A boldogság Dániában lakik és gyereknyelven beszél – Könyvajánlónk

Szerző: | 2017. 10. 03. | Család&Gyerek | Olvasási idő: 11 perc

„Boldogság, gyere haza, honnan jössz, nem érdekel, gyere haza csak ennyi kell” – Cserháti Zsuzsa dalának soraiból is kirajzolódik az a ránk, magyarokra jellemző hozzáállás, amely szerint a boldogságot hajlamosak vagyunk mindig valahonnan máshonnan, kívülről várni. Amikor pedig a boldogság a legkisebbek kapcsán kerül szóba, akkor – nem véletlenül – nagyon hasonló reflexek lépnek működésbe: a boldog gyerek nevelésének „titkát” is valamilyen külső minta alapján szeretnénk megtanulni. Valószínűleg ennek (is) betudható a Gyereknevelés dán módra című könyv sikere.

Amikor megtudtam, hogy édesanya leszek, arra gondoltam: bárcsak valaki megmondaná, megmutatná, hogyan kell garantáltan boldog gyereket nevelni, mert ha körbenézek, nagyítóval sem találom a sikertörténeteket, még akkor sem, ha tele van a világ boldogan mosolygó kisgyerekek képeivel.

A felszínt megkapargatva újra és újra bebizonyosodik: csak kevés igazán felszabadult gyerek-szülő páros ül azon a bizonyos élet-ringlispílen. A helyek nagy részét gyakran önmagukat marcangoló édesanyák, üvöltöző szülők, agresszív és figyelemzavaros gyerekek, és egymást ócsárló játszótéri anyukák foglalják el. Nem csoda, ha hamar beleszédül az, aki kis hazánkban beszáll a családi körben forgó-lengő ülésekre… Kiszállni belőle? Nem lehetetlen. Ebben nyújt segítséget a könnyed hangvételű, egy szuszra olvasható, de annál tovább gondolkodásra késztető Amerikából Dániába szakadt édesanya könyve, a Gyereknevelés dán módra.

Boldogság, Dánia a neved

Az első World Happiness Report (azaz Boldogságjelentés) elkészítésére az ENSZ 2012 áprilisában tartott Boldogság Konferenciája adott megbízást. Hatalmas érdeklődés övezte a felmérést, amelynek 2013-ban publikálták az eredményeit, és amely szerint Dániában élnek a legboldogabb emberek a világon. És bizony, a dánok nem először végeztek ilyen előkelő helyen.

Ez két dolgot jelenthet: a dánok vagy elképesztően álszentek, vagy elhisszük azt, amit Jessica Joelle Alexander írt le a dán közösségeket működtető hozzáállásról – és megpróbálunk a saját életünkben is helyet találni a könyvben ajánlott nevelési útnak.

A dán módszer első pillére – a játék

A játék központi eleme a dán gyerekszemléletnek. A játékos helyzetekben derül ugyanis ki igazán, hogyan lehet egyenlő félként bánni egy másik emberrel úgy, hogy a játék mindenkinek egyformán élvezetes legyen.

Louise Hess foglalkozásterapeuta csapatával egy palo altoi kutatás során serdülő fiúknál vizsgálta az összefüggést a játékosság és a megküzdési készségek között. A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a játék alkalmazható a megküzdési technikák javítására, különösképpen a problémák és a célok minél rugalmasabb elfogadására és megközelítésére.

A dánok szerint „minél többet játszanak a gyerekek, annál reziliensebbek és alkalmazkodóképesebbek lesznek”. Szabad játék közben a gyerekek sokat tanulnak önmagukról, a kudarcaikról, a sikereikről, és nem utolsósorban az önkontrollról.

Ez utóbbi ugyanis nélkülözhetetlen segítség abban, hogy a szorongásainkat kezelni tudjuk, bízzunk önmagunkban annyira, hogy elhiggyük: csak rajtunk múlik, hogy egy nyomasztó élethelyzetből hogyan és milyen eredménnyel tudunk kikecmeregni.

A dán módszer második pillére – hitelesség

Mire van egy gyereknek úgy igazán szüksége? Tökéletes boldogságra? Nem! A dánok válasza az, hogy érzelmi őszinteségre. A példamutatás ugyanis ott kezdődik, hogy megtanítjuk gyerekeinknek: helyénvaló dolog az érzelmek teljes skálájának a megélése. Megkönnyíti a világban való boldogulást, ha elfogadóbbak és és alázatosabbak leszünk a saját és így mások érzelmi megnyilvánulásaival kapcsolatban.

