„A belső szabadság kimunkálása vált a kor feladatává” – Vekerdy Tamás könyvét ajánljuk

Szerző: | 2018. 07. 31. |

„… egész életemben nem érdekelt semmi más, csakis ez, csakis a belső szabadság” – írja Dr. Vekerdy Tamás Belső szabadság – Elég jó szülő, elég jó gyerek című könyve bevezető soraiban. A könyv beszélgetések, cikkek, előadások egy kötetet felölelő gyűjteménye, melyek mind-mind ehhez a nagyon fontos és nagyon aktuális témához kapcsolódnak. Az országszerte ismert és szeretett „Tanár úr” már nincs köztünk, de a gondolatait, ahogy mindig, ezúttal is érdemes nem csak elolvasni, de meg is szívlelni.

„Mindig el akarják venni a külső szabadságunkat, ez legkésőbb az iskolába lépéssel megkezdődik, de sokszor már az óvoda is fenyeget – ami viszont mindig megmaradhat, ha kimunkáltuk magunkban, az a belső szabadság. (…) Hogy újra és újra jelen tudjak lenni a magam és a gyerekem életében, ehhez a mindig fenyegetett, de mindig újra kiküzdhető belső szabadság kell” – olvashatjuk a könyv ajánló szövegében. És hogy pontosan mi is fenyegeti, és hogyan őrizhetjük meg a belső szabadságunkat? Nézzük meg elsőként a gyerekek szemszögéből!

Baj van a gyerekekkel – és a felnőttek?

Rengeteget olvashatunk és hallhatunk arról, hogy a mai gyerekekkel bizony baj van. “Nem ismerik a kötelességeiket, csak a jogaikat” – mondják sokan; nem adják meg a felnőtteknek az elvárt tiszteletet, csúnyán beszélnek, agresszívek, bántják egymást – de vajon mi ennek az oka?

„Ha azt szeretnénk megérteni, hogy mi okozza a gyerekek körében elharapódzó agressziót, először azt érdemes megnézni, hogy mi, felnőttek, szülők miket mondunk, miként reagálunk, hogyan élünk”

– írja a könyvben Vekerdy Tamás. Ez az ugyanis, amit sokszor hajlamosak vagyunk elfelejteni a gyerekekről való gondterhelt sóhajtozás vagy hangos ítélkezés közben: hogy nem „maguktól” ilyenek, hanem sok-sok tényező, köztük a felnőttek által kínált minta is lehet a „rossz” viselkedés gyökere.

Hogyan élünk mi, felnőttek? A szerző szavaival: „szurrogátum tendencia” (azaz pótlékok használata) jellemzi a mai társadalmat. A napjaink általában tengernyi információ és még annál is több képernyő bűvöletében telnek, miközben minimális aktivitást végzünk nem csupán a testmozgás, de a hasznos tevékenységek szempontjából is. Az aktivitásnak ez a hiánya a rengeteg, csatornázatlan energia miatt már önmagában is robbanásszerű agresszióhoz (sőt, akár depressziós tünetekhez) vezethet, és ehhez hozzájárul az is, ami a világból a képernyők révén elénk tárul.

A gyerekekben elharapózó agresszióért – a divatos teóriákkal szemben – nem kizárólag az erőszakos filmek, rajzfilmek vagy videójátékok a felelősek, ám általában nem is segítenek az egyébként bennük lappangó feszültség feloldásában. A feszültségből pedig bőven kijut a kicsiknek is: soha nem volt még ilyen magas az óvodás, iskolás gyerekek szorongásszintje, mint napjainkban. És ha már itt tartunk, a felnőtteké sem.

Mire neveljem ezt a gyereket?

Szülőként ugyanis azt láthatjuk, hogy robbanásszerűen terjed az erőszak minden, fizikai és verbális formája már nem csak az iskolákban, de az óvodákban is. Mit csinálunk hát? Tőlünk telhetően megpróbáljuk felkészíteni a gyermekünket arra, ami „odakint” vár rá – tudtunkon kívül gyakran éppen ezzel téve neki a legrosszabbat.

