„Az ölelés, amikor elbújok a szeretetben” – Stresszoldás, lelki támasz és érzelmi biztonság a jó ölelés ismérvei

Napi 4 ölelés kell a túléléshez, 8 a szinten tartáshoz és 12 a gyarapodáshoz – mondta Virginia Satir, amerikai pszichológus, a családterápia egyik kitalálója. Amellett, hogy megfontoljuk a fenti tanácsot, érdemes utánagondolnunk: mit ad ez a gesztus a testnek, mit a léleknek? Létezik belőle jó, és mitől nem működik, ha rossz? Vajon tudunk szülőként ölelésre nevelni? A kérdésekre Geist Klára, pszichológus szakértőnk segítségével keressük a választ. A cikk végén pedig, egyfajta virtuális átkarolásként gyerekek gondolatait küldjük nektek, kedves olvasók, arról: mit jelent az ölelés a kicsiknek.

Ha az ölelésről mint lelki erőforrásról gondolkodunk, érdemes elsőként magának a gesztusnak a testre gyakorolt hatásait megismerni. Ez ugyanis sokat elárul arról, miért okoz örömöt, ha a megfelelő ember, a megfelelő módon ölel át minket. „Az érintésnek, valamint magának a haptikus (tapintási) csatornának fontos kulturális jelentősége van. A csecsemők, kisgyermekek testi-lelki fejlődése lelassul, ha kevés az érintés feléjük. De ha felnőttként érintést, simogatást kapunk, az is stresszcsökkentő hatású” – kezdi Geist Klára, pszichológus.

Ahogy a szakember mondja: az érintés, ölelés elsősorban az oxitocin hormon szintjét emeli, amelynek jelenléte együttjár az endorfinok termelődésével, ebből fakadóan szorongásoldó, fájdalomcsillapító hatása van. „Emellett az oxitocint kötődési hormonnak is nevezik, hiszen nemcsak a szülés, a szoptatás hormonja, de az agyban, az idegrendszeri működés módosítójaként is jelen van. Növeli a társas kapcsolat iránti fogékonyságot, illetve akadályozza az antiszociális viselkedést. Ezzel pedig áttételesen szerepet játszik a magasabb rendű érzelmek szabályozásában: többek között a szülői, valamint az újszülöttkori kötődési viselkedésre is hat” − fűzi hozzá a pszichológus.

Vonzások és taszítások

Persze maga az ölelés önmagától még nem lesz hasznos, kellemes, nem fejti ki jótékony hatásait. Abban, hogy ez megtörténjen, a résztvevők játsszák az igazán fontos szerepet: a köztük lévő intimitás, őszinteség, valamint az érintéssel kapcsolatos pozitív emlékek a fő mozgatói az átkarolás minőségének. „Az ölelés a pantomimika szintjén is jelzi jó szándékunkat. Kitárt, fegyvertelen karral érkezünk, közelengedve/húzva a másikat, beengedve őt személyes terünkbe. Ez a mozdulat azonban, a megfelelő kapcsolati tapasztalatokkal rendelkező ember számára jelenti a társas támaszt, az érzelmi biztonság felidézését. Akit bántalmaztak vagy elhanyagolóan neveltek, ő tartani fog a személyes tere csökkenésétől” – hangsúlyozza szakértőnk.

Geist Klára hozzáteszi: tiszteletben kell tartani, ha valaki számára az ölelés fullasztó, bizonyos érintés fenyegető, vagy csiklandós. A hasonló embereknek valószínűleg nincs tapasztalatuk megnyugtató érintésről és az érzelmi biztonság élményét sem tudják előhívni. Egyes kutatások szerint, a szorongókban és bizalmatlanokban az érintés és oxitocin hatása, csak fokozza a negatív érzelmeket.

