Amióta az eszemet tudom, sportolok. A mozgás számomra egy életelem, kis túlzással olyan, mint a víz, vagy a levegő – ha nem csinálom, nem működöm. Ebben nyilván nem kevés szerepe van annak, hogy pici korom óta része az életemnek az intenzív sport: a családi legendárium szerint már babaként annyit másztam fel-alá a lakásban, hogy a háziorvos nem hitte el édesanyámnak, hogy rendesen eszem, hiába hajtogatta, hogy „ez a gyerek egyfolytában mozog, ezért ilyen vékony”.

A helyzet később sem változott: ha voltak is kisebb-nagyobb szünetek, a sport mindig is része volt az életemnek.

„Valami nem stimmel”

Szükségem van mozgásra, és ez különösen igaz, ha stresszes, vagy megterhelő időszakon megyek keresztül. Ha ezekben a testi-lelki szempontból kimerítő periódusokban kimarad a sport, akkor, ne szépítsük, rendesen megborulok: eltűnik a messze földön híres életkedvem, elmegy az erőm, tologatom ide-oda a feladatokat, rossz lesz a hangulatom. Tudjátok, ott van az a körvonalazhatatlan rossz érzés, amikor érzed, hogy „valami nem stimmel”.

De nem feltétlenül kell ahhoz „sportfüggőnek” lenni, hogy ezeket a tüneteket észleljük. Bőven “elég”, ha következetesen túlterheljük magunkat: napi 10-12 órát dolgozunk, nem figyelünk a rendszeres táplálkozásra és arra, hogy eleget pihenjünk, töltekezzünk. Ha ezt „kitartóan” csináljuk, akkor előbb vagy utóbb jó eséllyel észleljük magunkon a kiégés tüneteit, vagyis a

  • a fizikai kimerülést („Lépni sincs erőm!”)
  • az érzelmi kimerülést („Elegem van mindenből, nem bírom tovább!”)
  • az önértékelés drasztikus zuhanását („Képtelen vagyok rá…”)

Gyógyír a kiégésre

„A testmozgás azért az egyik legjobb gyógyír a kiégésre, mert pont ezen a három területen ad plusz energiát az életünkhöz, aminek eredményeként jobban érezzük magunkat a bőrünkben. Nem véletlenül mondják, hogy az enyhébb depresszióra, szorongásos zavarokra a mozgás az egyik leghatékonyabb módszer és eszköz.

Bár a pontos összefüggés nem ismert, a rendszeres mozgás éppen a kiégéssel kéz a kézben járó energiátlanságot ellenpontozza az által, hogy feltölt minket”

– állítja szakértőnk, Szigeti Réka egészségfejlesztő szakpszichológus, a Lélekkel az Egészségért Alapítvány munkatársa, aki szerint nagyjából fél évre van szükség ahhoz, hogy a rendszeres mozgás állandó része legyen az életünknek, de már két-három hónap után észlelhetjük magunkon ennek jótékony hatásait, a mozgás által adott plusz energiát.

Az a bizonyos első lépés…

Aki régóta sportol, gyakran tapasztalja, hogy nem attól érezzük magunkat kimerültnek, ha sportolunk, hanem éppen ellenkezőleg: akkor nincs energiánk, ha nem mozgunk eleget. Csakhogy a kiégéstől eddig a vágyott állapotig hosszú és rögös út vezet, ami azzal a bizonyos első lépéssel kezdődik – és ez, ne szépítsük, pokolian nehéz. Amikor ugyanis 10-12 óra munka után, hullafáradtan, égő szemekkel, beállt nyakkal hazaesünk, akkor sokszor azt érezzük, nemhogy a konditerembe, de még a konyháig is nehezünkre esik eljutni.

Szakértőnk szerint ez a „meg sem tudunk mozdulni” típusú, végtelenül erőtlen és kizsigerelt állapot is része a kiégésnek, ami egyben magyarázat arra, hogy miért vérzik el sok fogadalom ezen a ponton.