„… az aggódó szülő már a kezdetektől arra tanítja a gyerekét, hogy minden helyzetben alapvetően védekező pozíciót vegyen fel. ‘Vigyázz, légy éber, a világ veszélyes, ne hagyd magad!’” – írja a szerző. A gyerekből aztán – a jó szándék ellenére – robbanásszerűen tör fel az agresszió, hiszen az örökös készenlétben mindenhol veszélyeket szimatol.

A szülők pedig egyre kevésbé bíznak bármit is a véletlenre: egyre többen döntenek úgy, hogy a veszélyes, folyton változó világ kihívásaival úgy a legjobb szembenézni, ha egyszerűen soha nem engedik el a gyerek kezét, és helikopterként köröznek körülötte minden pillanatban. A helikopterszülők nem egyszerűen túlféltő, túlgondoskodó szülők: ők azok, akik még a fiatal felnőttkorba átnyúlóan is előszeretettel menedzselik csemetéjük ügyes-bajos dolgait – a saját életük helyett.

„Vajon, ha folyton vigyáz rá, a gyerek soha nem fog (konkrét és átvitt értelemben is) elesni? Éppen ellenkezőleg! Adott esetben rosszabbul fog esni, és jobban megüti magát, ha megszokta, hogy nem neki kell odafigyelnie, mert a szülő mindent megcsinál helyette”

– szögezi le Vekerdy Tamás.

Bizalomra bizalommal

Mi tehát a jó megoldás, hogy szülő és gyermek egyaránt megőrizhesse a belső (és külső) szabadságát? A szerző szerint nem más, mint a bizalom.

„Ha ilyesmiről beszélek, mindig akad valaki, aki elkezdi mondani, hogy szép dolog a bizalom, de ma már… Nem reális. Mert megváltoztak a gyerekek. És veszélyesebb lett a világ. Biztos, hogy sok minden tényleg változott, de ez speciel így volt régen, és így van ma is. A gyerekek a bizalomra még mindig bizalommal reagálnak”

– véli az író. Példaként a dán gyerekeket említi, akik világszerte híresek a kiegyensúlyozottságukról, hiszen a világ egyik legboldogabb országában nevelkedve a fejlődésüket meghatározza az őszinteség, a játékosság és a kölcsönös bizalom a nevelőik és a szüleik részéről.

A legjobb út, amit szülőként Vekerdy Tamás szerint választhatunk az, ha elegendő szabadidőt biztosítunk a gyerekeknek, ami minden célirányos fejlesztésnél hatékonyabban növeli majd a kreativitásukat, és segít a belső szabadságuk kibontakoztatásában. A mi dolgunk az, hogy ebben támogassuk: játékosan, de nem felelőtlenül, és segítsük, de ne akarjunk helyette megoldani mindent.

A szülők szabadsága

Belsőleg szabad gyermeket azonban csak úgy nevelhetünk, ha közben a saját belső szabadságunkról sem feledkezünk meg. Szülőként ugyanis a világ számos, szorongató változása mellett azzal is szembe kell néznünk, hogy minden lépésünk fölött éberen őrködik legalább egy elméleti iskola, drasztikus elveket és szabályokat diktáló rendszer, és a nevelés számos „szakavatott” szakértője.

Itt van például a szerző által is példaként említett égető kérdés: mikortól, mennyit, hogyan dolgozzunk a gyereknevelés mellett szülőként. Biztosak lehetünk benne, hogy ahány kérdést felteszünk, annyiféle választ, érvet és tanulságos történetet kapunk majd válaszul. Vekerdy receptje egyszerű:

„Ne hallgass rájuk! A gyereknek is az lesz jó, ami neked!”

A szakértő szerint fontos, hogy ezekben a kérdésekben, amelyekről mindenkinek van véleménye, szabadon döntsünk, figyelmen kívül hagyva minden külső nyomást. A szülő belső szabadságának egyik kulcsa, hogy legyen bátorsága megtenni azt, amiről ő maga érzi úgy, hogy meg kell tennie.

