Az, hogy a bőrünk és a lelkünk között milyen szoros a kapcsolat, jól mutatja az a tény, hogy az idegrendszer és a bőr ugyanabból a szövetből fejlődik ki az embrionális szakaszban. Többek között ez is magyarázza, hogy sokan a lelki és érzelmi folyamataink tükreként hivatkoznak a legnagyobb kiterjedésű érzékszervünkre.

„A bőrünk minden életszakaszban más és más feladatot lát el, és másképp is néz ki. Az évek során begyűjti azokat a nyomokat, amelyek életünk, mint valami festővászonra, a bőrünkre fest. Bőrünk sok mindenről mesél” – írja Yael Adler, a Bőrügyek – Minden, amit az egyik legérzékenyebb szervünkről tudni érdemes című könyv szerzője.

A bőrünk állapotára rengeteg körülmény lehet hatással: a pszichés tényezők mellett a genetika, a környezeti hatások, az életmódunk és a táplálkozás is befolyásolja azt, hogy hogyan fest (ha már festővászon) ez az elképesztően érzékeny, összetett, a szó szoros és átvitt értelmében is sokrétű felület.

Ehhez képest az emberek hajlamosak nagyon egyszerűsítő és sematikus magyarázatokkal előállni akkor, amikor valaki valamilyen bőrrel kapcsolatos rendellenességtől szenved. Miközben – ahogy az a fentiekből is kiderül – ennél jóval komplexebb témáról van szó.

Vegyük például…

…a kellemetlen tünetekkel, gyulladt és heges pattanások és/vagy mitesszerek formájában jelentkező aknét.

Miközben az aknét – ahogy a már említett Yael Adler fogalmaz, „a legtöbb ember »tipikus serdülőkori izéként« tartja számon, sokan felnőttként is szenvednek a tünetektől”.

A faggyúmirigyeket ugyanis több tényező, például a hormonok, a növekedési tényezők és az élelmiszerek alkotóelemei is stimulálhatják.

A serdülőkorban kialakuló aknéproblémák hátterében gyakran az úgynevezett IGF-1 nevű növekedési hormon áll. Ez az a hírvivőanyag, ami miatt a pórusokban – ahogy Yael Adler fogalmaz – „eszeveszetten burjánzik a zsírt kedvelő Propionibacterium acnes nevű baktérium”, amely serdülőkorban a faggyúmirigyek túlműködését, és az ezzel járó kellemetlen tüneteket, a gyulladt mitesszereket és pattanásokat, és nem ritkán az azok nyomán keletkező hegeket okozza. A tünetek a serdülőkor elmúltával általában eltűnnek, ami annak köszönhető, hogy az említett IGF-1 növekedési hormon szintje csökken a szervezetben.

Ha felnőttkorban is megmarad

Azonban ez nem feltétlenül, és nem mindenkinél történik így: ha felnőttkorban is megmarad az akné – vagy éppen akkor alakul ki – akkor az érintettek vérében jó eséllyel kimutathatóan nagyobb az IGF-1 szint.

Azonban, ahogy általában a bőrbetegségeket, a felnőttkorban kialakult, vagy megmaradó akné problémáját is érdemes komplexen szemlélni. Számolni kell a táplálkozási szokásokkal, az életkörülményekkel és a lelki tényezőkkel, és azzal is, hogy sajnos „benne van a pakliban”, hogy valaki hiába fordít mindezekre kényesen nagy figyelmet, a helyzet mégsem látszik javulni.

Ha a háttérben genetikai, esetleg hormonális okok húzódnak, az érintettek sokszor úgy érezhetik, hiába tesznek meg minden tőlük telhetőt annak érdekében, hogy megszabaduljanak a kellemetlen és jól látható tünetektől, egy idő után kifogynak az eszközökből.

„Úristen, mit szólnak majd ehhez mások?!”

Az ebből fakadó frusztráció pedig csak tovább ront a helyzeten: a bőrön jelentkező tünetekre a fokozott stressz egyébként sincs jó hatással, így a helyzetet sokszor tovább súlyosbítja a tehetetlenség érzéséből fakadó feszültség, ami egy ördögi körbe hajszolja az érintetteket. Miközben folyamatosan aggódnak a bőrük állapota miatt („Úristen, hogy nézek ki, mit szólnak majd mások?”), éppen a stressz csökkentése lehetne az – legalábbis a lelki oldalról – ami elősegíti a tünetek enyhülését.

Az érintettek helyzetét a környezet – jó szándékúnak vélt – visszajelzései sem könnyítik meg. A tüneteket látva ugyanis mindenkinek van valamilyen „tuti tippje” vagy tanácsa azzal kapcsolatban, hogy az azoktól szenvedő embereknek mit és hogyan kellene másként csinálnia; miből kellene kevesebbet (vagy egyáltalán nem) ennie, mit kellene sportolnia, milyen kozmetikumot kellene használnia. Ők csak a hegeket látják, de az annak érdekében tett erőfeszítést, hogy a tünetek megszűnjenek, már nem…

Ez a hozzáállás jelentheti tulajdonképpen a legnagyobb pszichés terhelést: a félelem, hogy „nehogy megszóljanak” (ami ennek ellenére rendszeresen előfordul); a stigmatizáltság érzése – hiszen az arcunkat nem takarhatjuk el a kíváncsi szemek elől, még akkor sem, ha sokszor legszívesebben ezt tennénk. Az akné láttán a külső szemlélők gyakran automatikusan feltételezik, hogy valamit rosszul csinálunk, nem élünk, táplálkozunk egészségesen, még akkor is, ha erre nagy figyelmet fordítunk. A kéretlen jótanácsok pedig további stresszt jelentenek.

