„Ha elfogadjuk, hogy ilyen megtörténhet, az segít, hogy elhiggyem: van tovább” – 4 erőt adó gondolat Viktor Frankl nyomán

Szerző: | 2020. 04. 03. |

Ahogy arról az utóbbi napokban sok helyen olvashattunk, nagyon változó, hogy miként viszonyulunk a járványhelyzet miatt megváltozott körülményekhez: hol lelkesen, egyfajta hurráoptimizmussal tekintünk előre, felfedezve a mókuskerékből való kiszakadás lehetőségét, vagy azt, hogy több időt tölthetünk magunkkal, a családunkkal, régóta dédelgetett vágyainkkal, terveinkkel, olvasással, önfejlesztéssel.

Ahogy azonban nemcsak tervezzük, hanem éljük is a „karanténhétköznapjainjat”, azt tapasztaljuk, hogy a home office, illetve az otthonlét máshogy működik, mint amit elképzeltünk. Lehet, hogy az alkotásra és önfejlesztésre sem vagyunk annyira motiváltak, mint azt korábban reméltük…

Igaz, ami igaz, egy ilyen terhelt időszakban, amikor olyan sok minden vált bizonytalanná, nem feltétlenül adottak ehhez a lélektani feltételek. Ezért egyáltalán nem baj, ha merünk szomorúak, lenni, sajnálni, magunkat, megélni azt, ami elveszett. Emiatt ne hibáztassuk se magunkat, se mást!

Viszont, ha már kellő időt töltöttünk a különböző érzelmi állapotaink és beállítódásaink tudatállapotában, és megpróbálunk valamiféle értelmet keresni a szenvedésünkben, akkor – ha valakitől érdemes tanulnunk, az Viktor E. Frankl (1905-1997). Az ő hitelességét nem mindennapi sorsa és az ahhoz való viszonyulása egyaránt igazolja.

Frankl Bécsben élt, pszichológus és neurológus volt, és ő alapította az úgynevezett harmadik bécsi pszichoterápiás iskolát (Freud és Adler után), a logoterápiát.

Elmélete szerint az ember elsődlegesen nem az örömre, élvezetre, még csak nem is az egyensúlyra törekszik, hanem arra, hogy az életét értelmesnek érezze.

Mi teszi Frankl-t igazán hitelessé?

Egyrészt az élettörténete… Frankl-t az apjával, anyjával, fivérével és várandós feleségével együtt koncentrációs táborokba hurcolták. Lánytestvére és az ő kivételével a szerettei, hozzátartozói ott lelték halálukat.

Frankl-t életének számunkra felfoghatatlan veszteségei nem tudták tönkretenni, sőt: annak tanulságai  egy olyan- pszichoterápiás irányzatban koncentrálódnak, amely azóta is rengeteg embernek adott, és ad ma is hitet, reményt, illetve perspektívát a legbeszűkültebb és kilátástalanabbnak tűnő élethelyzetekben is.

Frankl máig érvényes tanításai

És hogy mit tanít nekünk Frankl az élet értelméről ma, 2020 tavaszán a koronavírus járvány derekán, akkor, amikor az egész világ „szobafogságra” van ítélve? Frankl elméletének most is aktuális, központi gondolata az, hogy

hiába veszik el tőlünk, hiába veszítjük el egyik pillanatról a másikra az összes, hétköznapi értelemben vett célkitűzésünket, azt senki nem döntheti el helyettünk, hogy miként viszonyulunk az adott körülményekhez –

ahogy Frankl fogalmaz, „az emberi szabadságnak azt az utolsó maradékát” senki nem veheti el tőlünk.

A foglyok átlagemberek voltak, de közülük néhányan felülemelkedtek a körülményeken és a sorsukon. Frankl, néhány sorstáráshoz, például Edith Eva Egerhez hasonlóan elfogadja a szenvedést, szembenéz azzal, hogy az a világon jelen van.

Ugyanakkor meggyőződése és saját tapasztalata, hogy a szörnyű kondíciók ellenére, a legkiszolgáltatottabb helyzetben is van döntési lehetőségünk – és életünk értelmének megtalálása pont ezekben a döntésekben rejlik.

