„A pihenés az egyik legnagyobb ajándék, amit egy szülő manapság a gyerekének adhat”

Szerző: | 2019. 05. 24. | Család&Gyerek | Olvasási idő: 9 perc

Egyre több helyen lehet olvasni arról az aggasztó tendenciáról, hogy a gyerekek tizenéves korukra, már az iskolapadban kiégnek. A probléma kapcsán előszeretettel mutogatunk (nem minden ok nélkül) az oktatási rendszer anomáliáira, viszont annál ritkábban merül fel szempontként a szülői minta. Márpedig a stresszes és felgyorsult világban, és az azt működtető felnőttek társaságában szocializálódó gyerekek hamar megtanulják, hogyan kell feladatot halmozni és egységnyi idő alatt a lehető legtöbbet teljesíteni. De vajon ki tanítja meg őket pihenni? Miért lenne fontos, hogy ehhez megteremtsük a feltételeket és milyenek az ideális kikapcsolódás körülményei? Erről kérdeztük szakértőnket.

 

 

„Sajnos a közvetlen tapasztalataink és a saját vizsgálataink eredményei is azt igazolják, hogy az iskolai teljesítmény és az iskola-szabadidő konfliktusa a legnagyobb stresszor az iskoláskorú gyerekek életében. Minden 4-5. gyereket érint az idegesség, ráadásul ez a tendencia egyre romlik a pár évvel ezelőtti mérésekhez képest – és akkor még nem szóltunk a nyári szünet előtti hajtásban még kiélezettebb helyzetről. Márpedig a kiégés melegágya a nem kezelt, hosszú távú stressz” – mutat rá szakértőnk, Szigeti Réka, egészségfejlesztő szakpszichológus, aki a Sulinyugi program keretében rendszeresen találkozik a fenti problémával birkózó kisiskolásokkal és fiatalokkal.

„Amikor elkezdtük a programot, azt gondoltuk, hogy lehet, hogy az elsősök még nem fogják tudni, mi is az a stressz, de amikor megkérdezzük őket, hogy ki hallotta már ezt a szót, vagy használta maga is, általában kivétel nélkül jelentkeznek. Amikor pedig arra kérjük az iskolásokat, legyen szó elsősökről vagy érettségizőkről, hogy mondjanak konkrét példákat a saját életükből, akkor leggyakrabban a dolgozatokat, a feleléseket és a túl sok feladatot említik. A szakirodalomban egyébként akadémiai stresszként definiált nyomást és túlvállalást sokszor tovább fokozza, hogy az intézményekben egymást érik a gyerekeknek szervezett programok – bálok, kirándulások, sportversenyek, jótékonysági vásárok” – mondja szakértőnk, aki szerint ez egyfelől örömteli dolog, hiszen a gyerekek már nagyon fiatalon, sokféle élménnyel gazdagodhatnak. Másfelől viszont ezek a programok felemésztik a gyerekek, és az ugyancsak kimerült szülők és pedagógusok energiatartalékait, és ezzel együtt tovább csökkentik az egyébként is szűkre szabott szabad időkeretet.

Kicsit olyan, mintha a gyerekek életében még azt megelőzően felborulna a work-life balance, vagyis a munka és a magánélet közötti egyensúly, mielőtt egyáltalán érintkeztek volna a munka világával…

Mintakövetés

Ez az egyensúlyvesztett állapot sajnos a szülőkre is igaz, ami – szakértőnk szerint ugyancsak hatással van a gyerekekre.

„Egy vonatkozó kutatás, egyértelmű, biológiai markerekkel kimutatható összefüggést talált a pedagógus állapota és a gyerekek stressz-szintje között: ha ki van égve a tanár, akkor a gyerekek kortizolszintje megemelkedik. Ugyanígy osztoznak a kiégésben a gyerekek és a szülők is. Ez egy oda-vissza ható folyamat: hogyha kiégettebb a szülő, akkor kiégettebb lesz a gyerek is. Ha a szülő túlhajszolt és maximalista, akkor az óhatatlanul hajlamosító tényező a gyerek esetében is. Azt látom, hogy pont a lelkiismeretes, minden apró részletre figyelmet fordító szülők azok, akik ezen a téren hajlamosak túlzásokba esni” – fogalmaz szakértőnk, aki szerint a szülők arra vonatkozó törekvése, hogy maximumon pörgő, jó munkaerővé váljanak, szépen lassan átgyűrűzött a gyerekneveléssel kapcsolatos trendekbe.

Így aztán az iskolai terhelés és az ottani programtumultus mellett a gyerekek naptára további elemekkel; focival, szolfézs órával, színjátszó szakkörrel, és sok más hasonló foglalkozással telítődik.

„A szülők a legjobb szándékból pénzt, időt, energiát nem kímélve szeretnének a gyermeküknek a lehető legtöbbet – különórát, sportolási és fejlődési lehetőséget – megadni. Ez érthető, és nagyon nehéz az erre irányuló társadalmi trendek nyomásával együtt élni, de néha hatékonyabb lehet józan ésszel átgondolni, mérlegelni a dolgot és lehetőséget teremteni a semmittevésre, a lustálkodásra, a céltalan kikapcsolódásra is.

Ezekben a strukturálatlan időkben látszólag nem hasznosan telik az idő, de a háttérben elképesztően fontos érési folyamatok zajlanak, amelyekre ilyen körülmények között nemigen van lehetőség” – fogalmaz szakértőnk, aki azt látja, hogy hiába hangsúlyozzuk az elég jó szülő fogalmát, sok szülő szorong amiatt, hogy nem tud mindent megadni a gyerekének – akinek viszont éppen a pihenésre lenne a legnagyobb szüksége…

És hogyan lehet jól pihenni?

