Amilyen egyszerűnek tűnik az ünnepnapok “kajakómájában” eltervezni a Nagy Életmódváltást, éppen olyan könnyen adjuk is fel jellemzően néhány napon belül, mert a hétköznapok taposómalmában sem időnk, sem energiánk nem marad rá… Miért feledkezünk meg ilyen könnyen az egészségünk megőrzéséről? Miért lenne olyan fontos, hogy több figyelmet fordítsunk rá – és ne csak akkor, amikor már túl késő? Hogyan segít, vagy éppen nem segít ebben az egészségügyi rendszerünk? Dr. Márky Ádámmal, a a Nemzetközi Életmód Orvostani Társaság első magyar szakorvosával beszélgettünk.

Ha körülnézünk, úgy tűnik, egyre többen igyekszünk egészségesebben élni; mégis, mintha egyre nehezebben sikerülne. Mit csinálunk rosszul?

Több szempontból is erős ellenszélben vagyunk. Egyfelől az egészségünk a legnagyobb érték, amit életünk során birtokolhatunk, ám ez sajnos tipikusan csak akkor tudatosul igazán bennünk, amikor már túl késő, mert elveszítettük.

A modern világban inkább rövid távon gondolkozunk, és az első dolog, amit könnyen be tudunk áldozni a siker, a pénz, a hatalom vagy a vélt boldogság érdekében, az az egészségünk.

Erre szemléletes példa, hogy csak most, amikor mindenhol egyre nagyobb a munkaerőhiány, jut eszükbe a cégeknek is, hogy érdemesebb vigyázni a már meglévő munkaerő egészségére.

Másfelől pedig még akkor sincs könnyű dolgunk, ha szeretnénk egészségesek lenni, hiszen rengeteg az információ körülöttünk azzal kapcsolatban, hogy mitől leszünk valóban azok. Mit kell enni és mit nem szabad, milyen vitamint érdemes szedni, vagy éppen melyik hatástalan, sőt, káros – és így tovább. Ezeknek az információknak ráadásul a nagy része ellentmond egymásnak – ember legyen a talpán, aki ezek után kiigazodik köztük. Különösen igaz ez például a táplálkozásra.

Az egészségünkre az evés az, ami a legnagyobb hatással van, hiszen ez az, amit minden nap biztosan megteszünk legalább háromszor.

A túl sok, gyakran egymásnak ellentmondó információ mellett azonban rettentően nehéz jól dönteni azzal kapcsolatban, hogy mit, mikor, mennyit együnk, ezért egy idő után sokszor inkább hagyjuk az egész egészséges táplálkozást a fenébe.

Pedig az egészségünk, sőt, az egész egészségügy állapota a a döntéseinken múlik. Az persze már más kérdés, hogy ezekben a kérdésekben az állam vagy maga az egészségügyi rendszer segít-e.

Egy jól működő egészségügyi rendszer azért inkább segítené, nem?

Dr. Márky Ádám

Ha belegondolunk, van némi fekete humor már abban is, hogy egészségügynek hívjuk az egészségügyet. Igazából ugyanis ez nem egészségügy, hanem egy betegirányítási rendszer. Amíg egészségesek vagyunk, addig nem nagyon tudunk hogyan kapcsolódni a klasszikus rendszerhez, hiszen nincs olyan a kórházakban, hogy “legyél egészségesebb osztály”.

A háziorvosok idő híján inkább passzolnak, ha az egészségesebb életmódról kérdeznénk őket. Ha nagyon foglalkoztatat az egészséged kérdése, akkor a klasszikus rendszeren belül szűrővizsgálatokra tudsz elmenni, amik pedig igazából csak azt mutatják meg, hogy amit eddig tettél az egészségedért, elég volt-e vagy sem. Onnantól kezdve, hogy megbetegszel, már be tudsz lépni az egészségügy rendszerébe – ott viszont sajnos sokszor nem kapod vissza a teljes egészségedet, csupán az addigi életmódod kapcsán kialakult tüneteidet fogják kezelni.

Ebben viszont egyre jobbak vagyunk, nem? Végül is elmondható, hogy egyre hosszabb ideig élünk.

Napjainkban a várható élettartamunk valóban növekszik (bár az USA-ban most ez is épp csökken), de ezzel együtt nem az egészségesen hanem a betegségben eltöltött éveink száma nő. Harmincöt éves korunk körül elkezdődnek az emésztési problémák, lesz refluxunk, aztán valamilyen autoimmun betegségünk. Negyvenévesen elkezd fájni a derekunk, a térdünk, aztán kiderül, hogy magas a vérnyomásunk, magas a koleszterinszintünk, nincs rendben a cukrunk.

Elkezdünk rájuk gyógyszereket szedni, de aztán így is, úgy is megkapjuk az első infarktusunkat, diagnosztizálják nálunk a 2-es típusú cukorbetegséget, és gyakran sajnos valamilyen rákos megbetegedést is. Aztán hatvanéves korunktól már mindenre gyógyszert szedünk, sőt, a gyógyszerek mellékhatásaira is kapunk valamit. Az életünk végét pedig nagy valószínűséggel orvosról orvosra, osztályról osztályra, kórházról korházra járva töltjük.

