Az “elég jó” karácsony titka – Hogyan lehet idén boldog(abb) az ünnepünk?

Szerző: | 2020. 12. 10. |

Azt hiszem, már mindannyian tudjuk: ez a karácsony más lesz, mint az eddigiek. Sorsfordító, az erőinket alaposan próbára tevő évet zárunk vele, amiről sokan a legszívesebben egyszerűen elfeledkeznénk, abban reménykedve, hogy a naptár pörgő lapjai jövőre valami jobbat tartogatnak. Ám addig is vár még ránk az ünnep – remélhetőleg egy igazi „elég jó” karácsony.

Az „elég jó”, pontosabban az „elég jó anya” fogalma Donald Winnicott brit gyermekorvostól és pszichoanalitikustól származik (de találkozhatunk vele például Dr. Vekerdy Tamás írásaiban is). Winnicott szerint ahhoz, hogy gyermekként egészségesen fejlődhessen a személyiségünk, olyan szülőkre, gondozókra van szükségünk, akik képesek annyira ráhangolódni a szükségleteinkre, amennyire csak az adott helyzetben lehetséges.

Nem tökéletesen, hiszen az a legelkötelezettebb szülőt is megvalósíthatatlan feladat elé állítaná – de megfelelően. Mit is jelent ez tulajdonképpen? Elsősorban azt, hogy egy olyan, a baba felé érzékenységet, empátiát közvetítő kapcsolatot építünk fel, aminek része a külvilág fokozatos elfogadtatása is. Alkalmazkodunk az igényeihez, de teret engedünk annak is, hogy idővel, lépésről lépésre ő maga is alkalmazkodhasson a világhoz, amelyet megismer.

Jó-jó, de mi köze ennek a karácsonyhoz?

A ráhangolódás, az empátia, az „elég jó” mind–mind olyan fogalmak, amelyeknek nem csak a szülő-gyermek kapcsolatban vehetjük nagy hasznát, de az életünk sok más területén is. A legjobban pedig talán ezen a bizonyos karácsonyon.

Soha nem volt még olyan fontos, hogy alkalmazkodjunk, figyelemmel forduljunk önmagunk és mások felé; hogy a tökéletes helyett az „elég jó”-ra törekedjünk, mint ebben a decemberben.

Ebben az évben rengeteg olyan igényünk, vágyunk volt, ami nem teljesült, nem teljesülhetett, hiszen felbolydult körülöttünk a világ, és a legtöbben bizony „gyorstalpalón” voltunk kénytelenek megtanulni, mihez kezdhetünk ezzel a helyzettel. Megtalálni egyfajta egyensúlyt a szükségleteink és a lehetőségeink között az elmúlt év egyik kulcsfontosságú feladatává vált, és számos olyan felismerést hozott az életünkbe, amelyek karácsony napjaiban is kísérhetnek minket.

Idén sokan nem ünnepelhetünk úgy, ahogyan megszoktuk, vagy ahogyan szeretnénk. Meglehet, hogy a szeretteinktől távol töltjük a karácsonyt, és a saját vagy az ő egészségük, esetleg a jövő miatti aggodalom színezi majd az ünnep fényeit. Ebben a „díszletben” nekik és magunknak is szükségünk van arra, hogy közösen találjunk rá az „elég jó” egyensúlyára.

Az „elég jó” karácsony titka

Az „elég jó” ünnep megélésében elsősorban az a tudás lehet a segítségünkre, amit 2020 során mindannyian összegyűjtöttünk. Bizony, még akkor is, ha nem is tudatosult még bennünk ez ilyen egyértelműen: ebben az évben rengeteget tanultunk a világról, az emberekről, és a legtöbben önmagunkról is.

És ha eddig még nem tettük meg, most van itt az alkalom, hogy ezért megdicsérjük saját magunkat. Mert bárhogyan is alakult ez az év, megérdemeljük. (Igen, akkor is, ha visszagondolva hirtelen csak annyi teljesítmény jut eszünkbe, hogy időnként farmerba bújtunk melegítő helyett – mert ezzel együtt voltunk „elég jók”.)

Lássuk, milyen tudást állíthatunk még az „elég jó” karácsony szolgálatába!

1. Lehet egyszerűbben.

Nem kell mindig sok, és nem kell mindig azonnal – talán ez volt az elmúlt évünk egyik legnagyobb leckéje, legalábbis ha a fogyasztói működésünkre gondolunk. A tárgyainkhoz fűződő viszonyunkba, és a konyhánkba is sokunknak beköltözött a felismerés: minél egyszerűbb, annál jobb, és sokszor a kevesebb is lehet több.

Miért ne lehetne így idén karácsonykor is? Ha nincs kedvünk, erőnk, időnk, lehetőségünk a rengeteg, bonyolult, sokhozzávalós fogást elkészíteni, helyette miért ne engedhetnénk meg magunknak valami egyszerűbbet az ünnepi asztalon is? Miért ne lehetne a kevesebb is elég, sőt, „elég jó”?

Polcz Alaine-nél bölcsebben talán senki nem mondta:

Minden, ami a kezed ügyében van, felhasználható. Illeszteni kell a fűszereket egymáshoz. Néha eltéveszted, nem baj; ilyenkor azt mondod, hogy keleti ízesítés. (…) De ha éppen elvétetted, sose búsulj, lágyítsd, édesítsd, savanyítsd, és mosolyogj hozzá.
Az életben is.

