Advertisement

„Ami az ember agyában megfogan, azt véghez is tudja vinni” – Mi a világhírű szerzőpáros, Allan és Barbara Pease sikerének titka?

Szerző: | 2017. 09. 25. |

Napoleon Hill amerikai író 1937-ben elhangzott gondolata nyolcvan év elteltével is érvényes. Életbölcsességgé, napi mantrává vált azok számára, akik tétlenkedés és önsajnálat helyett nem félnek az álmaik nyomába eredni úgy, mint Allan és Barbara Pease, akik ma a világ egyik legsikeresebb kommunikációs és párkapcsolati szakértői.

Az ausztrál szerzőpáros először 1978-ban kiadott, később világszerte több mint hétmillió példányban elkelt Testbeszéd című bestsellere, majd az ezt követő köteteik, TV-sorozataik, színdarabjaik és mozifilmjük busás bevételének köszönhetően meseszerű életet él. Csak kevesen tudják róluk, milyen tudatos, precíz és kitartó munkával programozták sikerre az életüket, és tervezték újra és újra, amikor valamilyen krízishelyzettel, például teljes anyagi csőddel, rákbetegséggel vagy a gyermekvállalás sorozatos kudarcával kellett szembenézniük. A válasz – A teljes élet titka című új kötetükben saját élettörténetükön keresztül mutatják be lépésről lépésre a boldogság és teljesség felé vezető, kátyúktól sem mentes utat.

„Azzá leszel, amire egész nap gondolsz” – Marcus Aurelius

Szeretnél sikeres karriert építeni? Megtalálni a nagy őt? Megtanulni gitározni vagy szambázni? Tengerparti házban élni? Eljutni a norvég fjordokhoz? Jó szülővé válni? Sokan vágynak ezekre a dolgokra, de csak kevesen vannak, akik tiszta és éles képet alkotnak ezekről a vágyaikról, vagyis tudják, hogy pontosan mit akarnak.

„Írjunk listát arról, amit meg szeretnénk tenni, vagy el szeretnénk érni, függetlenül attól, milyen jelentéktelennek tűnhetnek mások szemében. A felsorolásban helyet kaphatnak a gyermekkori álmaink, minden elképzelésünk, ami egy kicsit is belülről megmozgat minket, ami valaha vonzónak tűnt számunkra, vagy egy ötletünk, ami valaha érdekelt.”

– vallja a Pease házaspár, akik külön-külön és közösen is gyártottak bakancslistákat, melyeken szerepelt, hogy okos gyerekeket neveljenek és jó szülőkké váljanak, de helyet kapott rajtuk a maraton lefutása, egy tengerparti ház, egy nagy cég vezetése, repülés Concorde-dal, lebegés a Holt-tengerben, vízimentő-képesítés megszerzése, bungee jumping, egy tölcsérhálós pók elkapása, és egy bestseller megírása is. Tervezték, hogy megtanulnak steptáncolni, lovagolni, síelni, masszírozni, bokszolni és helikoptert vezetni. A listáikon szereplő dolgok már több mint 90%-át kipipálták. Néhány célt még nem értek el, néhányat pedig elhagytak, mert rájöttek, hogy nem igazán érdekli őket.

„Ha boldogan akarsz élni, kösd életedet célokhoz, ne emberekhez vagy dolgokhoz.” – Albert Einstein

„Az írás összpontosításra késztet, így pontosabban látjuk azokat az állomásokat, amelyek az álmaink felé visznek.”

Allan ás Barbara Pease kiemeli, hogy a listánkon szereplő dolgokról ne alkossunk ítéletet, csak írjuk le azokat. Rendezzük őket füzetbe, A, B és C csoportokba bontva, és olvassuk el őket minden nap. Az A kategóriába kerüljenek azok, amelyeket biztosan el akarunk érni hamarosan, vagy amelyek a jelen pillanatban a legfontosabbak számunkra. A B kategóriába sorolt dolgok is fontosak a jelen pillanatban, de több időre van szükségünk ahhoz, hogy átgondoljuk őket és elköteleződjünk mellettük. A C kategóriába soroltak érdekes vagy vonzó ötletek, de egyelőre csak lehetőségek.

