„Van fájdalom, amire nem kell figyelni, de a fejfájás pont ott lakik, ahol te” – vallja az amerikai író, Mark Lawrence, aki ezzel a gondolattal pontosan – hogy úgy mondjuk – fején találta a szöget. A fejfájás ugyanis az egyik leggyakoribb fájdalomtípus, amellyel életünk során jó eséllyel többször is szembenézünk, és amiről bizony lehetetlen nem tudomást venni. De vajon eleget tudunk róla, hogy hatékonyan vehessük fel vele a küzdelmet?

Bár szerencsére régen túl vagyunk azon, hogy az ókori görögökhöz hasonlóan trepanációval, azaz koponyalékeléssel gyógyítsuk, a fejfájásról a mai napig számos olyan tévhit él, mint például a címben említett, „biztosan front van” kezdetű klasszikus válasz, amivel a legtöbb, fájdalomra panaszkodó ember szembesül. A fejfájás azonban ennél jóval bonyolultabb – lássuk, mit érdemes tudni róla!

1. „A fejfájás az fejfájás, és kész”

„Kit érdekel, hogy elöl, vagy oldalt, vagy hátul, hogy nyom, lüktet vagy hasogat – fáj, a többi nem mindegy?” – gondolhatjuk magunkban, ha valaki alaposabban belekérdez, pontosan hol és hogyan fáj a fejünk. Ám nincs teljesen igazunk:

a fejfájásnak rengeteg különböző fajtája létezhet, és igazán hatékonyan csak akkor vehetjük fel vele a küzdelmet, ha biztosan tudjuk, melyiktől szenvedünk.

A fejfájásokat általában két nagyobb csoportra osztják: primer és szekunder fejfájásra. Az esetek felét a primer fejfájások teszik ki, melyek esetében a fájdalom nem egy másik, kiváltó állapot egyik tünete, hanem önmagában jelenti a problémát. A szekunder fejfájásnál valamivel könnyebb dolgunk van, mivel mindig társul hozzá egy ok, amire a fájdalom visszavezethető; például a nem megfelelő folyadékbevitel, a koffeinmegvonás, esetleg a fej, vagy a nyak valamilyen sérülése. Az orvostudomány eddig több mint százötven különböző szekunder fejfájástípust azonosított – és mindegyik esetében más a kiváltó ok, a tünet megjelenése, és a lehetséges gyógymód.

2. „Biztosan megint valami front van”

Míg a szekunder fejfájások esetében tehát viszonylag könnyű megtalálni a kiváltó okot, és azt, mivel szüntethetnénk meg ezt a kellemetlen állapotot, a primer fejfájások esetében korántsem ennyire egyszerű a helyzet. Itt ugyanis nem lehetünk egészen biztosak abban, pontosan mi az, ami a fájdalmat okozza.

A primer fejfájásokat három további csoportra lehet bontani (bár néhány felosztásban szerepel egy negyedik, „egyéb” kategória is). Ezek egyike az úgynevezett cluster fejfájás, ami a három közül a legritkábban előforduló típus, mindössze a betegek 0,1%-át érinti. Erős, féloldali fájdalommal jár, és naponta néhány órás epizódokban akár hetekig is elhúzódhat. A másik, a leggyakoribb, és a legtöbbünk számára biztosan ismerős típus a tenziós fejfájás: ez az, amikor szinte abroncsszerű szorítást érzünk a koponyánk körül, amit tarkótáji fájdalom is kísér.

A tenziós fejfájás esetén szoktunk jellemzően a hideg-, vagy melegfronti hatásra gyanakodni, emlékezetünkben az előző napi időjárásjelentés jóslatai után kutatva.

De gyakran megesik az is, hogy a folyadékhiányra, stresszre, vagy hormonális változásokra fogjuk a dolgot. Az igazság azonban az, hogy ezen okok egyike sem magyarázza teljességében azt a jellegzetes fájdalmat, amit a tenziós fejfájás kivált.

3. „Migrén, fejfájás, egykutya”

A primer fejfájások harmadik típusa nem más, mint a migrén. Bár magát a szót gyakran használjuk a fejfájós állapot szinonimájaként, valójában egy teljesen különböző dologról van szó. A migrén világszerte több tízmillió, a becslések szerint csak Magyarországon egymilliónál is több ember mindennapjait nehezíti meg. Rohamokban jelentkező, általában féloldali, lüktető fejfájással jár, amit az esetek egy részében úgynevezett aura (azaz valamelyik érzékszervünkhöz köthető figyelmeztető jel, például fény- vagy hanghallucináció, látászavar) vezet be.

