ott vibrál a levegőben. Szakértőnk szerint a háttérben legtöbbször az igények, vágyak megfogalmazásának és kimondásának hiánya okozza a konfliktust. Éppen ezért, beletörődés vagy „balhézás” helyett érdemes átgondolni, hogy mi mindent tehetünk a békés ünnepért. Az alábbiakban Geist Klára szakpszichológus, családterapeuta, párterapeuta, szexuálterapeuta erre vonatkozó tanácsait olvashatjátok.

Geist Klára szakpszichológus, gyakorlati kiképző családterapeuta, párterapeuta, szexuálterapeuta

Karácsony. Az ünnep, ami előtt mindenki fogadkozik. Van, aki azt fogadja meg, hogy „ez volt az utolsó balhé,” hogy ez a karácsony most tényleg jó, és végre békés lesz… Csakhogy a várva várt ünnep újabb cirkuszba torkollik, ott állunk és nem értjük, hogy történt (már megint) ez velünk. Januárban aztán a párterápiás rendelések alatt tudatosan próbáljuk megérteni sok párral, mi az, ami történt közöttük, hogy megértsék a tanulságokat, és a jövőben tehessenek a változásért.

Mi köze a veszekedésnek a karácsonyhoz?

Inkább a rendezetlen kapcsolathoz van köze. Az ünnep oldott légköre, az együtt töltött szabadidő teret enged érzelmeink szabad áramlásának. A felfokozott légkörben pozitív és negatív érzelmek egyaránt megjelenhetnek. Ennek folyományaként felnagyítódhatnak a kapcsolati örömök, ahogy az önfeltárás igénye, a meghittség, a törődés, a figyelem iránti vágy is. De mi van akkor, ha helyette frusztráció, görcsös teljesíteni akarás, kihasználtság érzése jelenik meg?

Az ünnep kizökkent minket a megszokott rutinból, a strukturálatlan szabadidő, és a tudat, hogy bármi történhet, belső nyugtalanságot is okozhat.

Ez a szorongás azoknak a pároknak, akik a sok külön töltött idő után nem igazán tudnak mit kezdeni egymással, talán ismerős lehet. Csakhogy, amíg a csendtől kongó hétvégék gyorsan elrepülnek, addig az ünnepek alatt az együtt töltött idő mennyisége jelentősen megnő. És ezzel arányosan a kettejük közötti feszültség és távolság is, amit az összezártság érzése még tovább mélyít.

Figyelj végre rám!

A karácsony előtti felfokozott várakozás mindenkiben feléleszti a figyelem, a törődés iránti igényt, amelyek a legtöbbször kimondatlanul bugyognak bennünk. Emiatt az igények megfogalmazása és egymás felé fordulás helyett a pár tagjai inkább szekírozni kezdik egymást.

Párterápián gyakran kiderül, hogy a piszkálás, kritizálás, veszekedés valójában a frusztrált kötődési igény megnyilvánulása. „Úgy szeretnék kapcsolódni hozzád, együtt lenni veled, de csak így tudom magam felé fordítani a figyelmedet. Ezért veszekszem veled…”

Kiüresedett családi rítusok

Sokszor az is tisztázatlan, kinek mi a szükséglete, hogyan szeretné tölteni a karácsonyi szabadidőt. A karácsonykor kialakult szokások egyrészt védettséget adnak, hiszen rendszerbe foglalják az időt. Ugyanakkor ezek a rítusok feszültséget is kelthetnek bennünk, hiszen, miközben valami másra, a megszokottól eltérő dologra, például több törődésre, figyelemre, intimitásra vágyunk, szembesülünk vele, hogy ezt az igényünket nehezünkre esik kifejezni.

Pusztán az által, hogy ezeket az igényeket kimondjuk és megfogalmazzuk, rengeteg feszültséget fel lehet oldani, ami nem ritkán az egyébként már réges-régen kiüresedett családi rituálékat is átalakíthatja, élettel töltheti meg.

Kiderülhet például, hogy az órákon át tartó bejglisütés valójában mindenkinek csak teher: a lisztes, cukros édesség helyett a pillanatok alatt összedobható reform sütinek is pontosan ugyanúgy örülne a család, sőt… Az is lehet, hogy a rokonlátogatás helyett, legszívesebben a család minden tagja otthon töltené a karácsonyt, de az igények kimondása nélkül mindenki beletörődve és rosszkedvűen követi az évek során kialakult, de már csak kevés örömöt okozó menetrendet.

Amikor kimondódnak az igények

Ha végre elindul a tisztázás a pár tagjai között, és kimondódnak az igények, akkor ezzel párhuzamosan az ünnepek okozta frusztráció is csökken, és szépen lassan mindenki elkezdi jobban érezni magát – a veszekedés mennyisége is megcsappan, vagy teljesen megszűnik.

Ebben a folyamatban azonban nem ritkán az is kiderül, hogy sokan a saját igényeiket sem ismerik igazán, és valójában ez, vagy ez is az oka annak, hogy kérni sem tudunk. Nem tudjuk ugyanis, hogy mit akarunk.

