AdvertisementAdvertisement

Várandósság járvány idején – történetek, megküzdési stratégiák, tabukkal való szembenézés egy ismeretlen helyzetben

„Bizonytalanság, szorongások, kétségbeesés, félelem – ezek az érzelmek mind megjelenhetnek egy terhesség során, de most, a koronavírus járvány mindezt még fokozza, miközben a társas támogatás egy része – legalábbis személyesen – elmarad” – mondja Peer Krisztina, klinikai szakpszichológus, meseterapeuta, a Megálmodtalak című könyv egyik szerzője. A kötet, amely várandósoknak segít megfogalmazni a gyakran tabusított, ki nem mondott érzelmeket, most talán aktuálisabb, mint bármikor: hiszen sokan maradtak anyatársak, szülésznők, dúlák, védőnők tanácsai nélkül. A Pszichoforyou-nak három kismama mesélt arról, hogyan éli meg ebben a helyzetben a terhesség különböző szakaszait. Szakértőnk pedig segít abban, milyen kapaszkodókat kereshetnek a várandósok ebben a rendkívüli időszakban.

„Bár a jelenlegi helyzet kifejezetten nehéz, mégis érdemes megjegyezni: ha nem is fizikai értelemben, egyfajta karantén azonban mindig létezett a terhességgel kapcsolatosan. Az emberek nagy része ugyanis sokszor tabusítja a várandósság körüli negatív érzéseket, gondolatokat. Rengetegen záródnak be így a saját tudatukba” – fejti ki Peer Krisztina, aki író férjével, Kele Fodor Ákossal emiatt döntött úgy, hogy háromgyermekes gyermekpszichológusként megfogalmazza tabuk nélküli naplóját a terhességről. Persze akkor még nem sejtették, hogy ez a fajta kihangosítása az érzelmeknek még nagyobb jelentőséggel bírhat majd 2020 tavaszán, nyarán.

A könyvben nem csak az első gyermekesekhez szólnak, a segítségnyújtás mellett pedig nagy szerep jut a humornak is: egyszerre jelenik meg a támogató és szórakoztató szándék, ezért a jelenlegi magányos helyzetben különösen hasznos lehet a várandósoknak a kötet.

„Bár a perspektíva a babavárás számos pontján megváltozik a karantén-és veszélyhelyzet okán,− például a társadalmi nyomás tényezője nagy valószínűséggel átkerül a személyes térből az online térbe,− a várandósság lélektana ugyanúgy lezajlik. Ezeket konkretizálni, ezekkel szembenézni tehát mindenképpen érdemes” – hangsúlyozza a szakember.

„Megnyugtat, hogy valamiben én dönthettem”

Ági harmadik gyermekét várja és a 33. hét körül járt, amikor kiderült a koronavírussal kapcsolatos helyzet komolysága. Éppen egy költözés közepén szembesült vele: mindent át kell tervezniük, amit elképzeltek. „A legnagyobb stresszt a kiszámíthatatlanság okozta bennem, hogy nem csupán a szüléssel kapcsolatban kell a spontaneitásra készülnöm (hiszen két baba után tudom, hogy az is szolgálhat váratlan fordulatokkal), hanem a körülmények maguk is bármikor változhatnak” – osztja meg kétségeit a kismama.

„Nekem végül két mozzanat segített átlendülni: az egyik, hogy minden bizonytalanságot a tudatom hátuljába száműzök addig a pontig, amíg már nem muszáj foglalkozni vele. A másik pedig az otthonszülés lehetősége.”

Ahogy Ági mondja: az első két gyerekkel fel sem merült benne ez az alternatíva, a harmadiknál már eljátszott a gondolattal, de a férje ellenezte. Most azonban mindketten erre nyitottak a leginkább, mivel tartanak tőle: a kórházban nem lehetnének együtt. „Persze hozhatja másként az élet, a szükség. Ez a terv, amelybe kapaszkodni tudok. Megnyugtat, hogy valamiben én döntöttem” – mondja Ági. A család egyébként a karantén előtti hetekben a nagyszülőkkel volt, ezért közösen töltik a vesztegzárat is. Így a kismamának legalább azon nem kell izgulnia, ki lesz a fiúkkal, amíg az öccsük világra jön. Az egyetemi tanársegédként és mellette hordozási tanácsadóként dolgozó Ági még az utolsó heteket éli az online oktatásban, pedig eredetileg április elejéig dolgozott volna. „Szülés után egy hónapot terveztünk ötösben, de az új ház ellenére, valószínűleg anyukáméknál lesz továbbra is a bázis, és ebben a nehéz helyzetben mind együtt maradunk.”

Tájékozódjunk mértékkel, törődjünk önmagunkkal!

Az otthonlét, a hosszú egyedüllét egyik veszélye, hogy miközben igyekszik körültekintően tájékozódni a kismama, a rengeteg (akár fals) információ fokozza a szorongást benne. „Még a pszichológia is sok mindenre keresi a választ a jelenlegi helyzettel kapcsolatban.

A válságállapotról azonban fontos tudni: mindenki saját magát ismeri a legjobban.