„Miután eldöntöttük, hogy milyen célokat szeretnénk elérni, bontsuk azokat részfeladatokra. A nyolcvanas években az egyik álmom az volt, hogy legalább évi egymillió dollár értékű hirdetési felületet adjak el, ami akkoriban bármilyen szektorban hatalmas és félelmetes célkitűzésnek számított. Tizenkét hónapos határidőt rendeltem a célomhoz, amit heti, majd napi teljesítményre bontottam. A napi négyezer dolláros eladás már nem tűnt annyira légből kapottnak, ehhez pedig tizenkét prezentációt kellett megtartanom minden héten. Ahhoz, hogy három lehetséges ügyfél beleegyezzen a találkozóba, minden héten hét lehetséges ügyféllel kellett felvennem a kapcsolatot időpontkérés céljából, ami igencsak teljesíthető volt.” – mesél egyik nagyívű vágya kipipálásáról Barbara.

Allan és Barbara Pease

„Légy óvatos, mielőtt megnyílnál. Csak néhány emberrel beszélj az álmaidról, akik valóban törődnek veled! A többiek csak kíváncsiak vagy irigyek.” – Allan Pease

„Hajtsuk végre a tervünket, bárki, bármit gondol, mond vagy tesz! – lelkesít az ausztrál szerzőpáros.

Felénk is záporoztak a kéretlen vélemények, azt mondták túl fiatalok, túl öregek, túl kövérek vagy túl soványak vagyunk, a tervünk túl kockázatos, rossz az időzítésünk, gyenge lábakon áll a gazdaság, kevés a pénzünk, nincs tapasztalatunk, infláció van, nem vagyunk elég tehetségesek, vagy túl őrültek vagyunk. Mi akkor is mentünk előre, ha mások aggodalom vagy irigység miatt megpróbáltak hátráltatni minket.”

– mesélik a kommunikációs szakemberek.

1978-ban, amikor Allan befejezte a Testbeszéd kéziratát, felhívta Ausztrália összes nagy kiadóvállalatát, de senkit sem érdekelt a kötete. A harmincötödik visszautasítást követően úgy döntött, hogy maga fogja kiadni a könyvét, melyhez hétezer dollárra volt szüksége. Ezért a következő hat hónapban előadásokat tartott a Testbeszédről bármilyen közönség előtt, amelyik hajlandó volt végighallgatni őt. Tíz dollárért árulta a könyvet elővételben, hat hónap alatt összejött a hétezer dollár és kiadta a kötetet, amely azóta a világon hétmillió példányban elkelt, és 51 nyelvre lefordították annak ellenére, hogy Allant arra biztatták jóakarói, hogy könyvkiadás helyett inkább nyaralásra, a gyerekei iskoláztatására vagy egy új autóra költse a pénzét.

„Mielőtt lebénultam, tízezerféle dolgot tudtam csinálni. Most kilencezret. Vagy az elveszett ezren rágódom, vagy azzal a kilencezerrel foglalkozom, ami megmaradt.” – W. Mitchell

Mitchell 27 évesen motorbalesetet szenvedett, és a teste 65 százaléka megégett. Amikor négy évvel később felépült és pilótaengedélyt szerzett, repülőgép-szerencsétlenség érte. Egész életére kerekesszékbe került.

„Nem az a lényeg, hogy mi történik veled az életben, hanem az, hogy mihez kezdesz azzal.” – ez lett a férfi mantrája, akiből később polgármester, sikeres üzletember, nagyra becsült környezetvédő, motivációs előadó és bestseller szerző lett.

Élete világosan tükrözi filozófiáját, mely szerint a legtöbb korlátot saját magunk állítjuk önmagunk elé.”

– foglalja össze Allan, aki arra biztat bennünket, hogy kifogások gyártása helyett vállaljunk felelősséget az életünkért, a körülményeinkért, az egészségünkért, a tájékozottságunkért és azért is, kit engedünk közel magunkhoz. Ha Bill Gates, Mark Zuckerberg, Steve Jobs vagy Teréz anya úgy döntöttek volna, hogy a kormány politikája, az időjárás, a bankrendszer vagy a szülőhelyük korlátozó tényezők, akkor nem létezne Microsoft, Facebook, Apple vagy a Szeretet misszionáriusai.