Nők esetében háromszor gyakrabban fordul elő; ennek oka egy friss kutatás szerint valószínűleg a hormonális változások ionháztartásunkra és fájdalomérzékelésünkre gyakorolt hatásában kereshető.

A migrén szinte mindig erős fény- és hangérzékenységgel jár együtt, a roham pedig akár napokig is eltarthat; aki megtapasztalta már, biztosan tudja, hogy ez nem az a fejfájástípus, ami mellett békésen végezhetjük tovább a napi teendőinket.

4. „A fejfájás nem betegség”

Tény és való: könnyen előfordulhat, hogy ha fejfájásra hivatkozva veszünk ki szabadnapot, a másik oldalról fejcsóválást kapunk válaszul. De vajon jogos ez a reakció?

Lényegében nem. Bár a szekunder fejfájások többsége viszonylag gyorsan és könnyen kezelhető, egy migrén esetében, ahogy fentebb láthattuk, már egészen más a helyzet. És bizony a szekunder fejfájások hátterében is meghúzódhat olyasmi, ami miatt érdemesebb lehet orvoshoz fordulni, legyen az akár csak egy megfázás, vagy izomfeszülés. A gyakori, visszatérő fejfájás akár komolyabb betegségek előrejelzője is lehet.

Ráadásul abban, hogy pontosan mekkorának érzékeljük a fájdalmat, jelentős egyéni különbségek vannak: van, aki számára egy enyhe tenziós fejfájás legfeljebb egy kis kellemetlenséget jelent – és van, aki az abroncsszerű nyomás hatására néhány óra után úgy érzi, ideje végrendelkezni.

Az azonban biztos, hogy – ahogyan Mark Lawrence fogalmazott – mivel mindannyian a fejünkben lakunk, ha a fejfájás is „beköltözik” mellénk, nem tudunk majd olyan teljesítményt nyújtani sem otthon, sem a munkában, amilyet szeretnénk. Ezért aztán nem is éri meg elhanyagolni a fejfájással való foglalkozást: a fájdalmat sem a testünk, sem a lelkünk szempontjából nem szabad bagatellizálni.

5. „A fejfájásnak semmi köze a lélekhez”

Mivel a legtöbben fronthatásra, dehidratáltságra, kevés alvásra gyanakszunk, ha megfájdul a fejünk, gyakran bele sem gondolunk, milyen kapcsolat lehet a testünk fájdalma, és a lelkünk között. Pedig ezt a kapcsolatot több szempontból is nagyon fontos lehet megvizsgálni.

Vegyük csak a legegyszerűbbet: a krónikus, gyakran visszatérő fejfájás, akár primer típusú (mondjuk a migrén), akár valamilyen másik állapot egyik tünete, biztosan nyomot hagy a lelkünkön is. Számos kutatás talált már összefüggést az ilyenfajta fájdalom következményeként megjelenő kontrollvesztés, szorongás, depresszió érzése között, ami nem is meglepő, hiszen ha belegondolunk, a testünk és a lelkünk szoros egységének köszönhetően elképzelhetetlen, hogy a testi fájdalom ne jelenjen meg előbb-utóbb a mérleg másik „serpenyőjében” is valamilyen tünettel. És ez bizony megfordítva is igaz: a fejfájás is lehet pszichogén, azaz lelki eredetű. Ebben az esetben olyan testi tünetként jelenik meg, amelynek hátterében nem található szervi elváltozás; ezt nevezzük szomatoform fájdalomzavarnak.

A testünk kezelése, a háttérben meghúzódó okok alapos, akár orvosi segítséggel történő feltárása mellett tehát a lelkünk karbantartásáról sem szabad megfeledkeznünk, még ha egy olyan, az emberiséggel egyidős jelenségről van is szó, mint a fejfájás.

Érdekesnek vagy hasznosnak találtad a cikket? Ha igen, akkor iratkozz fel hírlevelünkre, így biztosan nem maradsz le a legizgalmasabb pszichológiai témájú hírekről, programokról és cikkekről.

Szólj hozzá!
Herendi Kata

Herendi Kata

Pszichológus, szakfordító. Szeret beszélni, de hallgatni, figyelni és írni még inkább. Imádja az állatokat, az őszt, az angol nyelvet. Két dolog nem létezik számára: túl hosszú séta, és túl sok könyv – ezekből sosem elég.
Herendi Kata

Pin It on Pinterest