„A jó ölelés kifejezi, hogy az igényeimre való válaszkészség fontos a másik számára: azt kapom, amit akarok és akkor, amikor szeretném. A nem megfelelő ölelés durva behatolás a személyes terembe. Meg kell tanulnunk jól kérni és jól adagolni” – hívja fel a figyelmet a pszichológus.

Amikor a kevesebb több, de nem lehet elég

Az ölelés jelentősége persze nem csupán család, kultúrafüggő is. A különböző országok, nemzetek között más-más szerepet kapnak az összefonódó karok: akad ahol a mindennapok része akár laza, felszínes kapcsolatokban is, másutt kizárólag a legszorosabb családi kötelékekben jelenhet meg. Nem véletlen, hogy a COVID-19 adta szociális visszafogottság és a vele járó érintésmegvonás eltérő módon viselte meg a különböző kultúrák képviselőit.

„Társadalmi szinten, ha túlteng az ölelés, akkor persze hozzászokást vált ki. Ezzel együtt nem feltétlenül szenvedte meg jobban a felszínes gesztusok hiányát, aki naponta 10-20 embert megölelt, mint aki heti egyszer átkarolhatta az unokáját, de most hónapokig nem tehette meg” – mondja a pszichológus.

Geist Klára

Szakértőnk hozzáteszi: a jó kapcsolat csak ideig, óráig tudja nélkülözni a valódi érintést. Ezért is rendkívül nehéz a hosszú távon távkapcsolatban élő párok, családok helyzete. „Persze, fejben felidézhető a közelség élménye, az érzelmi biztonság élménye: meditatív állapotban a másik, elfogadó tekintetének, mosolyának, ölelésének érzése, de csak akkor, ha van tartalék, ha van mihez nyúlnunk. A kisgyermek kevésbé autonóm, nincs még tapasztalata a felidézésről, önnyugtatásról. A jelenben él, komoly hiányt szenved. Online kapcsolattartás során, segíteni kell őt az összetartozás élményének felidézésében, a kedves szavak, mimika, pantomimika segítségével. Tartósan azonban nem nélkülözhető az érintés sem kicsinek, sem nagynak”- hangsúlyozza Geist Klára.

Felülírható a rossz minta

De ha már szóltunk a jó ölelésről, milyen más arcait ismerhetjük ennek az ösztönös gesztusnak? „Átkarolni valakit érzelmileg összezavaró módon is lehet: például mereven, mert hiába a kitárt karok, az elutasítás a valódi üzenet. Vagy, hogy másik példát mondjak: akadnak kifejezett csimpaszkodó típusú emberek. Az ő számukra valószínűleg a szeretett személy sohasem volt igazán elérhető. Emiatt matricaként tapadnak, hiszen nem tudnak töltekezni az érintésből: félnek, hogy elvesztik a közelséget. Aztán meg ki tudja, mikor szerzik vissza újra.” – magyarázza a szakember.

Az öleléshez való viszony kialakulása a szülő-gyerek kapcsolatból fakad elsősorban: sok helyen nagyon kevés az érintés, egyszerűen kimarad a szocializációs folyamatból a szeretet ilyen módú kifejezése. „A legszélsőségesebb példákat családterápiából tudom hozni, amikor a kisgyermek annyira nem ismerte az ölelés gesztusát, hogy azt hitte, leporolták. Illetve, amikor neveltetésük, vagy bántalmazott múltjuk miatt illetlennek tartják azt, kizárólag a szexualitás részének hiszik” – fejti ki a pszichológus, aki azonban nem tartja lehetetlennek megtörni a rideg, rossz mintákat.

„Bár a temperamentum, azaz a genetika is befolyásolja a testkontaktushoz való viszonyt, gyakori az érintésben hiányt szenvedőknél, hogy a saját gyermekükkel már meg tudják élni a meghittséget. Érdemes akár terápiát is igénybe venni, ha megvan az elhatározás az érintett személyben, hogy számára szülőként fontos az érzelmi biztonság, a szeretetteljes érintés biztosítása a negatív példa ellenére is.”