Éppen ezért a szerénység, és az ebből fakadó tisztelet nagyon fontos érték Dániában, a szerző szerint valódi kulturális értékkel bír. A szerénység lényege abban áll, hogy általa tudjuk, kik vagyunk valójában, ezért nincs szükségünk mások elismerésére ahhoz, hogy fontosnak érezzük magunkat. Viselkedésünkkel nem folyton visszaigazolásokat keresünk, hanem pontosan tudjuk értékeink számát és mélységét.

Érdemes közelebbről is megvizsgálni ezt az első olvasatra talán közhelyesnek tetsző kijelentést és belegondolni, hányszor dicsértük a gyerekünket ma megszokásból. Hányszor koncentráltunk az erőfeszítéseire a konkrét eredmény helyett?

A folyamatot dicsérjük, hogy megértsék: a kitartásuk számít a legtöbbet, vagy naponta olvadozunk arról, hogy milyen szép és okos, amivel valójában a vele született fizikai és értelmi képességeit értékeljük és nem az ebben rejlő, egyelőre még kiaknázatlan lehetőségek megszületését segítjük elő?

Carol S. Dweck, a Stanford pszichológusának harmincéves kutatási eredményei azt igazolják, hogy a túlzó dicséret egyáltalán nem motiválja a gyerekek önbizalmát, épp ellenkezőleg. Ha folyamatosan azt hallgatják, hogy milyen okosak és tehetségesek, akkor kialakul bennük az úgynevezett rögzült gondolkodásmód, vagyis azt fogják gondolni, hogy az intelligenciájuk állandó és az is marad. Ezzel ellentétben azok a gyerekek, akiknek sokat mondják, hogy munkával és tanulással a képességeik fejleszthetőek, úgynevezett rugalmas gondolkodásmódot alakítanak ki. Az ilyen típusú gyerekeknek az válik meggyőződésükké, hogy fejleszthetik képességeiket, feltéve, ha megdolgoznak érte.

Átkeretezés

„Havazik – mondta Füles borongós hangulatban.
Látom.
És a fagy is beállott.
Igen – mondta Füles. – Mindazonáltal – tette hozzá kicsit élénkebben – földrengés nem volt az utóbbi időben.” (A.A.Milne: Micimackó)

A dánok ma már ösztönösen tudják, hogy a megfelelő nyelvezet használata rendkívül fontos. Ezt tanítják a gyerekeiknek is.

Amit igaznak érzékelünk, azt igaznak is fogjuk gondolni. A könyv egyik legfontosabb állítása tehát valójában egy kérdés: mi lenne, ha új módon látnánk az igazságot?

A dánokról senkinek sem az jut először eszébe, hogy annyira kicsattanóak és szuperboldogok. Ha csak a dán Dogma-filmekre gondolunk, akkor még azt sem mondhatjuk, hogy imádják a happy endet. Nem tesznek úgy, mintha nem léteznének kellemetlen dolgok. A kutatások alapját jelentő nagy többség legalábbis nem csinál úgy, mintha mindig minden rendben lenne. És mégis. Annak ellenére, hogy megpróbálják a valóságot elfogadni, folyamatosan törekszenek rá, hogy az emberekben és az élethelyzetekben a jóra is összpontosítsanak. Ne csak a rosszra. Ennek érdekében hajlandóak megváltoztatni az elvárásaikat, és így a bosszantó részletek helyett a a nagyobb összképre kerül a fókusz – akárcsak Füles, a fenti, Micimackóból vett gondolatmenetében. A pszichológusok ezt realista optimizmusnak nevezik. Hogy csinálják a dánok? Átkereteznek.

Nincs válogatós, lusta, vagy szétszórt gyerek, aki utál olvasni. Miért nincs? Mert a dánok szerint a viselkedésünk mögött minden esetben egy érzés és egy hangulat áll. Ami sosem állandó, mindig változik. Lehet a válogatósság mögött jóllakottság, vagy idegesség. A szétszórtság mögött fáradtság, érdektelenség, aggodalom. A zokniját letépő gyerek még nem érti, miért olyan fontos a felfázást megelőzni, a makacsság mögött húzódhat számos erényes jellemvonás, mint például kitartás, vagy határozottság. (És ez utóbbiak bizony mind vezetői képességek.) A szétszórt gyerek pedig végtelenül kreatív elme, aki szereti a művészeteket.

