“Ő egyszerűen tökéletes” – A sztárok iránti rajongás, és ami mögötte van

Szerző: | 2020. 02. 16. |

Poszterek a falon, egy kis újságkivágás a tolltartóban, szívecskék és monogramok – a legtöbbünk kamaszkorából valószínűleg nem hiányzott a rajongás egy színész, énekes, esetleg sportoló, vagy úgy általában: egy sztár iránt. Talán még évtizedekkel később is elmosolyodunk, ha meglátjuk imádatunk korábbi tárgyát egy újságban, a tévében, vagy felcsendül egy dala a rádióban. Sőt, az is lehet, hogy felnőttként is megvan a magunk kedvence, hiszen a rajongás nem csak a kamaszok sajátja. De miért csináljuk egyáltalán?

A rajongást sokan fölösleges, felszínes dolognak tartják, elvégre mi értelme egy tőlünk akár több ezer kilométerre élő celeb életéről olvasgatni, vagy vele készült interjúkat keresgélni az interneten? Ám a kutatások szerint – hangsúlyozva, hogy ha az életünk, a személyiségünk és a kapcsolataink egyébként egyensúlyban vannak – egy számunkra szimpatikus híresség figyelemmel követése akár pozitív változásokat is hozhat az életünkbe.

Nem mindegy, hogyan rajongunk

Annak ellenére, hogy gyakorlatilag minden embernek van kedvenc színésze vagy zenésze, meglepően kevesen vannak azok, akik hajlandóak akár extra erőfeszítéseket is tenni, hogy többet foglalkozzanak egy adott hírességgel. John Maltby, a Leicester-i Egyetem pszichológusa egy 3000 fős mintát vizsgálva azt találta, hogy mindössze az emberek 14%-a keresgél kimondottan a kedvencéről szóló cikkeket, vagy beszélget róla fórumokon más rajongókkal. A vizsgált minta legnagyobb része (75%) egyáltalán nem érdeklődött semmilyen sztár iránt.

A szemfülesek azonban észrevehetik, hogy ezek az attitűdök még nem fedik le a teljes, 100%-ot, ami nem is véletlen, hiszen rajongás és rajongás között nagy különbség lehet. Nem mindegy ugyanis, hogy Instagramon követjük-e a kedvenc színészünket, vagy a háza előtt szobrozunk téli hajnalokon, azt remélve, vethetünk rá egy pillantást…

A rajongás sötét oldala

A Maltby által vizsgált mintában további 10%-ot tettek ki azok az emberek, akik intenzív, és 1%-ot, akik megszállott érdeklődést tanúsítottak egy-egy celebritás iránt.

Maltby, és a kutatásban részt vevő kollégái úgy találták, hogy a visszafogott érdeklődés jellemzően optimizmussal, boldogsággal és szociabilitással társult az erre hajlamos egyéneknél.

Az intenzív vagy a megszállott rajongás esetében azonban éppen ennek az ellenkezője történt: az érintetteket depresszió, szorongás, magány, antiszociális és impulzív vonások jellemezték.

A megszállott rajongás ritka, ám nem csak az egyénre nézve lehetnek súlyos következményei. Különösen veszélyes lehet például az egyik extrém formája, a de Clerambault-szindróma, melyben az illető abba a téveszmébe ringatja magát, hogy valójában romantikus kapcsolatban áll az adott hírességgel. Valószínűleg ez a szindróma állt az énekesnő, Christina Grimmie néhány évvel ezelőtti meggyilkolásának hátterében is.

De miért?

Bár kamaszkorunkban nem ritka, hogy romantikus fantáziákat szövünk szeretett sztárunkkal kapcsolatban, szerencsére nagyon kevesen jutnak el addig a pontig, hogy egy hírességért való rajongás átvegye az uralmat az életük fölött, és a megszállottság zaklatásba, bűncselekménybe torkolljon. A legtöbben – ahogy Maltby vizsgálata is mutatja – elsősorban szórakoztatási céllal olvasunk-nézünk-hallgatunk szívesen kedvencünkkel kapcsolatos tartalmakat.

A “miérteket”, azaz a rajongás mögött meghúzódó okokat illetően megoszlanak a vélemények.

