Valószínűleg mindenki számára ismerős a szállóige, miszerint a pénz nem boldogít. Talán nem véletlen, hogy a legtöbb, a boldogsághoz vezető út megtalálásához vezető térképet ígérő könyv sem az anyagiak fontosságát, hanem a lelki, érzelmi és kapcsolati gazdagság erejét hirdeti. Egy friss kutatási eredmény szerint azonban a pénz boldogíthatna, ha korunk embere arra költené, amiből – ahogy arra a legtöbben túl későn döbbenünk rá – a legkevesebb adatik: időre.
A kék madár nyomában
A boldogság nem olyasmi, ami csak úgy megtörténik velünk, és nem kapcsolatos a szerencsével vagy a véletlennel sem. Nem vásárolható meg pénzzel, nem szerezhető meg hatalommal. Nem a külső eseményektől függ, inkább attól, hogyan értelmezzük azokat mi magunk. A boldogság valójában olyan állapot, amelyre fel kell készülni, és mindenkinek magának kell ápolnia és óvnia – írja Csíkszentmihályi Mihály Flow – Az áramlat – A tökéletes élmény pszichológiája című könyvében.
A méltán világhírű, magyar származású professzor állítását pedig számos újabb eredmény és tudományos publikáció is megerősítette, például Dr. Raj Raghunathan boldogságkutató, illetve a 2017-es, több mint 150 országban végzett felmérések eredményét összefoglaló Boldogságjelentés.
A University of British Columbia munkatársa, Dr. Ashley Whillans eredményei, melyek a neves Proceedings of the National Academy of Sciences folyóiratban jelentek meg, azonban csak részben csengenek össze a fenti eredményekkel. Bár azt Dr. Whillans sem állítja, hogy a pénz, vagy az azon vásárolt javak hoznák meg életünkbe a boldogságot, ugyanakkor szerinte akad egy mód, ami révén a pénz boldogíthatna: ha időt vásárolnánk rajta.
Ez elsőre abszurdnak tűnhet, hiszen időt nem találunk a boltokban, és a napok is fixen 24 órából állnak. Azonban a kutató nem a tér-idő kontinuum elferdítését javasolja. Akkor mégis hogyan lehetséges mindez, és miként jutott erre a következtetésre?
Az idő pénz…
Doktori disszertációjának keretében Dr. Whillans 4 országban több mint 6000 emberrel töltetett ki az élettel való elégedettséggel és a stressz-szinttel kapcsolatos kérdőíveket, hogy jobban megértse, miként befolyásolják döntéseik az emberek boldogságát. A kérdések között olyan tételek is szerepeltek, amelyekben arról faggatták a résztvevőket, hogy mennyit költenek arra, hogy másokkal végeztessenek el időigényes feladatokat.
Az eredmények alapján azok bizonyultak boldogabbnak, akik többet áldoztak arra, hogy időt takarítsanak meg maguknak (például bejárónőt foglalkoztatnak, fizetés nélküli szabadságot vesznek ki, esetleg némi plusz zsebpénz fejében a szomszéd fiú nyírja a pázsitjukat).
Ráadásul ezt statisztikailag nem befolyásolta, hogy a válaszadóknak mekkora vagyonuk volt, azaz az élettel való elégedettség és a „vásárolt idő mértéke” közti összefüggés nemcsak a felső tízezerre igaz. Ugyanakkor ez az eredmény önmagában még nem bizonyítja, hogy a kettő között ok-okozati viszony áll fenn.
Dr. Whillans épp ezért egy kísérletet is vezetett, amelyben 60-an vettek részt. A feladatuk egyszerű volt: két hétvégén át 40 dollárt kaptak, amelyet az egyik héten valamilyen tárgyi értékre, míg a másikon időnyerésre kellett használniuk (mondjuk a fenti példa alapján valaki másra bízni a fűnyírást.) A kísérleti alanyok az utóbbi esetben nagyobb mértékben át- és megélt boldogságról számoltak be.
Önnön boldogságunk útjában
Azonban úgy fest, Dagobert bácsik és Ebenezer Scrooge-ok világában élünk, legalábbis ami a vonatkozó kutatási eredményeket illeti: Whillans kutatásában csupán a résztvevők 28%-a nyilatkozott úgy, hogy időmegtakarításra fordítaná a pénzét, de az időmegtakarítást a lehető legszélesebben értelmezve sem sikerült 50% fölé tolni ezt a mutatót.
Sőt, egy dollármilliomosokból álló mintán végzett felmérés keretében a résztvevők közel fele nyilatkozott úgy, hogy egy garast sem költ gyűlölt, időigényes feladatok kiosztására, amikor pedig 98 dolgozó személyt kérdeztek meg arról, mire költenének 40 dollárt, csupán 2 százalékuk használta volna időnyerésre az összeget.
Noha azáltal, hogy időt „vásárolunk”, felvértezhetjük magunkat a mindennapi élet során ránk nehezedő nyomás ellen, csupán kevesen élnek ezzel a lehetőséggel azok közül, akik megengedhetnék maguknak
– nyilatkozta a publikáció egyik szerzője, Elizabeth Dunn.
Már több kutatás is rávilágított, hogy sokan fordítjuk pénzünket kellemes élmények gyűjtésére, de ezen eredmények alapján úgy fest, megfontolandó lenne a kellemetlen élmények elkerülésére is költenünk.
Érdekesnek vagy hasznosnak találtad a cikket? Ha igen, akkor iratkozz fel hírlevelünkre, így biztosan nem maradsz le a legizgalmasabb pszichológiai témájú hírekről, programokról és cikkekről.
Forrás: IFL Science; EurekAlert
Kérdésed van? Hozzászólnál?
Kommentelj a Pszichoforyou Facebook-oldalán!Úgy érzed, ezt a cikked neked írták? Ez nem véletlen! A Pszichoforyou az olvasókról szól, és az olvasóink támogatásával működik. Ha szeretnél még sok hasonló írást olvasni, támogass minket! MEGNÉZEM
You must be logged in to post a comment.