A dán módszer harmadik pillére – empátia

Mária dán királyi hercegnő dolgozta ki a bullying, vagyis a folytonos megfélemlítés (értsd: szekálás) elleni programot, amelynek keretén belül a gyerekek beszélnek a megfélemlítésről, a csúfolódásról, és megtanulnak figyelmesek lenni egymással. Párokba vegyítik a különböző képességű gyerekeket, ahol a cél az, hogy a résztvevők mindenkiben meglássák a pozitív tulajdonságokat, és megtanulják segíteni egymást a különböző szintek elérésében.

A dán módszer negyedik pillére – ultimátumok nélkül

Ordítozás, pofon, bökdösés, testi fenyítés. Több mint 80 kutatásból egy sem talált pozitív összefüggést a testi és érzelmi fenyítéssel kapcsolatban. Egy sem. A rendszeresen megvert gyerekek depressziósnak és érdektelennek érezték magukat, és hosszú távon az ilyen típusú hatalmi harcok dühkitörésekhez vezethetnek.

A dánok ultimátumok nélküli gyereknevelési módszerei a bizalmat és a rugalmasságot fejlesztik a gyerekben, akik ettől azt érzik majd, jobban megbecsülik őket és a képességeiket. Ez pedig a boldogság egyik alapköve.

A dán módszer ötödik pillére – együttlét és hygge

A dánok számára a hygge (jelentése: elégedettnek gondolja vagy érzi magát, kiejtése: hüge) életforma. A lényege, hogy társaságok rendszeresen összegyűlnek, rengeteg gyertyát gyújtanak, és énekelnek, beszélgetnek, társasoznak. A dánoknál ez egyfajta tiszteletadás, amikor a magánéleti problémákat hátrahagyva megpróbálnak arra koncentrálni, hogy mi van a másik emberrel, az a másik hogyan érzi magát a társaságukban. A dánok szerint rengeteg más alkalom van az életben, amikor a stressznek és a nyugtalanságnak hangot lehet adni, de a boldogság éppen abból származik, amikor félre tudjuk tenni a minket lehúzó gondolatokat és csak a szeretteinkkel töltött időre kezdünk figyelni.

A többiekhez való viszony ad ugyanis értelmet és célt az életnek, ezért értékelik olyan nagyra a dánok a hyggét. Ez az, amikor az ÉN helyébe a MI kerül. Ennek a hozzáállásnak gyereknevelés szempontjából óriási a hozadéka. A dán gyerekek ugyanis azt látják, hogy csapatban az erő. A családok, a közösségek elősegítik az összetartozás érzését, aminek hatására – a Carnegie Mellon egyetemen végzett kutatások alapján – még a szervezet is jobban megbirkózik a fertőzésekkel.

A könyvet olvasva rá kellett jönnöm, hogy amikor „a dán titok” nyitját keressük, akkor tulajdonképpen nem valami eddig ismeretlen dolgot, vagy receptet kell keresnünk. A dánok semmi olyat nem csinálnak, amit mi ne ismernénk: egyszerűen csak „nemzeti színekben”, egységesen, amolyan hitvallásként van jelen az életükben a szolidáris, az embert szerető és a gyermekeket alapvetően jónak tartó és látó hozzáállás. A dánoknak nem titka van, hanem egy olyan szemüvege, amin keresztül a világunkat, a történéseket, a gyereknevelést emberségesebben és empatikusabban élik meg.

Ez az oka annak, hogy a boldogság hozzájuk olyan gyakran megy haza.

Forrás: Jessica Joelle Alexander – Iben Dissing Sandahl – Gyereknevelés dán módra. HVG Könyvek, 2017.

Fotó: itt, itt, itt és itt

Kérdésed van? Hozzászólnál?

Kommentelj a Pszichoforyou Facebook-oldalán!

SEGÍTS, HOGY MI IS SEGÍTHESSÜNK!

Úgy érzed, ezt a cikked neked írták? Ez nem véletlen! A Pszichoforyou az olvasókról szól, és az olvasóink támogatásával működik. Ha szeretnél még sok hasonló írást olvasni, támogass minket! MEGNÉZEM

Szerző

Bán Mercédesz
Reklámszövegíró és kommunikációs szakember, aki szabadidejében lelkesen kutatja az emberi test és lélek összefüggéseit, a valóságnál izgalmasabb dolgot pedig nem ismer. Egy huncut kisfiú anyukája, így a gyermeklélektan és a gyermek-szülő kapcsolat után csak egy témát nem tud soha kellőképpen kivesézni: a férfi-nő véget nem érő évődését és a szerelem természetét. A spanyol nyelvet és kultúrát szenvedélyesen szereti, ha egy szó lenne az élet, biztosan OLÉ-ra jönne ki.

Pin It on Pinterest

Share This