 2. Lehet fenntarthatóbban.

Ha már Polcz Alaine sorainál tartunk, a Főzzünk örömmel! című könyvében egy másik izgalmas gondolat is megbújik: Nincs pénzed? Nincs időd? Tegyél ellene! Ismerd fel, mit művel veled ez a kor, ez a társadalom! Terhel téged, és ész nélkül pusztítja a jövőt. Lázadj! Valósítsd meg önmagad, törekedj az egyszerűbb teljességre!

A „jövő pusztításáról” ha addig nem is, a tavaszi karantén alatt biztosan sokan gondolkodtunk, hiszen láthatóvá vált, mekkora hatása van a Földre már annak is, ha néhány hónapra visszavonulunk mi, emberek.

Újabb értékes lecke ez az alkalmazkodásról, az igényeink és a külvilág egyensúlyáról: a fenntarthatóság kérdése egy kicsivel jobban előtérbe kerülhetett mindannyiunk életében.

Ezt a tudást a karácsonyba is magunkkal vihetjük, különösen az ajándékozás terepén. Természetesen nem kell azonnal profi kézműves és fenntartható ajándékok gyártásába kezdenünk. De már az is rengeteget számít, ha átgondoljuk, mi a szükséges, és mi a felesleges, vagy túl sok. Már maga a csomagolás is kiváló alkalom ennek a gyakorlására: ahelyett, hogy az ígéretesen csillámló papírokat méregetnénk vonalzóval és cellux-szal a kezünkben, kipróbálhatunk egy környezetbarát megoldást, például a kendőcsomagolást.

3. Lehet megengedőbben.

Az egyszerűsítéshez, a fenntarthatósághoz és az „elég jó” karácsonyhoz is elengedhetetlen: megengedni magunknak, hogy amit az adott pillanatban teszünk, tenni tudunk, elég legyen. Kimondani, hogy most ennyi megy; és nem beleragadni a magunk vagy mások iránt érzett haragba. Megérezni a „nem tökéletes, de elég jó” erejét.

Nem könnyű vállalkozás, de talán a legfontosabb, hogy olyankor is törekedjünk együttérezni önmagunkkal (és persze másokkal is), amikor éppen a legnehezebbnek tűnik. Azért, hogy az, ami így is nehéz, ne legyen még nehezebb. Ha egyszerűbb étel kerül az asztalra, ha kevesebb (vagy nincs) ajándék, ha nincs erőnk nagytakarítást-díszítést befejezni, mondjuk ki: ez most ennyi, és ez itt és most egyszerűen elég.

4. Lehet empatikusabban.

A Winnicott által leírt „elég jó” egyik legfontosabb eleme a másik érzéseire való ráhangolódás. Ezen a karácsonyon különösen nagy szükségünk lehet arra, hogy empátiával forduljunk ne csak magunk, de mások felé is, hiszen olyan helyzetekben, olyan körülmények között ünnepelhetünk, amelyekre nem mindannyian reagálunk egyformák.

Nehéz lehet, ha például a kamasz gyerekünk inkább visszavonul a szobájába a családi együttlét helyett; vagy ha a kisebbek sírósan fogadják, hogy a család egy részét idén csak videón láthatják, vagy telefonon hallhatják. Az empátia persze önmagában nem gyógyír minderre, de nagyon sokat segíthet abban, hogy türelmesebbek, elfogadóbbak lehessünk ezekkel a reakciókkal szemben.

5. Lehet teljesebb.

„Egyszerűbb teljesség” – fogalmazta meg nagyon szépen a fentebb is idézett Polcz Alaine. De mit is jelent ez? Talán valami olyasmit: megtanulni a hiányokkal együtt is teljességet megélni.

Nem örülni nekik, dehogy: csak megélni azt is, hogy van, amit most nem lehet; van, aki most hiányzik, és a teljességet – ebben a pillanatban – ez jelenti számunkra. A hiányok fontosak, jelzik, mi az, ami fontos számunkra, de nem szabad elfelejtenünk, hogy inkább útjelzők, semmint az út maga.

Az „elég jó” karácsony nem azt jelenti, hogy nem lehet boldog az ünnep, vagy ne törekedhetnénk arra, hogy boldogabb, szebb legyen. A titka abban rejlik, hogy keressünk és találjunk egy olyan egyensúlyt, ami ott és akkor, a világgal, önmagunkkal, másokkal is egyszerűen: „elég jó”.

 

A cikkhez a Lush gyönyörű kendőcsomagolásaiból merítettünk inspirációt.

A tökéletes karácsonyi ajándékcsomag megtalálása nem is mindig olyan egyszerű feladat. Szerencsére a Lush-nál minden területen figyelnek a fenntarthatóságra, a termékek és ajándékcsomagok kivétel nélkül újrahasznosított és újrahasznosítható anyagokból készülnek. Ha azonban azt szeretnéd, hogy az ajándékozottad örökre megtartsa a csomagolást vagy tovább tudja ajándékozni, akkor neked szól a kendőcsomagolás! Ez az eredetileg japán hagyományokra visszatekintő textilcsomagolás számtalanszor használható és tökéletesen kiváltja az eldobható csomagolást. A Lush-nál újrahasznosított műanyagflakonokból, biopamutból és vintage anyagokból készülnek. Több, mint 10 éve használják őket, és közel 50.000 kg vintage kendőnek sikerült így új életet adni.




Szerző

Herendi Kata
Pszichológus, szakfordító. Szeret beszélni, de hallgatni, figyelni és írni még inkább. Imádja az állatokat, az őszt, az angol nyelvet. Két dolog nem létezik számára: túl hosszú séta, és túl sok könyv – ezekből sosem elég.

Pin It on Pinterest

Share This