Azért van ugyanis szükség akaraterőre, tervezésre, kitartásra ebben a helyzetben, mert a kiégés jellemző tünetei tulajdonképpen pont ellentétes irányba lökdösnek minket, mint amerre indulnunk kellene annak érdekében, hogy megszüntessük azokat.

Vagyis miközben azt érezzük, testileg és lelkileg is a teljesítőképességünk határára értünk, és semmire sem vagyunk képesek, éppen egy olyan dologtól vágjuk el magunkat, ami segítene ennek az állapotnak a megszüntetésében.

Ne akarjunk rögtön szigetkört futni!

De nem ez az egyetlen hátráltató tényező, ami könnyen eltéríthet minket a kiégés tüneteit enyhítő, rendszeres sportolástól.

„A másik probléma, hogy amikor minden energiatartalékunkat mozgósítva nekiveselkednünk a testmozgásnak, hajlamosak vagyunk túl magasra tenni a mércét. Ne akarjunk rögtön szigetkört futni, vagy egyből haladó órára menni” – tanácsolja Szigeti Réka, aki szerint sokan azért sem tartanak ki a rendszeresség mellett, mert nem ideális mozgásformát választanak.

Van, aki a futásban találja meg azt a flow-élményt, ami segít kiszakadni a mókuskerékből, de akad, akinek ez típusú mozgás még a túlóránál is nagyobb kínszenvedéssel jár.

Ezért érdemes bátran próbálkozni és keresgélni, amíg fel nem fedezzük azt a mozgásformára, ami valóban örömöt okoz számunkra, és nem csak azért csináljuk, mert azt hallottuk róla, hogy „jól égeti a zsírt”.

Ezzel kapcsolatban szakértőnk megjegyezte: ahogy minden mást az életben, úgy a rendszeres testmozgást is túlzásba lehet vinni, és egy bizonyos ponton túl, ebben is ki lehet égni.

“Ez főleg akkor van benne a pakliban, ha a sportról teljesítményközpontúan gondolkodunk („Le kell futnom a mai 10 kilométeres penzumomat.”), ahelyett, hogy örömforrásként tekintenénk rá („Olyan jól esne futni egyet!”)” – mutat rá szakértőnk, aki szerint – mielőtt nekiveselkedünk –

érdemes a kisebb bikiniméreten túlmutató, hosszú távú célokat megfogalmazni, és elidőzni annál a kérdésnél, hogy tulajdonképpen miért is akarunk sportolni. Szeretnék jobban lenni? Szeretném, ha javulna a közérzetem? Szeretnék tovább élni? Szeretnék focizni az unokáimmal? Szeretném, ha több energiám lenne? Mi az a hosszabb távú cél, aminek az elérésében a sport segíthet nekem?

Ha ezt megtaláljuk, akkor máris könnyebb lesz megtenni azt a bizonyos első lépést, amit így remélhetőleg még sok másik követ, és a tiszavirág-életű nekirugaszkodás helyett valóban része lesz az életünknek a rendszeres testmozgás.

Mentális bemelegítés

Szintén segít, ha először vizualizáljuk a megvalósítást, elképzeljük, hogy mindez hogyan férhet bele az életünkbe, mikor és hova megyünk majd, mi fog ott történni. Erre a „mentális bemelegítésre”, vagyis a célmeghatározására és a vizualizációra szakértőnk szerint azért is van szükség, mert

a rendszeres mozgás bevezetése egy szokásváltozás, amihez iszonyú energia kell, egy kiégett ember pedig pont ennek van híján. Ezért is olyan gyakoriak a visszaesések, aminek az elkerülésében szintén sokat segíthet, ha tudatosítjuk milyen előnyök járnak vele.