Hogyan aránylik ez a szemlélet a mi életünkhöz és a mi aktuális helyzetünkhöz? Avagy mit tanácsolna nekünk ma Viktor E. Frankl?

  1. „A szenvedés értelemmel telített” – Fogadd el a szenvedést!

Frankl kiindulásképpen egy első hallásra népszerűtlen dolgot ajánlj nekünk: a szenvedés elfogadását; de nem csak úgy általánosan, hanem személyes életünk szintjén. “A szenvedés értelemmel telített” – állítja Frankl, s ha elfogadjuk azt, az egyfajta belső uralmat jelent: amikor belátjuk, hogy a sorsunkat nem alakíthatjuk, de azáltal, hogy a sorsszerűhöz fűződő viszonyunkat döntéseinkkel meghatározzuk, önátalakítást végzünk.

Ha a szenvedést elfogadom, belső szabadsággá válik a külső függőség ellenére.

Eddig egy olyan világban élünk (éltünk), ami a siker, a pozitív élmények és az eredmények elérésére fókuszál(t).

Ha csak ilyen dolgokban vagyunk képesek felfedezni „az életünk értelmét”, akkor bizony most nagyobb esélyünk van az úgynevezett „destruktív frusztrációra”, vagyis arra, hogy a gondolataink rombolóan hassanak ránk. Ilyenkor hajlamosak vagyunk arról megfeledkezni, hogy az élet teljesen legitim része az árnyoldal is, a veszteség, a szenvedés.

Ehhez nem kell „szerencsétlennek” lenni, az „élet, mint olyan”, így lett megalkotva, ez a csomag része. Ez a járvány nem lesz, nem lehet olyan drámai és igazságtalan, mint amin például a diktatúrák áldozatai keresztülmentek (amit Frankl is megélt). Elvett és elvesz tőlünk dolgokat, abban a formában, amit eddig fontosnak és értékesnek tartottunk az életünkben, azonban, ha elfogadjuk, hogy ilyen megtörténhet, az segíti azt, hogy elhiggyem: van tovább.

  1. „Keressük azt, hogy mi az értelme ennek az órának” – Maradj a pillanatban!

A személyes jelentéskeresés mindenkor fáradságos és feszültségteli folyamat, azonban feltétele a mentális egészségünknek. Ilyenkor a koronavírus idején is. Frankl ennek kapcsán azt „javasolja”, hogy

ne azt keressük, ami az értelme ennek „az egésznek”, hanem keressük azt, hogy mi az értelme ennek az órának?

Hogyan tudod most, ebben az órában megvalósítani azokat az értékeket, amelyek fontosak számodra, ami miatt érdemes élni? Mik azok az apróságok, amik nem magától értetődőek, életünk részei és értékei, amikért hálásak is tudunk lenni, ami cselekvésre ösztönöz?

  1. „Örülni annak, ami van” – Légy hálás!

A hála gyakorlása a vallásokból átemelt, de a pszichológusok által is jó szívvel ajánlott technika, mely pozitív hatással van a mentális egészségünkre, az által, hogy figyelmünk beállítódását nem arra irányítja, ami elveszett, hanem arra, ami van.

Ha  merünk hálásak lenni, örülni annak, amink van, amink maradt, akkor lehet, hogy  – ha életünk eddigi értelmét és fókuszpontjait parkolópályára is kell tennünk – akár új utak is nyílhatnak a szemünk előtt, vagy felülvizsgálhatjuk eddigi értékrendünket (ez időnként veszélyhelyzet nélkül is hasznos és fontos).

  1. Ne ragadj bele a negatív gondolati spirálba!

A hála érzésének gyakorlása rezonál a Frankl által ajánlott gondolkodási manőverrel, a dereflexióval: ennek lényege, hogy

próbáljuk meg „fülön csípni” azokat a gondolatokat, amelyek csak tovább mélyítik a nehézségeinket.

A logoterápia szerint, ha túlzottan a problémákra összpontosítunk, azok elhatalmasodnak gondolkodásunk felett és kialakul az úgynevezett hiperreflexió, ami egyfajta „helytelen gondolkodási aktivitás”.