Serdülőkorban sem szabad annyival letudni, hogy „túl kell esni rajta”

Ebből fakad egy másik, a bőrproblémákkal kapcsolatos jellegzetesség: a szégyenérzet, és az annak nyomán kialakuló elszigetelődés. Ezzel a “csomaggal” felnőttként sem könnyű együtt élni, de a problémában még inkább érintett serdülők sincsenek egyszerű helyzetben.

„A nyugati civilizációban a fiatalok 80%-a hajlamos az aknéra” – írja könyvében Yael Adler, aki szerint „a vastag pattanásokat és hegeket belülről kell kezelni, a tizenévesek súlyos aknéját nem szabad annyival letudni, hogy ez a kellemetlenség a serdülőkorral jár »túl kell esni rajta«. Inkább sürgősen cselekedjünk.”

Erre egészen konkrét tanácsokkal is szolgál a szerző, aki azt állítja, hogy a faggyúmirigyek túlzott aktivitását egy izotretinoin nevű hatóanyaggal lehet befolyásolni. A fizikai tünetek kezelése mellett azonban serdülőkorban sem szabad megfeledkezni a bőrproblémák lelki vetületéről.

Szorongás és szociális fóbia

A tinédzserek élete egyébként sem könnyű, de ez az életszakasz ráadásul rendkívül nagy jelentőséggel bír a kortárs kapcsolatok szempontjából. Márpedig elég nehéz úgy kapcsolódni, hogy romokban az önbecsülésed… A kellemetlen és jól látható tünetek, a kortársak sokszor kegyetlen reakciói könnyen szociális szorongást okozhatnak, ami – ha kezeletlenül marad – később akár szociális fóbiává is erősödhet.

Az aknéval (vagy bármilyen más bőrproblémával) járó tünetek miatt érzett szégyen később, a fiatal felnőttkor, és az úgynevezett “nagybetűs élet” fontosabb állomásain is megkísérthet minket: a középiskola végén, az érettségin, majd az egyetemen, a vizsgákon, később az állásinterjúkon nyújtott teljesítményre is rányomhatja a bélyegét.

Függetlenül attól, hogy továbbra is vannak tünetek, vagy azok már elmúltak – a társkapcsolatok kialakításában is komoly akadályozó tényező lehet, ha azzal az érzéssel vagyunk jelen ezekben a helyzetekben, hogy „valami nem stimmel velünk, és ezt mindenki látja”.

Mi a megoldás?

Azoknak a rendellenességeknek a kezelése, amelyeknek a tüneteit rajtunk kívül álló okokból nem tudjuk megszüntetni, egy pszichés szempontból rendkívül megterhelő folyamat. A sok kudarcba fulladt próbálkozás után sokan már inkább csendben szenvednek és a saját személyes tragédiájukként tartják számon, hogy „felnőttként is ezzel a tinédzser-problémával kell élniük”.

Ebben a kilátástalannak tűnő helyzetben különösen fontos, hogy tudjunk és merjünk segítséget kérni. Egy pszichológus szakember támogatása fontos kapaszkodót és érdemi segítséget jelenthet a feszültség enyhítésében, ami a tünetek, és azzal összefüggésben keletkező érzések – szégyen, harag, tehetetlenség – nyomán keletkeznek.

Ha ilyen formában figyelmet fordítunk a tünetek okozta stresszre, az közvetve a tünetek enyhülését is eredményezheti azáltal, hogy – a terápiás vagy önismereti munka következtében – csökken bennünk a feszültség. Ha pedig csökken a feszültség, akkor jó eséllyel csökken a stresszt befolyásoló kortizolszint is, ami szorosan összefügg a tünetek erősségével.

De szintén érdemes felülvizsgálni a probléma kezelésére szánt kozmetikumokat és – amennyiben ez még nem történt meg – egy alapos kivizsgálás keretében konzultálni egy bőrgyógyász, esetleg endokrinológus szakemberrel.



SEGÍTS, HOGY MI IS SEGÍTHESSÜNK!

Úgy érzed, ezt a cikked neked írták? Ez nem véletlen! A Pszichoforyou az olvasókról szól, és az olvasóink támogatásával működik. Ha szeretnél még sok hasonló írást olvasni, támogass minket! MEGNÉZEM

Szólj hozzá!
Szabó Eszter Judit

Szabó Eszter Judit

Kommunikációs szakember, újságíró. Szeret szép dolgokat fotózgatni és jógázni. Ha kikapcsol, akkor túrázni megy. Vagy kosarazni. Ha csinál valamit, akkor azt szívvel-lélekkel teszi. A Pszichoforyou-ra ez különösen igaz.
Szabó Eszter Judit

Pin It on Pinterest