Verrasztó Dávid: „Sokat tanultam magamról”

Az edzés mennyiségén, a ruházaton, az étkezésen és technikán túl a sportoló teljesítményére komoly hatást gyakorol, hogy milyen mentális állapotban van. Nagyon nem mindegy, hogy a külső körülményeket – többek között a sokszor nyomasztó elvárásokat, az olykor vetélytárssá előlépő sporttársakat, a kritikus nyilvánosságot és a negatív visszhangokat hogyan kezeli egy sportoló. Ha valaki, akkor Verrasztó Dávid erről sokat tud mesélni, és amikor interjút kértünk tőle, ezt meg is tette: a jelenleg is zajló, londoni úszó EB-én, és a riói nyári olimpián is rajtkőre álló, Európa-bajnok úszónkat kérdeztük a pszichés támogatás jelentőségéről, a teljesítményről és a mentális felkészülés szerepéről.

Korábban megfogalmaztad, hogy változtatni kellene azon, a közvélemény részéről gyakran megjelenő, ítélkező hozzáálláson, ami egy-egy „gyengébb” sporteredményt követ, mivel ez is közrejátszik a sportoló teljesítményében. Szerinted miként lehetne ezen alakítani?

Ha csak TV-n keresztül nézek egy sporteseményt, akkor én is úgy érzem, értek hozzá. Amikor kint voltam a kézilabda BL final four-on, ott láttam, hogy milyen komplex és kemény felkészülés áll a szereplés mögött. Ugyanezt éreztem, amikor kipróbáltam egy-egy sportágat: ilyenkor szembesültem vele, hogy mennyire nehéz az adott sport, és milyen nehéz profi szinten űzni azt. A TV képernyőn keresztül nézve a versenyt, mindenki szakértő, de ha kipróbálod és megtapasztalod azt, hogy mennyire energiaigényes dolog megfelelő technikával és magas szinten űzni egy adott sportot, sőt össze tudod hasonlítani magad olyanokkal, akik mindennap erre edzenek, akkor lehet, hogy átértékeled a véleményed.  Ilyenkor azért kidomborodik, hogy egy-egy világversenyen elért eredmény mit is jelent valójában.

Amikor erről Lénárt Ágotát kérdeztük (ő az olimpiai csapat sportpszichológusa – a szerk.), ő is azt mondta, hogy a sajtóban vagy a közösségi felületeken megjelenő, negatív szurkolói megnyilvánulások komoly lelki sebeket okozhat a sportolóknak. Visszatekintve, hasonló helyzeteket már át- és megélt sportolóként, hogy látod ezt?

Régebben megjelentek negatív hangvételű hírek, vélemények rólam, amik nem feltétlenül csak az eredményeimhez kapcsolódtak. Ezek persze nem érintettek jól, főleg, úgy hogy akik ezeket írták, vagy mondták, egyáltalán nem is ismernek. Amikor olyan dolgokat állítanak rólad, aminek időnként köze sincs a valósághoz, azt nehéz feldolgozni.

Hogy érzed, most már jobban tudod kezelni ezeket a helyzeteket, mint régebben? Ki tudod zárni a bírálatokat?

Régen egyáltalán nem tudtam kizárni a kritikákat, de úgy gondolom, hogy ez személyiségtípus kérdése is, ma sem tudom teljesen figyelmen kívül hagyni a bírálatokat.  De válaszolva a kérdésedre, igen, könnyebben megy, már nem visel meg annyira. Ehhez valószínűleg az évek alatt szerzett rutin, a mentális felkészülés, és az is hozzájárul, hogy az utóbbi időben kevesebb a negatív visszhang.

Ha már mentális felkészülés…  A technika, a ruházat, az étkezés és a teljesítmény kapcsolata mellett hazánkban is egyre többet hallani, olvasni a pszichés támogatás jelentőségéről már a versenyt megelőző időszakban is. Sportolóként hogy látod ezt?

Úgy gondolom, hogy valóban nagyon fontos szerepe van a mentális felkészülésnek, azt saccolnám, hogy közel 50 százalékban járul hozzá egy-egy elért eredményhez. Visszanézve a londoni olimpiai szereplésemre –

ahol fizikálisan majdnem tökéletesnek éreztem magam, mégis katasztrofálisan sikerült –, abban látom a problémát, hogy nem voltam egyben fejben,

ellentétben a korábbi versenyekkel. Ehhez az is hozzájárulhatott, hogy kétszer lecsúsztam az olimpiáról, Pekingben is lett volna esélyem bejutni a döntőbe és a legjobb nyolc között végezni. Londonban is megvolt minden esélyem a jó szereplésre, de a dobogó közelébe se kerültem, ami egyértelműen a mentális tényezőknek tudható be.

Mekkora nyomást helyezett rád a londoni olimpia?

Ahogy mondtam, London előtt kétszer csúsztam le az olimpiáról, fizikálisan jó állapotban voltam és természetesen szerettem volna megmutatni, hogy mit tudok. Négy évig keményen dolgozunk azért az öt percért, hogy az olimpiai döntőbe juthassunk: ezt nehéz volt feldolgozni, és ahogy a mellékelt ábra mutatja, nem is sikerült – túl sok minden volt a fejemben és ez gubancot okozott.

Ezek után adja magát a kérdés: mennyire figyelsz a felkészülés során arra, hogy fejben is ott legyél?

Természetesen erre is odafigyelek. Már a londoni olimpia előtt 2-3 éve együtt dolgoztam egy pszichológussal, és ez a teljesítményemre is pozitív hatással volt. Azonban mindig vannak hullámvölgyek… Úgy érzem, hogy a londoni olimpiai teljesítmény ennek a felkészülési útnak a közepe volt, és függetlenül attól, hogy akkor nem jött ki a lépés, a javuló eredményeken túl, az indulatok kezelésében és önmagam megfelelő kifejezésében is nagyon sokat adott a pszichés támogatás.

A pszichológusok, akikkel együtt dolgoztam arra tereltek, hogy saját magam ébredjek rá a problémákra, ezeket tudatosítsam magamban, és megtanuljam kezelni a nehézségeket.

Milyen felismeréseid voltak?

Minden sportoló arról álmodik, hogy nyerni fog, természetesen én is, azonban realistábban kell hozzáállni a dolgokhoz. Fontos tudatosítani azt, hogy az álmokat hogyan lehet áttenni és megvalósítani a való világban, hogyan lehet ezeket a gyakorlatban kivitelezni. Régebben is tudtam, hogy az eredményért keményen meg kell dolgozni, de nem voltam annyira tudatos, mint ma. A tudatosabb hozzáállás kialakításában fontos szerepet játszott, hogy sokat tanultam magamról, őszinte vagyok magammal, és már tudom, hogy milyen lépcsőfokokat kell megmásznom ahhoz, hogy elérjem azt, amit megálmodtam.

Említetted, hogy korábban nem voltál ott fejben és voltak nehézségek, amiket nem tudtál megfelelően kezelni, most viszont nagyon is kiegyensúlyozottnak tűnsz…

Sokkal jobban tudom kontrollálni a dolgokat, néha az úszáson felül még szabadidős elfoglaltságokra is jut időm, régen ilyen nem volt. Sokkal inkább keretek között tudom tartani az életem. Fontos, hogy az úszást és a szabadidőt külön tudjam választani, mivel ez hatással van egyrészt a közérzetemre, másrészt a teljesítményemre is. Ez is egyfajta tudatosság kérdése, amiben az önismereti munka nagyon sokat segített és remélem, hogy ezt a további eredmények is igazolják majd.

Fotó: Fehér Barbara