Az evolúciós pszichológia szakértői szerint az alapvető emberi természetünk része, hogy felnézzünk azokra, akik a társadalom sikeres tagjaivá válnak, mivel egyfajta követendő mintaként szolgálnak számunkra.

Az evolúcióbiológiával foglalkozó Robin Dunbar szerint azoban akkor is szívesen követjük nyomon a hírességek életét, ha nem tekintünk rájuk szerepmodellként, hiszen mivel általában nagy vagyon birtokosai, szeretnénk meggyőződni arról, jó “befektetésnek” bizonyultak-e. És ez még nem minden.

Külcsín és belbecs

A legtöbb kutató egyetért abban, hogy bár a rajongásban szerepet játszik a sztárok (jellemzően az átlagosnál szebbnek ítélt) külseje, nem csupán a vonzerő az, ami miatt egy híresség különösen kedves lehet számunkra. A szociálpszichológus Dara Greenwood kutatásából például kiderült, hogy sokkal többet nyom a latban az, ha az illetőről az a benyomásunk, hogy kedves, empatikus, önzetlen és szerény – vagyis amikor “egyszerűen látszik”, hogy jó ember.

Greenwood szerint

nem csak serdülőként, de felnőttként is tanulságos lehet megfigyelni, milyen hírességekért rajongunk, hiszen sokat elárul arról, milyen vonások fontosak számunkra egy másik emberben (akár egy reménybeli romantikus partnerben).

Ezáltal később tudatosabbá válhatunk a párválasztás és a kapcsolatok terén – persze, ahogy a szakértő is hangsúlyozza, csak akkor, ha tisztában vagyunk vele, hogy a rajongás biztonságához és a romantikus ábrándokhoz képest egy valódi kapcsolat korántsem mindig rózsaszínű bárányfelhőkből áll.

Rajongó önmagad

“Mint a legtöbb dolog esetében, itt is igaz: amíg nem veszi át az uralmat az életünk fölött, addig teljesen rendben van” – így összegezte John Maltby a rajongással kapcsolatos meglátásait. És valóban: a megszállott rajongástól, ami valóban veszélyes lehet ebből a szempontból, szerencsére nagyon távol van az, amikor kedvelünk, figyelemmel követünk egy hírességet. Ez utóbbi ugyanis nem csak az általános hangulatunkra lehet jó hatással, de akár barátokat is szerezhetünk a közös kedvencünkről szóló beszélgetések által. Az is meglehet, hogy éppen a szeretett sztárunk egyik jótékonysági akciója, vagy új edzésmódja inspirál minket arra, hogy magunk is belevágjunk valami hasonlóba.

Szintén sokat adhat az, amikor egy-egy híresség vállalja és közvetíti a rajongói felé, milyen nehézséggel küzd éppen. Gondolhatunk a sclerosis multiplexszel diagnosztizált Selma Blair bátor posztjaira, de akár Shannen Doherty mellrákkal való küzdelmére is, és az ezzel kapcsolatos nyilatkozataira. A közösségi oldalakon egyre több sztár mutatja meg a “celeblét” csillogó oldala mellett a mindennapos kudarcait, botlásait, harcait a kapcsolatok, a gyermekvállalás, a betegségek terén is. És, ahogy a pszichológus John Grohol írja, talán éppen ez a kulcsa annak, ami miatt igazán közel érezhetjük őket magunkhoz: hogy láthatjuk, néhány dologban nem is különbözik annyira az életük a miénktől – hiszen ők is csak emberek.

Fotó: itt és itt



SEGÍTS, HOGY MI IS SEGÍTHESSÜNK!

Úgy érzed, ezt a cikked neked írták? Ez nem véletlen! A Pszichoforyou az olvasókról szól, és az olvasóink támogatásával működik. Ha szeretnél még sok hasonló írást olvasni, támogass minket! MEGNÉZEM

Szólj hozzá!

Szerző

Herendi Kata
Pszichológus, szakfordító. Szeret beszélni, de hallgatni, figyelni és írni még inkább. Imádja az állatokat, az őszt, az angol nyelvet. Két dolog nem létezik számára: túl hosszú séta, és túl sok könyv – ezekből sosem elég.

Pin It on Pinterest

Share This