„Nem baj, ha még nem megy” – Önegyüttérzés 3 lépésben a koronavírus idején

Érezted úgy az elmúlt napokban, a közösségi médiát böngészve, hogy valami baj lehet veled? Hogy úgy tűnik, mintha mindenki más szuperpörgő üzemmódba kapcsolt volna ezekben a karanténos napokban: kovászt gyárt és kenyeret süt, szab-varr, online múzeumbejárásba, színházi előadások közvetítéseibe, edzésekbe kapcsolódik be – miközben neked néha az ágyból felkelni is kihívást jelenti? Ha igen, eljött az önegyüttérzés ideje.

Bevallom, engem gyakran kerítettek a hatalmukba hasonló érzések az új koronavírus érkezése óta. Irigykedve figyeltem a patikatiszta konyhákban (az enyém állapotáról jobb nem is beszélni) illatozó, házi készítésű vekniket és sütiket, és szégyenkezve nyomtam ki az értesítőt, ami az élő jógaóra kezdetére figyelmeztetett. Úgy éreztem, egyszerűen nincs erőm hozzá, nem megy, hogy most ezzel is foglalkozzak, különben is, cikket kell nektek írnom… Aztán valahol a huszonhetedik, önmagam előtt magyarázkodó belső monológ közben emlékeztettem magam: a még nem nem egyenlő azzal, hogy soha.

Adj időt magadnak

Olyan világban élünk, ahol óriási nyomás nehezedik ránk: teljesíteni kell. Hatékonynak, produktívnak kell lenni, mindig és mindenben a „topon” maradni. Nem szabad a tökéletesnél kevesebbel beérni. Nem szabad hibázni, nem szabad kudarcot (be)vallani, nem szabad padlóra kerülni, nem szabad szorongani.

Aztán jön egy ilyen helyzet, mint ez a mostani, ez a járvány, és mi még mindig ezeket a normákat próbáljuk meg követni – ami kicsit olyan, mintha Monopoly-t próbálnánk játszani, csak éppen minden idők legszadistább társasjátékának, a Virágparádénak a tábláján (tényleg, ha nem hiszitek, próbáljátok ki), miközben megváltoztak a szabályok, és úgy általában az egész játék.

Szorongani, padlón lenni, kudarcot (be)vallani és hibázni – oké. Tulajdonképpen mindig is az volt, de soha nem annyira, mint most.

Csak éppen most sokkal fontosabb, hogy erről ne feledkezzünk meg úgy, mint a koronavírus előtti hétköznapokban, hanem adjunk magunknak időt megélni ezeket az érzéseket.

Önegyüttérzés

Az önegyüttérzés, amire olyan nagy szükségünk van ezekben a napokban, persze nem azt jelenti, hogy lehúzzuk a rolót, és nyakig merülünk a szorongásba (bármilyen nagy is a kísértés). Arról szól, hogy megengedjük magunknak, hogy megéljük azt, ami fáj (akkor is, ha nehéz), és közben együttérzéssel fordulunk saját magunk felé.

Azaz: ebben a semmilyen szempontból nem könnyű időszakban nem tetézzük a bajt azzal, hogy kiképző őrmester módjára állunk a saját hátunk mögött, és elmondjuk, mennyire gyengék, értéktelenek vagyunk, mert képtelenek vagyunk kovászt készíteni/természetfilmeket nézni a Jóbarátok helyett/fogkefével csempefugát tisztára súrolni.

Emlékeztek még a Good Will Hunting ikonikus és megható „Nem a te hibád” jelenetére? Akkor kérlek, mondjátok utánam, Robin Williams stílusában: Nem baj, ha most nehéz. Nem baj, ha félsz. Nem baj, ha aggódsz amiatt, hogy mi lesz később. Nem baj, ha még nem megy.

Három lépés

A következő „feladat” egyszerű (de nagyszerű): hidd is el. Tényleg. Ha úgy érzed, nem könnyű, semmi baj: az önegyüttérzés eleinte nehéznek tűnik, hiszen a legtöbben nem sokat gyakoroljuk életünk során. Most van idő erre is – mondhatnám a mostanában gyakori fordulattal, de inkább úgy fogalmaznék: most nagyon itt van az ideje. És a jó hír, hogy minél többet gyakoroljuk, annál könnyebben megy majd.

Hogyan érdemes elkezdeni? Ebben az alábbi három lépés lehet a segítségedre:

1. Végy egy mély levegőt, és irányítsd a figyelmedet arra, mit érzel ebben a pillanatban. Lehet, hogy félelmet, szorongást tapasztalsz, de az is megeshet, hogy rosszkedvet, nyomott hangulatot, fáradtságot érzel. Elképzelhető, hogy haragosnak, csalódottnak érzed magad; talán saját magadra is dühös vagy kicsit. Engedd meg magadnak ezeket az érzéseket, emlékeztesd magad arra, hogy teljesen természetesek, és hogy biztosan nem vagy velük egyedül.
2. Figyeld meg a gondolataidat, a belső hangodat! Hogyan szólsz magadhoz ebben a helyzetben, mit mondasz? Kritikus vagy magaddal szemben, esetleg indulatos? Sokszor szinte észrevétlenül használunk magunkkal szemben olyan bántó, lekicsinylő szavakat, amelyek tovább nehezítik az egyébként sem könnyű helyzetet. Próbáld meg elképzelni, mit mondana most neked a legjobb barátod! Érzed a különbséget?
3. Fókuszáld a figyelmedet arra, ami jól megy, ahelyett, amit hiányként érzékelsz! Gyűjtsd össze mindazt, amit sikerült megvalósítanod az elmúlt napokban. Azt, hogy mit érzel sikernek, ne külső mérce alapján határozd meg: légy nyugodtan büszke magadra, bármilyen apróságnak tűnik is első ránézésre, ami eszedbe jut, és dicsérd meg magad érte. Tényleg.

Még nem – már igen

Szinte minden „listáscikknek” van még egy extra eleme, úgyhogy innen sem hiányozhat az a bizonyos plusz egy. Íme: ha úgy veszed észre, indulatot, keserűséget érzel mások szuperpörgős otthoni programjait látva, gondolj arra, hogy ahányan vagyunk, annyiféleképpen küzdhetünk meg a szorongással és a nehéz helyzetekkel.

A legtöbben, akik most aktívabban posztolnak a közösségi médiában, azért teszik, mert segíteni szeretnének; abban bíznak, hogy másokat is cselekvésre, optimizmusra inspirál majd az, ami számukra már bevált erőforrás. Érdemes ilyen szemmel nézni ezekre a fotókra, bejelentkezésekre: valahol tulajdonképpen minden, a napokban készülő kézműves projekt, házi kovászos kenyér, nappali közepét uraló takaró-erőd az önegyüttérzés eredménye. Mindegyiket megelőzte egy olyan pont, amikor még nem ment – aztán eljött az is, amikor már igen.

A koronavírus elleni intézkedések olykor szorongáskeltőek lehetnek, de ne feledd, mindannyiunk biztonsága érdekében történnek. Igyekezz nyugodt maradni, magadra és másokra is vigyázni, és hiteles forrásokból tájékozódni. Mi itt a Pszichoforyou-n a testi mellett a lelki egészség megőrzésében is szeretnénk segíteni. A járvány ideje alatt külön rovatot szentelünk a témának: ez a Lélekerősítő.

Fotó: itt