„Ami az ember agyában megfogan, azt véghez is tudja vinni.” – Napoleon Hill

Az agyunk nem szavakban, hanem képekben gondolkodik. Éppen ezért fontos, hogy az álmainkat minden részletükben, kristálytisztán lássuk magunk előtt, sőt, a feléjük tett lépéseinket is. Ehhez a vizualizáción keresztül vezet az út.
„1954-ben Roger Bannister, egy lelkes, fiatal angol orvos elsőként futotta le négy perc alatt az egy mérföldet. Korábban azt hitték, hogy mindez fizikai képtelenség. Bannister az edzéseken és azokon kívül is számtalanszor vizualizálta a táv teljesítését olyannyira, hogy a képzelete betört a valóságérzékelésébe, és később arról számolt be, voltak pillanatok, amikor azt hitte, már meg is csinálta. Bannister mindezt azért tudta elérni, mert hitte, hogy ez lehetséges.

Egy évvel később, 1955-ben 26-an futották le az egy mérföldet négy percen belül, mert az angol atléta sikere után más futók is elkezdték hinni, hogy képesek rá. Azóta több ezer sportolónak sikerült mindez.”

– meséli Allan és Barbara Pease, akik kötetükben lépésről lépésre bevezetik az olvasót a vizualizáció világába, és részletesen írnak az elme-test kapcsolat erejéről is.

„Sok sikertelen ember van, aki nem vette észre, hogy milyen közel volt a sikerhez, amikor feladta.” – Thomas Edison

Allan és Barbara Pease, akik a Testbeszéd című könyvsorozat, az ezt követő tévésorozatok és dokumentumfilmek tizenöt évig tartó világsikerének köszönhetően irigylésre méltón éltek, hírnévre és dicsőségre tettek szert. Ám 1994-ben saját téves döntésük miatt mindenüket elveszítették. Adósságuk több millió dollárra rúgott, Allan az időközben kialakult prosztataráktól mély depresszióba esett. Újra kellett programozniuk az életüket: 15 dollárért vettek egy világtérképet, kiterítették a nappalijuk padlójára és odaálltak mellé. Úgy döntöttek, csak két nagy, nemzetközi piac jöhet számításba, az Egyesült Államok vagy Európa. Azt a célt tűzték ki, hogy Allan meggyógyul és új, bestseller könyvükkel meghódítják az öreg kontinenst. Elszántságuknak, kitartásuknak köszönhetően később több nemzetközileg is befutott kötetet írtak és adtak ki, az elérhetetlennek tartott Oroszországba, még a Kremlbe is eljutottak. Becslések szerint jelenleg 60 millió Pease-könyv van forgalomban szerte a nagyvilágban.

Két évvel a prosztatarák-diagnózis és a rákellenes kezelések után pedig úgy döntöttek, hogy közös gyermeket vállalnak. Allan akkor 52 éves, Barbara 41 éves volt. „Parkolópályára tettünk minden orvost, rokont, barátot és másokat, akikről úgy láttuk, hogy szándékukban áll eltéríteni a céljainktól. Minden nap vizualizáltuk a vágyunkat, minden cikket, könyvet elolvastunk a lombikbébiprogramról, és visszarepültünk Ausztráliába, hogy egy új beültetési technológiát teszteljenek rajtunk. Három évi – vetélésekkel, testi és lelki fájdalmakkal tarkított – erőfeszítés és vágyakozás után megszületett fiunk, Brandon, három évvel később pedig húga, Bella. Számunkra minden esetben beigazolódott az oly sokszor idézett Napoleon Hill azon gondolata is, hogy az erőfeszítés csak akkor nyeri el méltó jutalmát, ha az ember semmiképpen sem adja fel.”

A Pease házaspár köteteit itt rendelheted meg.

Érdekesnek vagy hasznosnak találtad a cikket? Ha igen, akkor iratkozz fel hírlevelünkre, így biztosan nem maradsz le a legizgalmasabb pszichológiai témájú hírekről, programokról és cikkekről.

Fotó: itt, itt és itt



SEGÍTS, HOGY MI IS SEGÍTHESSÜNK!

Úgy érzed, ezt a cikked neked írták? Ez nem véletlen! A Pszichoforyou az olvasókról szól, és az olvasóink támogatásával működik. Ha szeretnél még sok hasonló írást olvasni, támogass minket! MEGNÉZEM

Szólj hozzá!

Szerző

Kiss Henrietta
Eredetileg bölcsész, tanár. Most újságíró és szerkesztő. Anya. Feleség. Barát(nő). Szeret a konyhában brillírozni, a futópályán meghalni, a társasjátékban nyerni. Kacagni és jókat beszél(get)ni. No meg kérdezni másokat. Keresgélni új utakat. Feszegetni a határokat. Nemcsak másokét, a sajátjait is.

Pin It on Pinterest

Share This