Válás, gyerekkel

Vitás kérdésből azonban korántsem a munkavállalással kapcsolatos az egyetlen, amivel szülőként szembe kell néznünk. A szerző a Belső szabadságban külön fejezetet szentel a válás kérdésének, ami nem meglepő, hiszen a statisztikák szerint a házasságkötések számának csökkenésével párhuzamosan a válásoké a duplájára emelkedett 1965 óta.

A válás folyamata sem a szülők, sem a gyerekek számára nem könnyű, ám Vekerdy szerint itt is rengeteget segíthet az őszinte, nyílt kommunikáció: ne a gyerek feje fölött beszéljük meg az elszakadást, hanem amint biztosak vagyunk a döntésben, mondjuk el neki, mi történik.

„Mi van, ha elsírjuk magunkat vigasztalás közben – ahelyett, hogy a gyerek lefektetése után sírnánk, egyedül, a fürdőszobában? Ez lenne a jó! És ha a gyerek velünk sír? Még jobb! Azt éli át, ami van, és akkor, amikor történik”

– szögezi le az író. Ebben a nehéz helyzetben is muszáj, hogy megengedjük magunknak azt a szabadságot, hogy közösen élhessük át a szomorúságot, és, ami még fontosabb, közösen is kapaszkodjunk ki belőle. A válás a család minden tagja számára hatalmas feszültséget jelent, de ilyenkor ahelyett, hogy a külső vélemények miatt aggódnánk, sokkal lényegesebb, hogy a fennálló helyzetből igyekezzünk a lehető legtöbbet kihozni.

Egészséges táplálkozás, internet, spirituális nevelés

Akinek volt már szerencséje a Tanár úr előadásain részt venni, esetleg olvasott tőle könyvet, cikket, vagy vele készült interjút, az biztosan tapasztalta már, hogy a maga kedves, csipkelődő-humoros stílusában rendre helyreteszi azokat a szülőket, pedagógusokat és érdeklődőket, akikkel el-elszalad a ló egy-egy népszerű témában. Ilyen lehet például, amikor valaki elmeséli, hogy a gyermeke mennyire „spirituális”, esetleg eldicsekszik, hogy kizárólag organikus, “vegyszermentes” ételeket fogyasztanak. A szakértő a könyve oldalain sem hazudtolja meg magát, és óva int mindenkit a túlzásoktól és a túlkapásoktól.

A sok konfliktust és egymásnak feszülő véleményt generáló témákban talán ez a mondat foglalja leginkább össze az álláspontját:

„Szülői elvekből a gyerek számára kényszert kovácsolni a legrosszabb, amit tehetünk”.

Ez a megállapítás nagyjából az összes vita végére pontot tesz. Ráadásul, ahogy arra Vekerdy Tamás az olvasókat figyelmezteti, sok esetben hajlamosak vagyunk képmutatóan viselkedni, és a sziklaszilárd elveinket kizárólag a gyerek nyakába varrni. Azaz miközben bőszen ágálunk a tévé és az okostelefon ellen, mi szinte minden szabad percünket a képernyő előtt töltjük; esetleg hosszan szónokolunk a cukor káros hatásairól, mégis alig várjuk, hogy elővegyük az esti dugicsokinkat…

Miért ne babázhatna egy fiú?

A Belső szabadság természetesen nem buzdít arra, hogy dobjuk el a számunkra fontos értékeket a gyereknevelésben; sokkal inkább arra hívja fel a figyelmet, hogy legyünk rugalmasak, és engedjük meg a gyerekeinknek (és magunknak is), hogy a megfelelő információk ismeretében meghozhassák azt a döntést, ami számukra a lehető legjobb lesz. Ez bizony azzal jár, hogy időről időre nekünk magunknak is felül kell vizsgálnunk a meggyőződéseinket.

