Változás: mi csináljuk, vagy csak úgy megtörténik velünk?

Szerző: | 2018. 04. 21. |

A télből a tavaszba való átmenet talán az egyik legmarkánsabb változás az év során. A tavasz az új élet kezdete, úgy a természetben, mint a lelkünkben. Éledünk mi is a külvilággal együtt, kinyílunk, lekerülnek a kabátok – külsőleg és szimbolikusan  is egyre inkább meg tudjuk mutatni igazi valónkat. Az új év kezdetéhez hasonlóan ez is egy mérföldkő.

Ugyanakkor ez is egy változás, amihez alkalmazkodnunk kell, bár ez általában sokkal örömtelibb alkalmazkodás, mint a tél beköszöntével a zimankóhoz való. A pozitív változás időszakában könnyedebben tudjuk megvizsgálni, hogyan állunk a változáshoz és tapasztalatainkat a későbbi, nehezebb változásoknál is kamatoztathatjuk. A Bookself csapata ebben segít nekünk egy csokor irodalmi művel ezekben a napfényes áprilisi napokban.

Szabó T. Anna: A változás

“Ha nem változtatsz, más fog majd helyetted
dönteni minden változás felől.”

A verset olvasva végiggondolhatjuk az életünk helyszíneit, a házakat, ahol “boldogok voltunk”. Mi jut eszünkbe elsőre az egyes helyszíneket felidézve? Vannak-e olyan tárgyak a mai napig a tulajdonunkban, amik a lakhelyeinkre emlékeztetnek?
Hány helyen éltünk eddigi életünkben, és mikor költöztünk utoljára? Külső körülmények, vagy belső változtatási igény mozdított minket a költözésre? Vajon a költőt mi késztette a költözésre, hiszen azt írja, boldog a jelenlegi helyen is:

“Elmész egy helyről, ahol boldog vagy éppen,
keresel mást, ahol majd boldog lehetsz.”

Milyen érzelmek fűznek a mostani lakhelyünkhöz, és mit sajnálnánk, ha ott kellene hagyni?  Mit hagynánk hátra szívesen? Átnézhetjük újra a verset, ha a lakhelyünket az egész jelenlegi életünk metaforájaként tekintjük. Így milyen válaszaink lennének a fenti kérdésekre?

Menni, vagy maradni?

Vajon mit szeretünk jobban: menni, vagy maradni? A “maradás” számunkra pozitív, vagy negatív tartalmú kifejezés?
Könnyen változtatunk, vagy pont inkább a megszokotthoz, biztonságot adóhoz ragaszkodunk? Az egyik kedvencünk, Nádasdy Ádám Maradni, maradni című verse segít a gondolkodásban.

Mikor volt legutóbb olyan helyzet az életükben, hogy “át kellett zuhanni egy beállításból egy másikba”, és ez milyen érzés volt?
A költő egyértelműen leírja, hogy nem szereti a változást. Ám vannak olyan helyzetek az életben, amikor az embernek változtatnia kell a jelenlegi állapot tarthatatlansága miatt.

Sokszor azzal követjük el a legnagyobb hibát, ha nem változtatunk, és megvárjuk, hogy a külső körülmények kényszerítsenek rá minket. Vagy éppen ellenkezőleg: volt-e már olyan, amikor elébe mentünk a változásnak és ennek nem lett pozitív következménye ránk nézve?

Számít-e, hogy “van szerelmünk, illetve ha nincs”? Tudunk bármelyik állapotban boldogok lenni? Hogyan vélekedünk arról, hogy a változás véletlen vagy tudatos “munka” eredménye-e?  A boldogsággal kapcsolatban hogyan vélekedünk? Mennyire tudunk tenni érte és mit tudunk? Mikor érezzük biztosan, hogy menni kell és milyen az az ideális helyzet, amiben maradni szeretnénk?

A rossz és a jó is elmúlik

Az “Elmúlik” gyűrű meséjét biztosan ismeritek, hiszen számtalan változatban olvasható:
“Egyszer egy indiai hercegnő az édesapjától kapott gyűrűvel felkeresett egy hindu bölcset. Azt kérte tőle, hogy véssen a gyűrűbe olyan bölcsességet, mely a szomorú napokon vigasztalja, nehéz helyzetekben bátorítja, boldog időszakokban pedig óvatosságra inti. A bölcs pár nap múlva visszaadta a gyűrűt. Csupán egyetlen szót vésett bele: ELMÚLIK …”

Hogyan vélekedünk erről a történetről? Szomorúvá tesz, mert a jó dolgok is elmúlnak egyszer, vagy megkönnyebbüléssel tölt el, hogy a rosszakkal ugyanez történik? Hogy kapcsolódik ez a változáshoz? Tudunk-e különbséget tenni aközött, hogy mikor érdemes tennünk a változásért, és mikor jobb elfogadnunk a helyzetet, amiben vagyunk? A saját életünkből milyen példákat tudunk felidézni?