Lehet, hogy valójában nem bennünk, hanem az egészségügy rendszerében van a hiba?

A hiba abban van, ahogy az egészségről és az egészségügyről gondolkodunk. Mindig valaki más a felelős, valaki másnak kéne rendbetennie… A baj, hogy azt az egészségügyi, illetve biztosítási rendszert, ami egy ilyen elöregedő és elbetegedő társadalom egészségügyi igényeit ki tudná elégíteni, még nem találták fel. Egyszerűen pénzügyileg és emberi erőforrás szempontjából is fenntarthatatlan.

Szóval a közeljövőben egyre valószínűbb – még ha rossz is ezzel szembenézni -, hogy két lehetőségünk lesz, ha megbetegszünk és vissza szeretnénk kapni az egészségünket: vagy nagyon sokat fogunk várni az állami rendszerben, vagy nagyon sokat fogunk fizetni a magánban.

Mit tehetünk, hogy ez változzon?

Változtatni ezen csak közösen tudtunk; akkor, ha elkezdünk odafigyelni arra, hogy megelőzzük a krónikus, életmóddal összefüggő betegségeket. Ha ezt megtesszük, akkor ki tudnánk iktatni az életünket megnehezítő krónikus betegségek 80%-át.

Amikor idegesek vagyunk a körzeti orvosnál, hogy sokat kell várni, jusson eszünkbe, hogy az emberek nagy része – valószínűleg mi magunk is – olyan betegség miatt vagyunk ott, ami megelőzhető lenne.

Ehhez az első lépés, hogy tudatosítjuk: az egészség nem vakszerencse, hanem tudatos döntések eredménye.

Minden esetben igaz ez? Mi a helyzet az örökölt tényezőkkel, betegségekre való hajlamokkal?

A modern ikerkutatásoknak köszönhetően már kiderült, hogy a genetika azon része, amit “otthonról” hozunk, csupán 3-10%-nyi mértékben határozza meg azt, hogy milyen lesz az egészségünk, és hogy mennyi ideig élünk.

A maradék 90-97% az epigenetikától (azaz attól, hogy egy-egy rossz gén kifejeződik-e vagy sem) és az életmódunktól függ. Magyarán azt mondhatjuk, hogy a genetika tölti meg a pisztolyt, de az életmódunkkal húzzuk meg a ravaszt. Ez egyfelől egy nagyszerű lehetőség arra, hogy elinduljunk az egészségesebb életmód felé vezető úton, de legalább ugyanakkora felelősség is.

Hogyan indulhatunk el az egészségesebb életmód irányába?

Ki kell lépnünk abból a tulajdonképpen gyermeki szerepből, hogy az egészségről mint valami sors által kegyesen, vagy éppen szigorúan mért dolgról gondolkodjunk.

El kell felejtenünk azt, hogy az egészségünk felelősségét egy az egyben az orvosokra és az egészségügyre hárítjuk, és hogy napi egy szem gyógyszer rendszeres bevételéért úgy gondolunk magunkra, mint hős életmódváltóra, aki mindent megtesz az egészségéért.

Még mielőtt a gyógyszerek szedéséig eljutnánk, számos olyan döntést meghozunk, ami nagyban befolyásolja azt, meddig őrizhetjük meg az egészségünket: ilyenek a táplálkozással, mozgással, stresszkezeléssel, lelki egészséggel kapcsolatos döntéseink. Tisztában kell lennünk azzal, hogy az életmódunk a legfontosabb tényező, ami az egészségünk megtartásában szerepet játszik; ezért el kell kezdenünk tenni azért, hogy egészségesebb legyen, és nem szabad félúton megállnunk.

Biztosan sokan, sok helyen leírták és elmondták már, de álljon itt is emlékeztetőül: hogyan néznek ki az egészséges életmód felé vezető első lépések?

Ha már a táplálkozást említetttük korábban: sokkal kevesebb hús, és minél több teljes értékű, növényi alapú fogás. Ha ott szeretnénk elkezdeni a változást, ahol az a leginkább hatással van az egészségünkre, innen érdemes elindulni. De ha van olyan terület az életünkben, amihez a jelenlegi életvitelünk mellett könnyebben tudunk hozzányúlni, választhatjuk azt is: lehet ilyen például a testmozgás, ami a súlyos károkat okozó ülő életmódunkat kiegyensúlyozhatja. Minden kis lépés számít, amit az egészségünk érdekében megteszünk – szó szerint és átvitt értelemben is.



SEGÍTS, HOGY MI IS SEGÍTHESSÜNK!

Úgy érzed, ezt a cikked neked írták? Ez nem véletlen! A Pszichoforyou az olvasókról szól, és az olvasóink támogatásával működik. Ha szeretnél még sok hasonló írást olvasni, támogass minket! MEGNÉZEM

Szólj hozzá!
Herendi Kata

Herendi Kata

Pszichológus, szakfordító. Szeret beszélni, de hallgatni, figyelni és írni még inkább. Imádja az állatokat, az őszt, az angol nyelvet. Két dolog nem létezik számára: túl hosszú séta, és túl sok könyv – ezekből sosem elég.
Herendi Kata

Pin It on Pinterest