Bárcsak azt mondhatnánk, hogy a vírusokkal csak az őszi, illetve a következő, téli időszakban kell óvatosnak lennünk, de (bár ilyentájt valóban megnő a fertőzések száma) az sajnos nem lenne teljesen igaz. A vírusok ugyanis nem biztos, hogy nézik a naptárt – különösen akkor, ha olyan ideális környezetet találnak, mint egy munkahely.

A munkahely fogalma mindannyiunk számára mást jelent. Kedvelt, vagy éppen kevésbé kedvelt főnököt és kollégákat; „terepet”, közösségi teret, esetleg egy irodát, ahová bejárunk, még akkor is, ha éppen semmi kedvünk hozzá – és sajnos, gyakran olyankor is, amikor igazán nem kellene bemennünk.

„Maradtál volna otthon…”

Egy korábbi cikkünkben már mi is írtunk arról, miért olyan fontos, hogy ha betegek vagyunk, engedjük meg magunknak azt a „luxust”, hogy a testi-lelki egészségünk megóvása érdekében otthon töltsünk néhány napot. Az Arizonai Egyetem mikrobiológusa, Dr. Charles Gerba szerint pedig ezzel nem csupán a saját egészségünkért tennénk sokat, hanem a körülöttünk dolgozókéért is.

Gerba kutatási eredményei alapján ugyanis ha fertőző betegséggel küzdünk, ám mégis bemegyünk dolgozni, néhány órán belül vírusok tömegével árasztjuk el a közös tér levegőjét, és a közösen használt felületeket, például az asztallapokat, a telefonkagylót, a konyhai eszközöket, a számítógép és az egér billentyűit.

A vírusok pedig ragaszkodó természettel bírnak: egy megfázásért, influenzáért felelős 2-3 napig, de egy gyomor-bélrendszeri fertőzést okozó vírus akár 30 napig is életképes maradhat.

„De mit szól majd a főnök?”

A gyakori kézmosás és a fertőtlenítő kendő használata persze segíthet, ám korántsem nyújt 100%-os védelmet a kollégáink számára. A legbiztosabb módszer tehát, amit ilyenkor választhatunk, az, ha nem megyünk be dolgozni, és nem tesszük ki a többieket a fertőzés kockázatának. Ez azonban a legtöbbünkben felveti a kínzó kérdést: mit szól majd a főnök?

Úgy gondolhatjuk, ha holmi csip-csup megfázásra hivatkozva beteget jelentünk, azt a vezetők úgy értékelik, nem vagyunk elég lojálisak a céggel szemben.

Kevesen tudják, de munkajogi szempontból nincs mi miatt aggódnunk, hiszen a munkáltatónk nem jogosult megítélni azt, mennyire vagyunk betegek. Egyedül mi tudjuk felmérni, mennyire vagyunk munkaképesek, és ha a vezetők részéről mégis felmerülne valamilyen kétely, a háziorvosunk szava számít döntőnek. Ideális esetben mi magunk is szabadon dönthetünk úgy, hogy otthon maradunk, és a megfázást, influenzát néhány napos pihenéssel, ágynyugalommal, sok-sok folyadékkal és szükség esetén a gyógyulásunkat támogató készítményekkel kezeljük. Egy hasmenéssel járó megbetegedés esetén például gyógyszerminőségű, magas csíraszámú probiotikum szedésével tehetünk sokat azért, hogy újra „csatasorba” állhassunk a munkahelyünkön. Fontos azonban, hogy ez tényleg csak akkor történjen meg, amikor erre készen állunk – vagyis teljesen meggyógyultunk.

Betegen nem leszünk az év dolgozói

Ha szerencsések vagyunk, a vezetőink részéről nincsenek jelen irreális elvárások a munkahelyi teljesítményünkkel kapcsolatban. Ez azonban nem véd meg attól, hogy mi legyünk azok, akik a legnagyobb nyomást gyakoroljuk saját magunkra.

A maximalizmust, a perfekcionizmust, a teljesítmény hajszolását a mai kor embere még olyankor is nehezen engedi el, amikor a teste figyelmezteti: közelít a tűrőképessége határához.

Sokan szeretünk arra gondolni, hogy fontos szerepet töltünk be a munkahelyünkön, sőt, hogy nélkülünk egyetlen folyamat sem működik igazán jól – de érdemes azt is fontolóra venni, vajon milyen teljesítményre vagyunk képesek, ha lázasan, fejfájósan, gyomorpanaszokkal küszködve próbálunk keresztülvergődni a napi feladatokon. A választ valahol mélyen talán mi is tudjuk.

Mindenütt jó, de legjobb, ha otthon maradunk

Amikor betegen, egy vírustól legyengülten mégis összeszorított foggal, az utolsó erőnkkel is bemegyünk dolgozni, nem csupán a saját testünk jelzéseit hagyjuk figyelmen kívül, ami minden eszközzel azt üzeni, pihenésre van szükségünk. Biztosak lehetünk benne, hogy bár a jó szándék vezet minket, a munkahelyünkkel sem teszünk jót ilyenkor. A fertőzés veszélyén kívül ugyanis, aminek a munkatársainkat kitesszük, figyelembe kell vennünk azt a szempontot is, hogy egy lánc csak olyan erős, mint a leggyengébb láncszem – és a szervezet, aminek a tagjai vagyunk, biztosan nem akkor lesz a teljesítménye csúcsán, amikor egy beteg láncszeme arra szorulna, hogy gyógyuljon, és erőt gyűjtsön.

Érdekesnek vagy hasznosnak találtad a cikket? Ha igen, akkor iratkozz fel hírlevelünkre, így biztosan nem maradsz le a legizgalmasabb pszichológiai témájú hírekről, programokról és cikkekről.

Fotó: itt, itt és itt

Herendi Kata

Herendi Kata

Pszichológus, szakfordító. Szeret beszélni, de hallgatni, figyelni és írni még inkább. Imádja az állatokat, az őszt, az angol nyelvet. Két dolog nem létezik számára: túl hosszú séta, és túl sok könyv – ezekből sosem elég.
Herendi Kata

Pin It on Pinterest