A változás, a változtatás és családi béke egyik előfeltétele, alapköve tehát az, hogy saját magunkkal is jóban legyünk. Aki elkezd jóban lenni önmagával, az tisztában van a saját igényeivel, nem kérdőjelezi meg azokat, így az sem okoz benne feszültséget, vagy azonosíthatatlan rossz érzéseket, ha ezek az igények szemben állnak a másik igényeivel.

Ha ezeket megfogalmazzuk és megbeszéljük, akkor ahelyett, hogy a feszültségből eredő frusztrációt a másikra vetítjük, elindulhatunk a megoldás irányába. Miközben a düh és az elégedetlenség érzése eltűnik, lassan erősödni kezd az önfeltárás iránti igény, aminek eredményeként megjelenik a kölcsönös a figyelem, a veszekedés pedig elveszíti funkcióját. Javul az érzelmi biztonság.

Hogyan jussunk el idáig?

Már azzal is sokat tehetünk a stresszmentes ünnepért, ha a pár tagjai az adventi készülődés idején együtt töltenek néhány napot, miközben önmagukkal és egymással is foglalkoznak

Ha a karácsonyi készülődés idején szabad lelassulni, lehet mélázni, lazítani és senkinek sem kell görcsösen teljesíteni, azzal már sokat tettünk a feszültségektől mentes, ténylegesen békés karácsonyért.

Ebben nyugodtan kérjünk segítséget a többi családtagtól, ami nemcsak azért lehet jó, mert tehermentesítjük magunkat, hanem azért is mert ez által új tapasztalatokra, a korábbiaktól eltérő élményekre tehetünk szert.

Tervezd meg!

A fa körüli fesztültséget nem ritkán a túl sok magunkra vállalt feladat, a tervezetlenség és a szervezetlenség okozza. Éppen ezért, a szabadidőt is érdemes előre megtervezni – csak lazán, kötetlenül úgy, hogy legyen választási lehetőség.

Önismeretre is szükség van ahhoz, hogy fel tudjam mérni, mennyire tűröm jól a szervezetlenséget, az üresjáratokat magam körül. Ha ezek a dolgok frusztrálnak minket, akkor az ebből eredő feszültséget lehetőség szerint ne a párunkon vezessük le, és pláne ne rajta kérjük számon. Ne feledkezzünk meg arról, hogy mindenki a saját érzéseiért felel!

„Szeretnék egy kicsit egyedül lenni”

Amikor az igények megfogalmazásáról beszélünk, akkor abban az is benne lehet, hogy szeretnénk kicsit egyedül lenni. Ezt a vágyunkat akár elutasításként is értékelheti a párunk, holott éppen a közelség, a távolság, az együtt töltött idő, és a különlét dimenziójának változásai adnak színeket és valamiféle koreográfiát egy kapcsolatnak. Éppen attól válik értékessé az együtt töltött idő, ha külön is vagyunk, ez által még jobban és intenzívebben meg tudjuk élni a kapcsolat örömeit.

Mi van, ha mégis kitör a veszekedés?

Nem feltétlenül kell, hogy családi drámába torkolljon a veszekedés. A negatív indulatoknak is ki kell jönniük ahhoz, hogy két ember ismét közelebb tudjon menni egymáshoz. Csak megfelelő vitakultúrára van szükség. Mindig meglepődnek, ha megkérdezem tőlük: mire lenne szükségük ahhoz, hogy jobban bírják a veszekedést Legtöbbször kiderül, hogy az utólagos békülés, feloldás, tisztázás segít. Akkor is, ha senkinek nincs igaza.

A karácsonyi némaság ugyanolyan megpróbáltatást okoz, mint a parttalan veszekedés. A gyermekek sem a veszekedéstől sérülnek, inkább a békülés hiányától. Ilyenkor célszerű rövid időn belül megnyugtatni egymást.

Van, akinek az érintés, míg másoknak a humor jelent vigaszt egy ilyen helyzetben. Nem igaz, hogy feltétlenül konstruktívan lehet és kell veszekedni. A lényeg a feloldás, az érzelmi biztonság kölcsönös helyreállítása. Fontos ugyanakkor látni, hogy a hétköznapokban rendezetlen konfliktusok feloldására nem a karácsony a legalkalmasabb. Az ünnepekben felgyülemlett feszültséget érdemes az ünnepek után, lehetőleg külső helyszínen, akár szakember bevonásával újratárgyalni, tisztázni.

A kapcsolat nem karácsonyi díszlet, együtt teremtjük, a mi döntésünk, hogy kapcsolati öröm lesz belőle, vagy viszály.

Kérdésed van? Hozzászólnál?

Kommentelj a Pszichoforyou Facebook-oldalán!

SEGÍTS, HOGY MI IS SEGÍTHESSÜNK!

Úgy érzed, ezt a cikked neked írták? Ez nem véletlen! A Pszichoforyou az olvasókról szól, és az olvasóink támogatásával működik. Ha szeretnél még sok hasonló írást olvasni, támogass minket! MEGNÉZEM

Szerző

Geist Klára

Pin It on Pinterest

Share This