Ha visszanézhetnéd az életed egyik jelenetét, melyik lenne az?

 „Színház az egész világ. És színész benne minden férfi és nő: Fellép s lelép: s mindenkit sok szerep vár Életében” – hangzik a már unalomig ismételt Shakespeare idézet. Nos, az Ahogy tetszik című színdarabból vett állítással – függetlenül attól, hogy azt már jó sokszor hallhattuk – valószínűleg a playback-színház képviselői sem vitatkoznának. Már csak azért sem, mert az említett improvizációs műfaj veleje tulajdonképpen ez: elmesélni, aztán pedig megmutatni saját szerepeinket, történeteinket.

„Annak ellenére, hogy a playback-színháznak Magyarországon közel 25 éves története van, nem nagyon tudják az emberek, hogy miről is szól ez a műfaj” – mondja Szűcs István, a Még 1 Mesét Akciócsoport nevű playback-színházi társulat vezetője, az Európai Playback-Színházi Találkozó egyik szervezője.

Mert – ahogy az lenni szokott – a fenti „szűkkörös” ismertségre vonatkozó állításnak éppen az ellenkezője igaz a nemzetközi playback szcénára, amely 2017. április 20-23. között Magyarországon lesz megtalálható; a soron következő, (két évvel ezelőtt Amszterdamban megszervezett) találkozónak ugyanis Budapest ad majd otthont.

Ebben a három napban Európa több mint 15 országából majdnem 200 playback-színházi szakember, színész, játékmester és zenész érkezik majd a fővárosba, hogy együtt játsszanak és tanuljanak, közösen ünnepeljék a műfajt a vendéglátó magyar playbackesekkel. Kétség sem fér hozzá, hogy a magyarországi playback-színház 25 éves történelmének legnagyobb eseménye következik.

De mi is az a playback-színház?

Egy korábbi cikkünkben mi is írtunk már a playback-színházról, és arról, hogy honnan és milyen körülmények között indult el ez a varázslatos műfaj, amely jelentőségét tekintve abban emelkedik ki a kortárs közösségi színházak közül, hogy a közösség bölcsességét, erejét és a színház művészetét egyaránt működteti. Na de hogyan? – merül fel a kérdés.

A válaszhoz alapvetően két kulcsszó vezet el minket: az improvizáció és az interakció. Utóbbi akkor történik, amikor a nézők közül valaki elmesél egy történtet. Ez lehet egy őt valami miatt foglalkoztató történés, probléma, egy vicces vagy meglepő sztori, valami váratlan fordulat stb. A szóban elmesélt történet végén következnek a színpadra lépő színészek és zenészek akik el-, vagy (ha tartjuk magunkat az elnevezéshez) visszajátsszák a hallottakat – vagyis improvizálnak az elmondottakra.

A színpadon ilyen formában megelevenedő történet – azáltál, hogy egészen más fénytörésben mutatja meg a szóban elhangzottakat – képes rávilágítani egy-egy személyes történet hátterére, a mozgatórugókra, érzelmekre, a szereplők közötti kapcsolatok minőségére.

Ezek az előadások, vagy inkább előadásfüzérek nemcsak azok számára lehetnek érdekesek vagy tanulságosak, akik elmesélik és viszontlátják a saját történetüket, hanem azoknak is, akik külső szemlélőként, nézőként tudnak kapcsolódni a (sajátjainkhoz sokszor kísértetiesen hasonlító) történetekhez.

Mert mindenkinek van legalább egy története…

Izgalmas dolog eljátszani a gondolattal, hogy vajon melyik lenne az a történet, vagy jelenet az életünkből, amelyiket szívesen visszanéznénk… Vajon milyen lehet külső szemlélőként, a néző kényelmes székében ülve visszanézni a velünk megesett meghökkentő, sokkoló, vidám, vagy éppen szomorkás pillanatokat? Mert legalább egy ilyen, biztosan mindenkinek van…

Azok számára, akikben az ilyen és ehhez hasonló felvetések kíváncsiságot ébresztenek, és szívesen belekóstolnának ebbe a könnyen emészthető önismereti élménybe, bizonyára jó hír, hogy ilyen előadásból egyszerre többet is lehet majd látni április 20-23. között a Budapesten megrendezendő Európai Playback-Színházi Találkozón. Ebben az időszakban 6 magyar befogadó társulat, nevezetesen a Pepita Playback Társulat, a Rögtönzések Színháza, a Fabulatórium, a Még 1 Mesét Akciócsoport, Pécsi Playback Színház és az Álomszínház  – a Hollandiából Csehországból, Angliából, Oroszországból, Ausztriából, Bulgáriából és Romániából érkező nemzetközi fellépőkkel közösen – 6 helyszínen várja majd az érdeklődőket.

Az programokon egészen izgalmas dolgok történnek majd – lesz olyan produkció, ahol a játékkal egy időben születnek meg az elmesélt és visszajátszott történetek képzőművészeti lenyomatai, az előadást pedig egy, ezekből a képekből álló, (természetesen) rögtönzött kiállítás zárja. Emellett lesz olyan előadás is, ahol „álmokat lehet mesélni” – és persze visszanézni, de izgalmasnak ígérkezik a szimbólumokon, a történeteket a non-verbális kommunikáción, a színészek kapcsolódásain és a zenei improvizáción keresztül megmutató előadás is.

Az esemény legnagyobb „attrakciója” a pénteki nap lesz: ekkor ugyanis a vendéglátó magyar társulatok a külföldről érkező csapatokkal koprodukcióban lépnek majd fel. Az RS9 Színházban, az RS9+ „Vallai kertben”, az Ádám Villában, a Budapest Pontban, a Munkácsy27-ben, valamint a Napfényes Rendezvényteremben látható előadásokra szóló jegyekre – és ezzel együtt az egészen kivételes lehetőségre – érdemes időben lecsapni, ugyanis ritkán fordul elő, hogy a konferencia programját a szélesebb nyilvánosság felé is kinyitják a nemzetközi szinten is ismert és elismert társulatok.

Az előadásokkal kapcsolatban további fontos információ, hogy azok angol nyelven zajlanak, így elsősorban azoknak érdemes jegyet váltaniuk a nyilvános előadásokra, akiknek ez nem jelent problémát.

Az előadások:

Álomszínház & Vozduk (Helyszín:RS9 Színház )

Rögtönzések Színháza mint ÜVEGGYÖNGYJÁTÉK & NA-PO-JE-NI (Helyszín: Budapest Pont)

Fabulatórium & Mirror Mirror (RS9+ „Vallai kert”)

Pepita Playback Társulat & Word Vervolgd & Napszínpad Társulat (Ádám Villa)

Még 1 Mesét Akciócsoport & Ad Hoc (Napfényes Rendezvényterem)

Pécsi Playback Színház & Here and Now (Munkácsy27)

A konferencia programját itt tudod megnézni, a fellépő hazai társulatokról itt, itt, itt, itt, itt és itt találsz további információt, ha pedig a playback-színház műfajáról olvasnál többet, kattints ide!