„Ahogy az élet más területén, például az egészségre nevelés, vagy a rendszeres testmozgás kérdésében is a mutatott minta a mértékadó, úgy a pihenés jelentőségéről sem lehet túlhajszoltan papolni. Ezen a területen ugyanis fokozottan igaz, hogy ahogyan mi szabadidőt teremtünk magunknak, azt a mintát fogja követni a gyerek is” – állítja Szigeti Réka, aki kérdésünkre, hogy mit tanácsol azoknak, akik a családi tandemet nem szeretnék túlságosan űzött ritmusban hajtani, az alábbi tippeket adta.

  1. Tervezz előre!

Ahogy a feladatokat, úgy a pihenésre szánt időszakokat – legyen az fél óra, vagy egy közösen eltöltött wellness-hétvége – érdemes előre és tudatosan betervezni, a naptárba beírni, hogy mikor van „a semmittevés ideje”.

  1. Gondolj magadra is!

Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy milyen nagyon fontos, hogy a szülőknek is legyen szabadideje, ők is kapcsolódjanak ki, szánjanak magukra is minőségi időt. Ez persze egyáltalán nem egyszerű feladat, de sokszor nem feltétlenül az idő, vagy a pénz, hanem egy tudatos döntés hiányzik. Ha a gyerkőc mást se lát, csak azt, hogy a szülei egyfolytában dolgoznak, akkor a nyugalmat, a kikapcsolódást saját magának is nehezebben fogja megengedni.

  1. Kérj időt!

Legyen opció, hogy anya vagy apa kérjen magának fél órát, amikor szusszanhat egyet, a mókuskerékből kiszakadva ő is töltekezhet. Ennek hiányában a gyermeknek nem lesz mintája arra, mi a teendő akkor, ha elfárad, nem tanulja meg miért fontos, hogy időt szánjon magára és azt sem foga tudni, hogyan is kell azt csinálni.

  1. Legyetek együtt – és külön is

A közösen át- és megélt élményeknél kevés dolog hat pozitívabban a családi kapcsolatokra, de szakértőnk szerint egyáltalán nem gond, sőt, kifejezetten hasznos, ha ezeknek különböző „leosztásokban” is átengedjük magunkat. Az apa-fia, apa-lánya vagy az anya-lánya, anya-fia programok, amellett, hogy erősítik a gyerekek és a szülők közötti köteléket, lehetőséget adnak arra, hogy ez idő alatt a másik szülő egyedül legyen, töltekezzen. Az egyedül töltött idő egyébként a gyerekek esetében is fontos – ha mindenféle kötöttség nélkül, csak úgy, strukturálatlanul és egyedül játszhat, az nagy mértékben segíti, segítheti abban, hogy megélje a kreativitását.

De legalább ilyen fontos a kiégés megelőzése szempontjából – szülők és gyerekek esetében egyaránt – hogy a programok között a mozgás is helyet kapjon. Ahogy arról egy korábbi cikkünkben már részletesen írtunk a rendszeres testmozgásnál nem nagyon van jobb ellenszere a túlhajszoltságnak.

Nincs két egyforma recept

Fontos látni, hogy a családi pihenés szempontjából sincs mindenki számára jól működő recept. Legtöbbször az önismereten múlik, hogy ismerjük-e az igényeinket, tudjuk-e, hogy mi az, ami számunkra megkönnyíti a kikapcsolódást. Vannak családok, aki otthon szeretnek „szabadságon lenni”, míg másoknak az segít, ha a feladatoktól földrajzilag is eltávolodva, mondjuk egy erre dedikált hosszú hétvégén pihenik ki a hétköznapok fáradalmait. Ha ilyenkor kimarad pénteki foci, vagy aggódni kezdünk amiatt, hogy – ne adj isten – nem készül el a házi feladat, akkor érdemes felidézni szakértőnk gondolatait:

„Néha hajlamosak vagyunk »túlparázni«, hogy miben van még lemaradva a gyerek, mit kell még fejleszteni, mi az, amit nem kapott meg ahhoz, hogy teljes legyen az élete. Ezért amikor szülőkkel dolgozom együtt, azt szoktam tanácsolni, hogy gondolják át, melyek azok a tényezők, amelyek miatt bízhatnak abban, hogy a gyerekük boldogulni fog az életben. Ha picit megállunk, és rácsodálkozunk arra, hogy mennyi klassz tulajdonsága van, és már mennyi okot szolgáltatott arra, hogy bízzunk benne, akkor könnyebb belátni azt is, hogy mi szülőként is megnyugodhatunk és a tengernyi fejlesztő-foglakozás helyett a legtöbb, amit adhatunk neki az a szabadság és a pihenés, ami sokszor tényleg szárnyakat adhat és lehetővé teszi, hogy oda repüljön, ahova csak szeretne”.

Kérdésed van? Hozzászólnál?

Kommentelj a Pszichoforyou Facebook-oldalán!

SEGÍTS, HOGY MI IS SEGÍTHESSÜNK!

Úgy érzed, ezt a cikked neked írták? Ez nem véletlen! A Pszichoforyou az olvasókról szól, és az olvasóink támogatásával működik. Ha szeretnél még sok hasonló írást olvasni, támogass minket! MEGNÉZEM

Szerző

Szabó Eszter Judit
Kommunikációs szakember, újságíró. Hisz az önismereti- és terápiás munka sorfordító erejében. Ha kikapcsol, akkor túrázni megy. Vagy jógázni. Ha csinál valamit, akkor azt szívvel-lélekkel teszi. A Pszichoforyou-ra ez különösen igaz.

Pin It on Pinterest

Share This