A már említett, hosszú távú célokon felül a rendszeres testmozgás hatására ugyanis:

  • jobban tudunk koncentrálni

Az által, hogy sportolunk, rendszeresen megéljük, hogy valamit végigcsinálunk – legyen az egy szigetkör, egy focimeccs, vagy egy jógaóra. Ez az élmény a hétköznapokba is átszüremlik, így jó eséllyel ott is egyre gyakrabban tapasztaljuk meg, hogy egy feladatot az elejétől a végéig végre tudunk hajtani, anélkül, hogy elkalandozna a figyelmünk.

  • csökken a stressz-szintünk, ellenben nő az energiaszintünk

Számos kutatás igazolta, hogy a rendszeres testmozgás a kortizolszint csökkenése által hormonális változásokat képes előidézni a szervezetünkben – és ezek a pozitív változások a közérzetünkre, így a fizikai állapotunkra is jó hatással vannak. A stressz-szint csökkenése többek között azt is lehetővé teszi, hogy – idegeskedés helyett – több erőnk maradjon a családunkra, vagy a munkahelyi feladatainkra, ezekben az élethelyzetekben nyugodtabbak, kiegyensúlyozottabbak legyünk, kevésbé érezzük “szétcsúszva”, kizsigerelve magunkat.

  • javul az önértékelésünk

Ahogy azt már említettük, a kiégés egyik jellemző tünete az önértékelés drasztikus zuhanása. A rendszeres testmozgás hatására vélhetően ez is megváltozik: az által, hogy képesek vagyunk egyre nagyobb távú gyaloglást beiktatni hazafelé ment, többet futni, egyre jobban bírjuk az aerobic-órát, vagy egyre bonyolultabb tánclépéseket abszolválunk, azt éljük meg, hogy fejlődőképesek vagyunk, és egy csomó olyan dolgot meg tudunk csinálni, amiről korábban azt gondoltuk, hogy nem. Az ebből fakadó önbizalom kiterjed más életterületekre, így akár a munkára, párkapcsolatra is.

  • rendszerezettebb lesz az életünk

A rendszeres sportolás keretezi is az életünket, köszönhetően annak, hogy az általában valamilyen fix időponthoz kötött. Ez azt jelenti, hogy a délután egy bizonyos pontján muszáj letenni a munkát, vagy ha reggel megyek, akkor időben ágyba kell bújnom, hogy odaérjek. Ha ez a viselkedés rögzül és kitartunk mellette, akkor eleve kevesebb ideig vagyunk kitéve a stresszes körülményeknek, motiváltak maradunk, mert szeretnénk odaérni az örömforrásunkhoz, így kisebb eséllyel maradunk bent túlórázni.

Melyik a tuti?

Bár voltak erre vonatkozó kutatások, szakértőnk szerint nem találtak különbséget a tekintetben, hogy milyen típusú mozgásformák a kiégés leghatékonyabb ellenszerei.

Önmagában a mozgás élménye, a testtudatosság, ennek a pszichológiai és a fiziológiai tényezői együttesen hatnak, és pont ezért fontos, hogy ne mások véleménye alapján válasszunk, hanem az legyen az elsődleges szempont, hogy mi az, amitől mi jól érezzük magunkat.

Ennek megtalálására tekinthetünk úgy, mint egy kalandra, amelyen keresztül fejlődhetünk, új helyeket, más embereket is megismerhetünk.

Érdekesnek vagy hasznosnak találtad a cikket? Ha igen, akkor iratkozz fel ingyenes hírlevelünkre, így biztosan nem maradsz le a legizgalmasabb pszichológiai témájú hírekről, programokról és cikkekről!

Szólj hozzá!

Szabó Eszter Judit

Kommunikációs szakember, újságíró. Szeret szép dolgokat fotózgatni és jógázni. Ha kikapcsol, akkor túrázni megy. Vagy kosarazni. Ha csinál valamit, akkor azt szívvel-lélekkel teszi. A Pszichoforyou-ra ez különösen igaz.

Pin It on Pinterest