3 ok, amiért a szünidőben pihennie kell a gyereknek

Néhány évvel ezelőtt keringett az éterben egy amolyan kiáltvány, amelyet lelkesen osztottak meg az annak tartalmával egyetértő felhasználók. Az üzenet címzettjei a tanárok, az aláírók pedig a diákok voltak, akik lényegében arra kérték a pedagógusokat, hogy a szünidő alatt ne terheljék őket „hatmillió” házi feladattal, mert ha szünet van, akkor ők bizony azt arra szeretnék használni, amire való: pihenésre.

Az üzenetet a Facebook-on (elő)terjesztő diákok arra biztatták a felhasználókat, hogy egy megosztással demonstrálják egyetértésüket, amit több mint 35 ezren meg is tették. Mi is utánanéztünk annak, hol is van az igazság ebben a kérdésben: vajon hogy alakul a pihenési szükséglet gyerekek esetében? Lássuk, hogy a tudomány, a „lázadozó” diákokat, vagy az őket tengernyi házi feladattal elárasztó tanárokat igazolja!

Kiégés: már az iskolapadban kezdődik?

Tegye fel a kezét, aki még nem ült le kelletlenül, magában morgolódva a pihenésre szánt szabadsága közben válaszolni egy három felkiáltójellel és „FONTOS” témamegjelöléssel ellátott munkahelyi e-mailre, vagy aki nem kapcsolta ki első adandó alkalommal a munkahelyi telefonját, ha végre szabadságon volt! Hiszen tudjuk: szükségünk van időnként arra, hogy valóban kikapcsoljunk, lejjebb tornásszuk a stressz-szintünket, és kicsit elodázzuk a rohanó életmóddal gyakran együtt járó kiégés tüneteinek felbukkanását.

Ennek ellenére, ha a diákok iskolaszünetéről van szó, bevett gyakorlatnak számít (tisztelet a kivételeknek!) egy halom házi feladattal szélnek ereszteni a diákokat. Pedig rájuk is rájuk férne a pihenés…

A tanórákon való részvétellel ugyanis nem merül ki az „kötelességek teljesítésének” fogalma. Ott vannak még az edzések, szakkörök, a különórák, no meg a házi feladat. A kisiskolások már idejekorán megtapasztalják és ráébrednek, mennyire kevés is az a 24 óra, és egy kis extra idő reményében csökkentik az alvásra szánt időt, hogy azt számukra fontos és motiváló tevékenységekre használják. A következmények innentől szinte láncreakcióban követik egymást.

1. A gyermek folyton fáradt, kialvatlan lesz

Ez kihat a tanulmányi eredményeire, hiszen fáradtan sokkal nehezebb figyelni az órákon, vagy épp hatékonyan készülni a másnapi dolgozatra – és hiába tanul sokszor éjszakába nyúlóan, a számonkérések eredményei nem tükrözik a tanulásba ölt idő mennyiségét. A sikerélmény hiánya pedig egy alapvetően negatív attitűdhöz vezet a tanulással szemben, és a diák így egyre nehezebben tud rálelni a tanulásba rejlő pozitívumokra, egyre kevésbé lesz motivált arra, hogy az őt érdeklő témák mélyére ásson (nem szólva arról, hogy ideje se nagyon van rá).

2. A fáradtságnak és a túlterheltségnek súlyos fiziológiai következményei is lehetnek

Többek között egy Stanford-kutatás is felhívja a figyelmet arra, hogy a napi több órát tanuló diákok hajlamosabbak az elhízásra, és a magas stressz-szinttel járó fiziológiai tünetek is gyakrabban jelentkeznek náluk, ideértve a fejfájást, és a gyomorpanaszokat is.

3. A nagy mennyiségű házi feladat és a stressz a gyermek kognitív fejlődésére is hatással lehet

Stressz esetén a szervezet ugyanis egy kortizol nevű hormon termelésébe kezd, ami rövid távon elősegíti a megküzdést, de hosszú távon negatív hatással van az immunrendszerre, a vérnyomásra és a vérzsír szintjére (növelve a későbbi stroke és a szívroham kockázatát), emellett károsítja agyunk egyik legfontosabb memóriáért felelős központját, a hippocampust.

És hogy mennyire súlyos a helyzet a diákok stressz-szintjének tekintetében? Az American Psychological Association felhívja a figyelmet egy tanulmányra, ami szerint a diákok stressz-szintje már a 2000 előtti években is magasabb volt, mint az ’50-es évek pszichiátriai betegeié (!).

Legalább megéri?

A fentieket figyelembe véve felmerül a kérdés, hogy a házi feladat vajon tényleg szükséges-e egyáltalán, főleg a szünidőben, amikor a diákoknak lehetősége lenne regenerálódniuk. Az USA egyik vezető kutatója a témában, a Duke University oktatója, Harris Cooper két összefoglaló tanulmányt is készített, és azt találta, hogy bár a házi feladat valóban elősegíti az iskolai előmenetelt, egy bizonyos mennyiségen túl inkább fordított a hatása.

Nemzetközi trendek

Az USA-ban ezt megelőzendő bevett szokás alkalmazni a „10 perces szabályt”, azaz: a házi feladat mennyisége osztályonként napi 10 percet nő (tehát egy elsősnek 10 perc, egy másodikosnak 20 perc stb.). Hasonló szabályok vannak érvényben például Angliában és Ausztráliában is, Japán, Finnország és Dánia pedig egyre inkább eltávolodik a házi feladat koncepciójától. És az eredmény? Ezen országok diákjai rendre magasabb pontokat érnek el a különböző kompetenciaméréseken, mint a gyerekeket házi feladat-hegyek alá temető országok iskolásai.

Azáltal ugyanis, hogy csökkentik a házi feladat mennyiségét, ezek az oktatási rendszerek lehetővé teszik, hogy a diákok a családjukkal töltsék a felszabaduló időt, ami a University of Michigan családkutatói szerint pozitív hatással van az iskolai előmenetelre és a viselkedéses problémák kordában tartására. Ilyenkor a diákokat folyton új ingerek, új élmények érik, és ezekből is rengeteget tanulhatnak, sőt.

A fent leírtak alapján, a tudományos eredményekre hivatkozva mi is azt javasoljuk, hogy a szünetben a piros pontok és ötösök helyett a gyerekek és szüleik inkább a közös élmények gyűjtögetésével foglalatoskodjanak. Egy kirándulás, egy interaktív múzeum meglátogatása, vagy a nebulókat valóban érdeklő témában való közös elmélyedés – a tudomány jelen állása szerint – hosszabb távon jó hatással van a diákok személyiségfejlődésére és segíthet abban, hogy szünet után energetikus, kipihent, kíváncsi diákok üljenek vissza az iskolapadba.