Jó példa erre a szintén külön fejezetben tárgyalt gender-kérdés, ami – ahogy a szakértő is hangsúlyozza – nem a biológiai nemek eltörléséről és az egyformaság éltetéséről szól, pusztán arról, hogy ideje rugalmasabban kezelnünk azt, mit vár el a társadalom férfiaktól és nőktől, kisfiúktól és kislányoktól.

„Ha a gyerek azzal játszik, amivel akar, az már ‘gender-gyanús’, mert ‘igenis oda kell hatni, hogy a kisfiú legyen kisfiú, a kislány pedig kislány’. De az isten szerelmére, már miért kellene odahatni…?”

– teszi fel a kérdést a szerző, aki szerint napjainkban hajlamosak vagyunk túlgörcsölni ezt a témát, annak ellenére, hogy a társadalmi nemekhez tartozó sztereotípiáknak leginkább csak a káros hatásait érzékelhetjük (gondoljunk csak a kisfiúkra, akiket kisgyerekkoruktól fogva az érzelmeik elfojtására nevelünk, amelynek aztán felnőtt férfiként látják igazán a kárát).

A belső szabadság kimunkálásához ugyanis az is hozzátartozik, hogy szabadon megélhessük fiúként, férfiként akár az érzelmesebb, kislányként és nőként pedig akár a versengőbb oldalunkat is, ha van ilyen – és ami talán még fontosabb, másokat se korlátozzunk ebben.

Kívül-belül szabadon

„… korunk minden eszközzel – álhírek, politikai jelszavak – küzd az igazság és ezzel a mi szabadságunk ellen.” – írja a könyv végszavában Vekerdy Tamás. És ha belegondolunk, ez valóban így van: napjainkban nagyon nehéz bármiben (vagy bárkiben) is hinni, bízni anélkül, hogy ne tűnne fel sok-sok, de természetesen mind az egy, mindenek fölötti igazságot hirdető harsány, erőszakos hang. Olyan társadalomban élünk, ahol már gyerekkorunktól kezdve nagyon nehéz és folyamatos küzdelem a külső körülményekkel szemben megőrizni a szabadságunkat – nem csak a sajátunkat, hanem a gyermekeinkét is. És mégis: mindennél fontosabb. Hiszen ahogy a szakértő fogalmaz, akinek egész eddigi életműve ezt a harcot képviseli: „Csakis a belső szabadságból születik mindig újjá a világ valódi látása, az igazság”.

És hogy mi az igazság? A Belső szabadság – Elég jó szülő, elég jó gyerek című könyv az, amit receptre lenne érdemes felírni napjaink minden szorongó szülőjének – és úgy általában, mindenkinek, aki valaha nyilvánított már véleményt gyereknevelést érintő kérdésekben, laikusként vagy szakemberként. Rendkívül fontos kérdéseket vizsgál ugyanis, tág perspektívában, a szakértő szemével, mindezt mégis azzal az empatikus, humoros, közérthető stílussal, ami a Tanár urat olyan sokak kedvencévé tette. A rengeteg bonyolult vita, megosztó téma és tanácstalanság után a sorokat olvasva kirajzolódik előttünk egy egyszerű, élhető, emberi recept a neveléshez: beszéljünk, és bízzunk.

Vekerdy Tamás Belső szabadság – Elég jó szülő, elég jó gyerek című könyvét itt tudod megrendelni.

Kérdésed van? Hozzászólnál?

Kommentelj a Pszichoforyou Facebook-oldalán!

LESZEL AZ ÚTITÁRSUNK?

Saját fejlesztésű önismereti programunk keretében további exkluzív tartalmainkhoz is hozzáférhetsz. Videók, filmek, önismereti gyakorlatok szívvel-lélekkel neked. MEGNÉZEM

Szerző

Herendi Kata
Pszichológus, szakfordító. Szeret beszélni, de hallgatni, figyelni és írni még inkább. Imádja az állatokat, az őszt, az angol nyelvet. Két dolog nem létezik számára: túl hosszú séta, és túl sok könyv – ezekből sosem elég.

Pin It on Pinterest

Share This