Tehát érdemes a kismamának is számot vetni: mi az, ami őt megnyugtatja, segíti a feszültségkezelésben? Mindenképpen mondja ki hangosan, kérjen támogatást a környezetétől ezekben a tevékenységekben, mert az önmagával törődésnek most kiemelt szerepe van a saját és a magzat szempontjából is” – véli Peer Krisztina. Sajnos, bizonyára akad terhes nő, aki valódi krízist él meg: elveszti a munkahelyét, anyagilag, lelkileg instabil állapotba kerül. Számos intézmény és szakember nyújt segítséget kifejezetten kismamáknak (a felsorolást lásd keretes írásunkban).

„Természetesen nagyon nehéz vezényszóra, tanácsra bármit elengedni. Amire most érdemes fókuszálnia annak, aki babát vár, az az, ami a kapcsolatát a gyermekével és a párjával erősíti, mélyíti.

Raffai Jenő Megfogantam, tehát vagyok című könyve például segítheti az anya és a magzata közötti kommunikációt. Ha pedig valakinek a párja szerencsésen home office-ba kényszerült, akkor próbálják kihasználni az időt arra, hogy minél többet legyenek együtt (már az is előrelépés a hétköznapokhoz képest, ha együtt ebédelnek). Amennyiben nem első gyerekét várja valaki, akkor a kicsik mellett magának is mindenképpen adjon a minőségi időből” – hangsúlyozza a pszichológus.

Elfogadás és kétségek kéz a kézben

Éppen ezekre a kapaszkodókra, a családi szoros együttlétre és a magzattal való kommunikációra talált rá Szilvi is, aki a 14. hétben járt második babájával a karantén kezdetén. „A családomra koncentrálok: próbálom minél szebbé tenni a napjainkat. Igyekszem felvenni a kapcsolatot a magzatommal és mondogatom neki, hogy minden rendben van. Ez magamnak is megerősítés” – mondja a kismama, aki bevallja: a kezdet nem volt egyszerű számára sem. „Különböző érzések kavarogtak bennem: az egyik a belenyugvásé volt, ugyanis az előző vetéléssel végződő terhességem szülési időpontja tavasszal lett volna. Furcsa, de megnyugvást adott: én most a magzatomat a méhemben érzem a legnagyobb biztonságban. A szeptemberi szülést kellően távolinak érzem, bízom benne, addig helyreállnak a dolgok. A másik érzést a félelem jelentette. Szorongtam a betegségtől, valamint a határzárak miatt. Bizonytalan időre most hirtelen nagyon messzire kerültünk a Felvidéken élő szülőktől, nagyszülőktől” – meséli Szilvi.

Végül a két és féléves kislánya és a férje társasága mellett a hírzárlatban, valamint a mozgásban talált békét: „Körülbelül másfél hét után elzártam magam a hírolvasástól, valamint egy otthoni kismama jógával megkezdtem a befelé fordulást. Persze azóta is

van, hogy ellepnek a bizonytalanság és félelem hullámai, főleg mikor a bezártságérzéstől megtört barátaimat hallom: a nehéz anyagi helyzetbe kerülőket, vagy a csecsemővel otthonülő anyukákat. Olyankor előtörnek belőlem a kérdések: Vajon milyen világba fog megszületni a gyermekem, talán olyanba, amit én sem ismerek?”

– osztja meg kétségeit az édesanya. Jelenleg a kórházban, ahol szülni fog, nem engednek be hozzátartozót. Így az apás szülés kizárt, amit ő elmondása szerint, belül már elfogadott. Viszont előreláthatóan, a szülés után csak 48 órára tartják bent a babát és mamát. „Ez megnyugtat, mert egyébként is terveztem az ambuláns szülést – tehát hogy 24 óra elteltével hazamegyek a gyermekemmel. Most pedig még inkább azt érzem, a család közelségében lesz a legjobb a babának és nekem is.”

„Bizakodom, hogy minden úgy lesz, ahogy lennie kell”

Talán a legtöbb kérdés most az első gyermeküket várókban merül fel, akiknek még nincs tapasztalata arról, mi vár rájuk az egyes trimeszterekben, mit jelent egy szülés, milyen kihívásokat hozhat a gyermekágy időszaka? Kriszti épp a “félidőnél”, a 20. hétben járt, amikor először felmerültek a hírek a szükséges karanténról. Ekkor még a fővárosban élt, hiszen férjével mindkettőjüket odakötötte a munkahelye. Egy hét után azonban, mivel a főnökével is arra jutottak, hogy „jobb félni, mint megijedni”, abbahagyta a munkát és leköltözött a szüleihez vidékre. „Ebben a városban vettünk családi házat, amit újítunk: a babával már mindenképp ide jöttünk volna haza a kórházból. A férjem dolgozik, nem akart minket veszélynek kitenni, emellett napközben otthon egyedül egyre nőtt bennem a szorongás. Csak kezdetben adott vigaszt, hogy legalább van időm mindent kitakarítani.” Számára a legnehezebb most, hogy az első babaját várva, távol kell lennie a férjétől:

„Talán furcsa, de a legijesztőbb, hogy a kislányom és az apukája nem „találkoznak” minden nap. Persze telefonálunk, gyakran kihangosítom, hogy a pici legalább így hallja a hangját, de azért ez sosem lesz ugyanaz.”