Így Frankl arra bíztat, hogy „dereflektáljunk” a problémáról egy másik, fontosabb tényezőre. Ez nem egyenlő a „helytelen passzivitással”, mely során elfutunk a probléma elől, hanem a problémák észlelésének, elfogadásának adaptív módja. Frankl probléma észlelése esetén „helyes aktivitásra” buzdít, ami azt jelenti, hogy a konkrét probléma helyett valami másra irányítjuk a gondolatainkat és a cselekedeteinket.

  1. „Távolodj el a problémától

Említi míg Frankl a paradox intenciót, mint módszert, ami abban segít, hogy magunk és a probléma között távolságot képezzünk: ide tartozik a humor, az önirónia képessége, és akár a probléma bagatellizálása (Bár ezzel mostanában azért érdemes óvatosan bánni, a vírus kapcsán érvényben lévő, a közösség érdekeit óvó szabályokat nem javasolt elbagatellizálni – a szerk.), mely szintúgy kifogja a félelem vitorlájából a szelet. Az egyik legnagyszerűbb Frankl szerint, hogy mi, emberek képesek vagyunk beállítódásunk megváltoztatására.

Az ember beállítódását ugyanis nem az határozza meg, ami van, hanem az egyénisége; az, ahogy ezekhez a tényekhez viszonyul.

A tényekhez való viszonyulás pedig hatással van a lelkiállapotunkra. Az úgynevezett beállítódás moduláció célja az, hogy a negatív beállítódást a lehetséges pozitív, ugyanakkor objektív tények iránt kialakítsa, illetve fenntartsa. Magyarul: segít abban, hogy azt a „bizonyos poharat” félig telinek lássuk. Célja, hogy ráébredjünk: a különböző „okok”, „akadályok”, nehézségek ellenére sok mindenre vagyunk így is képesek.

Ha már van idő olvasni…

Jelen állás szerint még eltart egy darabig ez a néha különös, néha szürreális, máskor frusztráló, jó pillanatainkban talán lenyugodottnak érzékelt időszak, amiben most vagyunk. Valószínűleg sokszor fogjuk megtapasztalni még hangulataink, beállítódásaink és a körülmények megváltozását.

Mindig más lesz, ami éppen segít, ahonnan, vagy akitől nyerhetünk erőt, hitet, vagy egy jó ötletet. Talán több időnk marad olvasni…

Ilyen pillanatokban jó szívvel ajánlom Viktor Frankl könyveit. Ő egy olyan szerző, akinek a soraiból erőt meríthetünk, akinek mély, tartalmas és hiteles gondolatai – most, amikor személyes szinten is sok változásra és változtatásra van és még lesz is szükségünk – aktuálisabbak, mint valaha.

Forrás:

Viktor E. Frankl (1977): Mégis mondj igent az életre! Logoterápia dióhéjban. Európa Kiadó, 2016

Viktor E. Frankl: Az ember az értelemre irányuló kérdéssel szemben. Jel Kiadó, 2005.

Varga Szabolcs (2015):A logoterápia eszköz- és módszertárának alkalmazási lehetőségei a szupervízióban I. Képzés és Gyakorlat Folyóirat 13. évfolyam 3-4. szám.

 



SEGÍTS, HOGY MI IS SEGÍTHESSÜNK!

Úgy érzed, ezt a cikked neked írták? Ez nem véletlen! A Pszichoforyou az olvasókról szól, és az olvasóink támogatásával működik. Ha szeretnél még sok hasonló írást olvasni, támogass minket! MEGNÉZEM

Szólj hozzá!

Szerző

Bakó Eszter
Bakó Eszter, pszichológus, a lelki egészség megőrzésének lelkes aktivistája, a JóLÉlek Pszichológiai Alapítvány munkatársa. Hisz az életminőségünkért való személyes felelősségvállalás és a jó időben meghozott bátor döntések sorsfordító lehetőségében. E célért, a vízben rendre újjászületik, az erdőkből erőt merít, a hegyekből pedig bátorságot.

Pin It on Pinterest

Share This