„Amíg tudunk hinni abban, hogy számít a hangunk, van remény” – Mit üzen nekünk Aretha Franklin élete és zenéje?

Mégis mit lehet tenni, hogy ne veszítsük el a reményt? Az utóbbi időben folyamatosan ez a kérdés zakatol a fejemben. Nem véletlenül. Pszichológiával, lelki egészséggel foglalkozó tartalomszolgáltatóként nap mint nap érzékeljük, hogy ez a probléma nem csak a saját személyes és szakmai életünkben aktuális: a kommentekben, levelekben egyértelműen lehet érezni egyfajta reményvesztettséget és kollektív kiábrándultságot.

Ebből pedig számunkra az következik, hogy – legjobb tudásunk szerint – megpróbálunk kapaszkodót adni ebben az érzelmileg, lelkileg megterhelő és kitett időszakban.

De mégis hogyan? Mit lehet ilyenkor, – amikor a lelkünk „már csak nyomokban tartalmaz” reményt  – mondani?

Ezen a ponton futottam bele a Danubia Zenekar egyik közelgő koncertjébe, aminek a leírásában olvastam az alábbi – Csóka Anita operaénekestől idézett – mondatot:

“Ha a szó már kevés, akkor jön a zene.”

Erről eszembe jutott egy másik mondat is, amelyet néhány éve Hazay Annamária, A te hangodat ismerem zenei program munkatársától idéztek egy interjúban. Az óvodapedagógus, tanító, zenei fejlesztő így fogalmazott:

“Egyszerre énekelni és félni nem tudunk.”

Annamária munkatársaival együtt énekkel erősíti a babákat és a traumát átélt szüleiket a koraszülött-intenzív osztályokon. Hangszeres zenével, dallamokkal segítik a krízishelyzetek feldolgozását, valamint azt, hogy ezeknek a dallamoknak és ritmusoknak a segítségével a szülők és kisbabáik kapcsolódni tudjanak egymáshoz.

Itt, a Pszichoforyou-n több cikkünkben is (többek között ebben, ebben és ebben is) olvashattatok már a zenehallgatás jótékony – stresszcsökkentő, kapcsolaterősítő és boldogságfokozó – hatásairól, és arról, hogyan és miért válhat a javunkra, ha megmártózunk a zene gyógyító erejében.

A zene gyógyít, erőt, reményt és bátorságot ad, érzelmeket közvetít, empátiára tanít és megtart akkor, amikor a legnehezebb. A zenét hallgatjuk, de valahogy a zene is meghallgat minket.

A soul királynőjének traumákkal teli élete

Jó példa erre Aretha Franklin élete. A soul királynőjének tartott, szikrázóan tehetséges, – sőt, inkább született zseni – énekesnő 2018-ig tartó élete során 58 albumot adott ki, 18 Grammy-díjat nyert és 1987-ben ő volt az első nő, akit beiktattak a Rock and Roll Hírességek Csarnokába.

Az elképesztő magasságokba ívelő, hihetetlenül termékeny pályafutást azonban számos trauma szegélyezte: hat éves, amikor édesanyja elhagyja őt és a családját, hogy egy másik városba költözve, új életet kezdjen (szülei viharos körülmények között váltak el), és mindössze tíz esztendős, amikor édesanyja szívrohamban, teljesen váratlanul meghalt.

“Egy traumatizált gyerek volt – nyilatkozta róla Ruth Bowen, az énekesnő egykori ügynöke, aki hozzátette: az egy dolog, ha az anyád olyan okok miatt költözik el otthonról, amelyeket nem értesz. De az megint egy másik dolog, ha az anyád fiatal nőként szívrohamban hal meg… És pontosan így történt – figyelmeztetés nélkül, váratlanul. Az apja később elmondta, attól tartott, Aretha soha nem fog felépülni a gyászból: édesanyja temetése után hetekig nem beszélt. Bezárkózott a csigaházába, és csak évekkel később jött onnan ki… A zene nélkül nem biztos, hogy Aretha valaha is megtalálta volna a kiutat a csigaházból.”

Csodagyerek volt, aki már gyerekként anyává vált

De nemcsak édesanyja halála történt idejekorán. Aretha Franklin megdöbbentően fiatalon vált anyává: még nincs 13 éves, amikor világra hozza első gyermekét, és éppen csak 14, amikor második gyermeke is megszületik, testvéréhez hasonlóan ismeretlen apától…

A meglehetősen zárkózott és szűkszavú Aretha első lemeze második gyermeke születésével szinte egyidőben jelent meg, ebben az időszakban is közösen turnézott baptista prédikátor apjával (vélhetően az ő unszolására): az istentiszteletek és vallási rendezvények előtt vagy után gospelt énekelt, zongorázott.

Már ekkor a csodájára jártak a tehetségének, ami egy, mély, beleérző, érzékeny előadásmóddal párosult. Az első pillanattól lehetett tudni, hogy csodagyerek, aki aztán – felvállalva az apjával való konfliktust – a vallási témájú daloktól a világi zene felé fordult. Ugyanakkor a vallásos közegben szerzett alapok továbbra is érvényesültek a zenéjében.

