Böjte Csaba: „Merj ajándékká válni, merj nyitott lenni, a másikból a jót, a szépet kiszeretni”

Böjte Csaba, vagy, ahogy sokan hivatkoznak rá, Böjte atya, ferences rendi szerzetes, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány alapítója még tavaly december elején tartott előadást a HaverVagy! közösség rendezvényén. Az ő gondolatait hoztuk el nektek. Kívánjuk, hogy ezek a gondolatok, akár a „hamuban sült pogácsa,” legyenek veletek ma is, és adjanak erőt az úton, ami elvisz titeket oda, ahova a legjobban szeretnétek megérkezni.

Küzdeni akarásról

„Az árva gyerekeknek is szoktam mondani, amikor szomorkodnak, hogy «kicsit szívem lehet, hogy kaptál 2-3 gólt az élettől, de ha leülsz nyafogni meg hisztizni, akkor még kapsz vagy ötöt. De ha küzdesz, akkor a következő gólt lehet, hogy te rúgod. Ne add fel! Bízzál magadban!»”

Tanulásról

„Pedagógusként, mindig azt mondom a gyerekeknek, hogy ne nyafogj a házi feladat mellett, mert a tanító néni olyan feladatot nem ad, amit ne lehetne megoldani. Azért adták, hogy te ügyesebb legyél. Tulajdonképpen az élet is olyan, mint egy nagy tanítónő: mindegyikünknek ad feladatot, és nincs közte olyan, amit így vagy úgy, ne tudnál megoldani.”

A problémákról

„Mi emberek valahogy mindig minden problémát meg akarunk oldani, miközben van egy csomó probléma, amit nem tudunk megoldani. Amikor a hegyi patak fut lefelé és nekimegy a kőnek, nem áll meg, s kérdezi meg, hogy „Ki a franc rakta azt ide?”. Azt sem kérdezi meg magától, hogy „Miért vagyok ilyen szerencsétlen?” Csobban egyet fölötte, mellette, s megy tovább jókedvvel. Miért kéne, hogy én mindig mindent megoldjak? Biztos veled is előfordult, hogy megbántottak, vagy rossz dolog történt veled. Hagyd magad mögött, mint azt a követ a hegyi patak, s menj, végezd a dolgodat! Légy szabad!”

A szeretetről

„Nem az a baj, hogyha egy családban probléma vagy nehézség adódik. Hanem az a baj, ha letérsz a szeretet útjáról. Na, az nagy gond! Bármi történik, neked ott az iránytű a kezedben, ami megmutatja mi a dolgod. Ami mindössze ennyi: szeresd a másikat. A hozzánk kerülő gyerekekkel kapcsolatban mindig elmondtam a kollégáknak is, hogy nem az a cél, hogy mérnököt, vagy mondjuk traktoristát neveljünk a gyerekekből. Nem az a célom, hogy ő valami, vagy valaki legyen, hanem az a célom, hogy szeressem őt.”

A világról

„Amikor valaki azzal jön, hogy milyen rossz ez a világ, én arra azt szoktam mondani, hogy ha ez a világ olyan nagyon rossz lenne, akkor nem tudtam volna a mai nap is több ezer gyereknek enni adni. Hogy tudnék meleg szobát, puha ágyat biztosítani nekik, ha ez igaz lenne? Mérhetetlenül sok jó ember van. Csak ezt a sok jót, valahogy ki kéne, hogy hozzuk egymásból.”

Fotó: Vanik Zoltán

A bizalomról

„Amikor bekerül hozzánk egy gyerek, tele van félelemmel, szorongással, idegességgel. Ilyenkor az első dolog, hogy meg kell őt nyugtatni, meg kell kacagtatni. Ki kell építeni a bizalmat köztünk. Lehet bármilyen nagy egy lámpa, és lehet bármilyen nagy a feszültség abban a kapcsolóban – ha nincs drót a kettő között, akkor hiába kapcsolgatsz, ott nem lesz fény.”

Önmagunkról

„Az emberek olyanok, mint a tükör. Ha belenézel, és grimaszolsz egyet, akkor valaki vissza fog grimaszolni rád. De az te vagy! Ha odamész, és belemosolyogsz a tükörbe, akkor általában egy mosolygós arc néz vissza rád a tükörből.”

Nyitottságról

„Engem az igenek tettek engem gazdagabbá. Ha igent tudsz mondani egy fiúnak, aki megkérte a kezedet, gazdagabb leszel. Ha barátokra teszel szert, gazdagabb leszel. Ha eltaszítod a másikat magadtól, szegényebb vagy, attól kevesebb leszel. Én mindenkit arra biztatok, hogy egyénileg is, közösségileg is merjen nyitott lenni, merje a másikból a jót, a szépet kiszeretni.”