Tudatosság az érintésben

Geist Klára párterapeutaként is dolgozik, munkája során pedig úgy tapasztalja, felnőttként is formálhatóak, nyitottabbá tehetők az emberek. „Létezik egy szexuálterápiás / intimitásépítő módszer: az érzéki fókusz gyakorlat. Egymást tanítják a pár tagjai, hogy az érintésben, bőr-bőr kontaktban örömet találjanak. Hiszen ez tanulható!”- figyelmeztet a szakember.

Ahogy mondja: szomorú a tapasztalat arra vonatkozóan, milyen sok ember nőtt fel a jóérintés élménye nélkül. Pedig ezt az ismeretet kamatoztathatná felnőttként: hiszen az ölelés érzelmi kötődés erősítű hatású a férfi-nő kapcsolatban egyaránt.

Pozitív változás viszont, hogy mára már a legtöbben tudatosan keresik, mit szeretnének adni és kapni a párkapcsolatban: legyen az érintés vagy épp egy kedves szó. „A szeretetnyelv elmélete a hétköznapi kultúra részévé vált, szinte iskolázottságtól függetlenül tudják nők és férfiak, hogy épp ölelésből vagy minőségi időből vágynak többre a kapcsolatban. Ugyanezt látom a gyermeknevelés tekintetében: hála a hétköznapi pszichológiai kultúrának, egyre többen értik, hogy az ölelés, a szeretetteljes érintés segíti a gyermekek testi-lelki fejlődését” – osztja meg bizakodó tapasztalatait a szakember.

Gyerekek mondták nekünk az ölelésről:

„Együtt dobban olyankor a szív.” (Milán 4,5)

„Szeretem, ha sokáig tart, mert olyankor biztonságban érzem magam.” (Nimród, 7)

„Az ölelés, amikor nagyon szeretsz és én is nagyon szeretlek.” (Marci 4,5)

„A kedvenc helyem a családi ölelés” (Rozina, 6)

„Az ölelés az maga a szeretet.” (Léna, 7)

„Anya, egy öleléstől biztos jobb kedved lesz!” (Vince 5,5)

„Az ölelés azt jelenti, hogy nagyon szeretsz” (Sári, 4)

„Az ölelés vidámmá tesz. Egy ölelést?” (Iza 4,5)

„Az ölelés, amikor elbújok a szeretetben.” (Doma 3,5)

„Az ölelés maga a nyugalom.” (Máté, 5)

„Az öleléskor tudjuk, hogy mi itt vagyunk egymásnak mindig!” (Domi, 5)

„Szeretet.” (Kornél, 3)

„Szeretet. Meg a puszi és akkor nagyon jó.” (Leó 4,5)

„Hug is family.” (Miki, 4)

„Az ölelésre szükségünk van, mert jólesik, és mert barátok vagyunk.” (Nándi 4,5)

„Amikor ölelsz, olyan érzés, mintha a meleg adná a szeretetet és az olyan jó!” (Adél, 6)

„Az ölelés csak olyan finom!” (Alíz 4,5)

„Az ölelés, hogy nekünk együtt a legjobb, mert egymásba illenek a kezeink. És hogy ti Apával megtartotok minket, hogy ne essünk le.” (Dominik, 5)

„Érzed, hogy ott van, és szereted.” (Gerda, 12)

„Ha például horrorfilmet nézünk, és félek, és Gerdi megölel, akkor megnyugszom.” (Olívia, 6.5, egyébként még sohasem látott horrorfilmet.)

„Az ölelés nagyon jó, mert nagyon szeretjük egymást.” (Ábel, 3)

„Az ölelés nekem a szeretet.” (Miléna 6,5)

„Amikor megölelsz, érzem, hogy szeretve vagyok.” (Nadin 6,5)

„Az ölelés az anyakuckó.” (Dani, 3)

Fotó: itt