Ez a hittel és reménnyel teli hang az, ami hozzájárult ahhoz, hogy a zenéje sokakat megszólított, a legkiszolgáltatottabbaknak reményt és erőt adott – de ebben a zsigerekig hatoló énekhangban vélhetően az is érződött, hogy az egyenlőtlen bánásmód Aretha Franklin számára sem volt ismeretlen dimenzió…

Tizennyolc évesen ment férjhez menedzseréhez, Ted White-hoz, aki – bár erről az énekesnő nem szívesen beszélt – rendszeresen bántalmazta az akkor már világszerte ismert Franklint. A házasság válással végződött – amivel egyidőben Aretha Franklin legönazonosabb alkotói korszaka elkezdődött.

RESPECT – A kölcsönös tisztelet nem jutalom, hanem alapjog

A Ted White-tal való kapcsolat lezárásaként is értelmezhető legismertebb száma, a RESPECT (Tisztelet), amely egyébként egy Otis Redding feldolgozás. Az eredeti verzióban egy férfi által dominált kapcsolat rajzolódik ki, amelyben a munkából hazatérő férj kérése fogalmazódik meg, aki a pénzéért cserébe tiszteletet vár el feleségétől. (“Hey little girl, you’re so sweeter than honey/And I am about to just give you all my money/But all I’m asking, hey/Is a little respect when I come home.”)

Az Aretha Franklin-féle RESPECT ezzel szemben egy olyan nő hangján szólal meg, aki nem tűri tovább a ráerőltetett alárendeltséget, sőt tiszteletet követel magának – nem jutalomként, hanem alapjogként.

A soul legenda egyébként többször is azt nyilatkozta, hogy eredetileg személyes tapasztalataiból kiindulva írta meg/át ezt a számot, ám ez az önbecsülésről, méltóságról és egyenrangúságról szóló feldolgozás az adott történelmi kontextusban pillanatok alatt a polgárjogi mozgalom, a feminista mozgalom és a faji egyenlőségért folytatott küzdelmek himnuszává, valóságos csatakiáltássá változott.

A RESPECT megjelenésekor (1967) a faji egyenlőtlenségek ellen tiltakozó tüntetések söpörtek végig Amerikán. A dal megjelenésekor Franklin szülővárosában zavargások voltak: egész városrészek álltak lángokban.

Ebben a felfokozott és kiélezett hangulatban ez a dal, és az azt előadó Aretha Franklin kihangosította a jogaikért és az egyenlő bánásmódért küzdő emberek hangját – a Respect reményt és tartást adott egy olyan korszakban, amikor arra óriási szükség volt.

Énekesből énekes ÉS polgárjogi aktivista

Bár ez a reményt és erőt adó szerepvállalás kezdetben nem volt tudatos, Aretha Franklin élete hátralevő részében nem “csak” a zenéjével és a hangjával adott erőt, hanem a tetteivel is: aktívan támogatta a polgárjogi mozgalmat, amiért később ki is tüntették.

Az életéről szóló film négy évvel halála után, 2022-ben jelent meg, Jennifer Hudson főszereplésével.

Az életmű legfontosabb tanulságai

Aretha Franklin életműve nagyon sok fontos és aktuális üzenetet hordoz. Rámutat többek között arra, hogy

• a trauma fájdalmának mélységében lehet rátalálni a legdrágább kincsekre;
• a fájdalomban szerzett tapasztalások akkor válhatnak csak a javunkra, ha a gyógyulás szándéka túlmutat önmagunkon;
• önazonos élet csak a határok meghúzása által lehetséges;
• minden egyes, az önbecsülésünkért tett lépés másokra is hatással van – és soha nem tudhatjuk, hogy mekkorával.

A remény nem valami, amire várni kell

„Bármit keresünk is a külvilágban, a belsőt is meg kell szólítanunk” – írja Edith Eva Eger Az ajándék című könyvében.Szerintem valami hasonló a helyzet a reménnyel is.

A remény nem valami, amire várni kell. A remény addig marad velünk, amíg képesek vagyunk hinni abban, hogy a szavaink, a tetteink számítanak. Amíg hiszünk abban, hogy számít a hangunk, van remény”

Amikor Aretha Franklin színpadra állt, és kieresztette a hangját, (amihez hasonlót azóta se nagyon hallhattunk) akkor hitt abban, hogy az eljut másokhoz. A belső világában történt átrendeződés tette lehetővé, hogy fellázadjon a méltatlan bánásmód ellen, aminek köszönhetően aztán emberek millió a saját életükben is meghallották és megérezték a reményt.

Ha ti is szeretnétek ebből a reményből megérezni egy kicsit, akko ajánlom figyelmetekbe ezt a 2015-ös videót, ahol az ekkor már 73 éves, rákkal küzdő énekesnő a washingtoni Kennedy Hallban énekel – olyan megindítóan, hogy azon még Barack Obama is elpityeredett…

Katartikus pillanatokra lehet még számítani a közelgő, Puccini X Soul című koncerten is, ahol a Danubia Zenekar a cikkben már sokat említett Aretha Franklin dalai mellett más soul legendák, például Cserháti Zsuzsa, Nina Simone és Eta James dalait is eljátssza, és párhuzamba állítja Puccini klasszikusaival.

Forrás: itt, itt, itt

Fotó forrás: itt