Úszni az árral, avagy a lehetőségek meglovagolása

Egy közismert irodalmi példán keresztül megvizsgálhatjuk a változásokhoz való alkalmazkodóképességet. Timár Mihály, Jókai Aranyembere életét a külső események folyamatos változása tarkítja. Tekintsük át a cselekményt ezzel a szemüveggel: hogyan reagált a változásokra? Ellenállt nekik, vagy úszott az árral? Mennyire tudta kihozni belőlük a legjobbat a saját épülésére, akár a meggazdagodásának történetét, vagy a szerelmi életét nézzük? Hogyan lett a hajóbiztosból gazdag, a közvélemény által nagyra tartott üzletember, majd utána mindent a maga kétkezi munkájával megteremtő szigetlakó? Hogyan találta meg a személyes boldogságát egy viszonzatlan szerelemi házasság után? Hogyan teremtette meg a biztonságos hátteret és az állandóságot az életében bekövetkezett sok változás után?
Tudunk-e valamiben azonosulni Tímár Mihállyal, vagy akár követni a példáját a saját életünkre vonatkoztatva, a saját változásaink nyelvére lefordítva?

Változó időkben

Vajon a változást kedvelő és kifejezetten kereső típusú emberek vagyunk-e, vagy szeretjük az állandóságot és törekszünk rá?
Bármelyik típusba tartozunk is, az élet időről időre hoz változó helyzeteket. Lehetnek ezek pozitív változások is: párt találunk, családot alapítunk, egy új, vágyott pozíciót kapunk meg a munkahelyünkön, beköltözünk álmaink otthonába.

Azonban ezekben a helyzetekben  is igaz az ismert mondás, vagy a fordítottja: ha kinyílik egy ajtó, bezárul egy másik. Az addigi életünk lezárul és elkezdődik egy új.

Könnyíti a helyzetünket, ha tudunk alkalmazkodni a változáshoz és gyakoroljuk az elfogadás képességét. Az elfogadás nem egyenlő a belenyugvással! Különösen fontos ismerni ezt a különbséget és felismerni magunkban, amikor számunkra kellemetlen, vagy negatív hatású változás történik. Vannak olyan külső körülmények, amikre nincs ráhatásunk, akár csak egy másik ember viselkedése. Az egyetlen, amire hatással lehetünk, mi magunk, a saját hozzáállásunk a külvilághoz, a velünk történtekhez. Meg tudjuk-e teremteni a magunk változásait, vagy állandóságát a folyton változó külvilágban? Észrevesszük-e amikor már túl sokáig ragadtunk bele egy helyzetbe, ami nincs ránk jó hatással, vagy ellenkezőleg: tudunk-e valamilyen állandóságra törekedni és nem hajszolni a változást, pusztán a változatosságért? Felismerjük-e, ha jó helyen vagyunk?
Tudunk-e változni és változtatni addig, amíg meg nem leljük azt amit keresünk és meg tudunk-e állni akkor, amikor megtaláljuk?

A Bookself csapatáról és az irodalomterápiáról bővebben itt és itt olvashatsz.

Érdekesnek vagy hasznosnak találtad a cikket? Ha igen, akkor iratkozz fel hírlevelünkre, így biztosan nem maradsz le a legizgalmasabb pszichológiai témájú hírekről, programokról és cikkekről.



LESZEL AZ ÚTITÁRSUNK?

Saját fejlesztésű önismereti programunk keretében további exkluzív tartalmainkhoz is hozzáférhetsz. Videók, filmek, önismereti gyakorlatok szívvel-lélekkel neked. MEGNÉZEM

Szólj hozzá!

Szerző

Gaál Szilvia
Anya és irodalomterapeuta. Az olvasás számára szakma és hobbi egyben, ami feltölt és tanít. Elkötelezetten támogatja a nőket az anyává válás lelki folyamatában. Szereti a tudását átadni, megfigyelni és mélyeket lélegezni a természetben.

Pin It on Pinterest

Share This