A hírek szorongást keltő hatásával Kriszti is megküzdött: egy idő után észrevette, minél több hírt olvas/hallgat annál idegesebb. „Nem akartam a picit fölösleges stressznek kitenni. Most már nem tájékozódom, ami fontos, úgyis megtudom mástól” – mondja. Ahogy fogalmaz: ennek ellenére nem tudja biztosan állítani, hogy elengedte a félelmeit.

„Minden folyamatosan változik, attól függően, mikorra mondják a tetőzést… A nyár közepére várjuk a kicsit. Nyilván nem tudja elképzelni az ember, hogy milyen lehet majd a helyzet akkor a kórházakban, amikor a legtöbben lesznek a betegek… Mindenesetre bizakodom és hiszem, hogy minden úgy lesz, ahogy lennie kell.” A kismama és férje reménykednek az apás szülés lehetőségében, hiszen ott, ahol szül, ez egyelőre megengedett. És hogy miképpen lesz utána? „Az első baba révén örültem volna, ha hazajövetel után bármi kérdés felmerül, édesanyám át tud jönni segíteni, ellátni egy-két jótanáccsal. Azonban a kicsi miatt valószínűleg akkor sem fogadhatunk még látogatót. Szóval marad a telefon, és majd igyekszünk mindent megoldani a férjemmel. De akkor legalább már mi együtt leszünk.”

Nehéz a jót megtalálni, de talán nem lehetetlen

Sokaknak, köztük számos kismamának kell most embert próbáló kihívásokkal szembenéznie. Akinek azonban akad lehetősége csak egy kicsit is a rosszban a jót keresni, talán nem tesz lehetetlent, ha megpróbálkozik vele.

„Pozitívum lehet, hogy a várandós nő a saját ritmusában tudja megélni a terhessége minden pillanatát: nem kell előrébb tartania a kíváncsi és esetenként tolakodó környezet által. Ott és annyit időzik, amennyi neki jólesik” – magyarázza a pszichológus. Hozzáteszi: ha a második trimeszter végén még nincs babaágy fürdetőállvánnyal, most senki nem fog csodálkozva jajveszékelni, mert nem kell tudnia róla. Nem kell megküzdeni az intim szférába kéretlenül belépő érdeklődőkkel sem. „Adottabb a lehetőség egy kicsit jobban hozzá lassulni a folyamathoz, mint például egy pörgős munkahelyen” – mondja Peer Krisztina.

A szakember úgy gondolja: a tabuk megdöntésével kapcsolatban nyilván nem a járványhelyzet fog nagyobb előrelépést hozni.  A várandósságról azonban most talán még többet érdemes beszélni, mint eddig bármikor. „Ezek a tabuk olyan mélyen gyökereznek és olyan szilárdak, hogy nagyfokú tudatosság kell a ledöntésükhöz. Ha merünk róluk gondolkodni és szólni, akkor már nagyon sokat megtettünk” – hívja fel a figyelmet a pszichológus.

További hasznos linkek és információk:

Ahova bátran fordulhat a kismama krízis esetén:

https://www.facebook.com/groups/512024489747585/?hc_location=ufi

https://www.facebook.com/events/605957143292612/

https://www.facebook.com/perinatus/

Sokat segíthet a realáxió is. Dr. Varga Katalin kollégáival remek relaxációs anyagokat készítettek – ezeket itt találjátok.

Varga Katalin és Ördögh Csilla pedig készített egy olyan anyagot, ami a kedvezőtlen szülésélményt segít feldolgozni – ez pedig itt olvasható.

Támogató csoport és szakemberek:  https://www.mamakor.hu/

A koronavírus elleni intézkedések olykor szorongáskeltőek lehetnek, de ne feledd, mindannyiunk biztonsága érdekében történnek. Igyekezz nyugodt maradni, magadra és másokra is vigyázni, és hiteles forrásokból tájékozódni. Mi itt a Pszichoforyou-n a testi mellett a lelki egészség megőrzésében is szeretnénk segíteni. A járvány ideje alatt külön rovatot szentelünk a témának: ez a Lélekerősítő.



SEGÍTS, HOGY MI IS SEGÍTHESSÜNK!

Úgy érzed, ezt a cikked neked írták? Ez nem véletlen! A Pszichoforyou az olvasókról szól, és az olvasóink támogatásával működik. Ha szeretnél még sok hasonló írást olvasni, támogass minket! MEGNÉZEM

Szólj hozzá!

Szerző

Széles-Horváth Anna
Újságíró. Három gyermek édesanyja. Igaziból Galagonyalány. Foglalkoztatják a lélek dolgai. Ha kell, bátran kérdez, de többnyire ír. Blogot, cikket, interjút. Nyughatatlan természet, mindig csinál valamit. Többek között a Pszichoforyou cikkeit.

Pin It on Pinterest

Share This