“Mi az, amiről még nem írtunk ennek a szívvel-lélekkel a boldogság témájának szentelt márciusban? Hát olyan filmekről, amik boldoggá tesznek! De ha már ki-ki kiválasztja a saját boldogság-filmjét, miért ne kerüljenek az ajánlóba könyvek is?” – így beszélgettünk nemrégiben a Pszichoforyou háza táján. A beszélgetés nyomán született meg ez a cikk: négy szerzőnk ajánlása azokról a könyvekről és filmekről, amelyek számukra a boldogságot jelentik. Hétvégi filmmaratonhoz, olvasgatáshoz különösen ajánlott!

 

A felforgatókönyv

Bevallom őszintén, nagyon sokáig kellett gondolkodnom azon, hogy melyik a kedvenc boldogságról szóló filmem – nem gondoltam volna, hogy ennyi ideig tart választ találni erre a kérdésre. Elvégre, mitől szól egy film a boldogságról? Attól, hogy benne van a címében ez a szó? Vagy attól, hogy jobb kedvünk lesz tőle? Hogy a maga komplexitásában vizsgálja a szubjektív jóllét komponenseit? Nem hiszem.

A megoldáshoz végül az vezetett, amikor nem egy címet, hanem egy érzést kezdtem el keresgélni. Tudjátok, azt az érzést, amikor egy film közben és után bizseregni kezd bennem az életszeretet, amikor kristálytisztán látod, mi az, ami igazán számít.

A Felforgatókönyv című filmet azért szeretem nagyon, mert klisémentes és ötletes formában vezeti végig a nézőt azon a folyamaton, ahogy átértékelődik az emberekben az életük – ha szembesülnek annak végességével.

A Felforgatókönyv egy lélekemelő film, ami nem arról, hogy mi a boldogság – hanem az oda vezető utat mutatja meg. Ezen az úton a történet szerint adóügyi ellenőrként dolgozó, a tankönyvi értelembe vett, szürke hétköznapokat élő főhős, Harold Crick (akit Will Ferrel alakít) navigál minket.

Mi meg csak nézünk „mint a moziban” és a történet végére elhisszük neki, hogy ha akarjuk, ha igazán, tiszta szívből akarjuk, akkor kezünkbe vehetjük a sorsunkat, és azt igenis képesek vagyunk formálni – még akkor is, ha azt történetesen valaki más írja…

(Szabó Eszter Judit)

Egyszerűen: boldogító!

Film és boldogság, film és boldogság… Tudom, hogy illene valami igazán magvas mondanivalóval bíró, egész világot meghódító alkotást bemutatnom ebben a témában – de ha kimondom magamban ezt a két szót, csak egyetlen cím jut eszembe: a Butaságom története.

Keleti Márton 1965-ben készült filmje az én titkos csodaszerem: olyankor veszem elő, amikor már minden hitem elveszett abban, hogy egy nap jó is lehet. Ez a kis “butaságtörténet” egyetlen napot ölel fel: a népszerű szocialista színész, Mérey László feleségének nagy napját követhetjük végig, aki élete első komoly szerepe miatt izgul – mit izgul, pánikol, retteg, és miközben próbálja elterelni a figyelmét az esti premierjéről, felidézi házasságuk emlékezetes pillanatait. Az egész filmet beragyogja Ruttkai Éva utánozhatatlan bája, ahogyan Kabók Kati szerepében ország-világnak megmutatja, hogyan lehet egy “butácska” nő mégis a világ legokosabb asszonya. Édes humor, tüneményes színészi játék teszik ezt a régi filmet igazi boldogság-bonbonná: aki még nem látta, ne hagyja ki!

(Herendi Kata)

“A boldog, szeretetteljes kapcsolatokért bizony minden nap tenni kell”

Sokféle könyv és film eszembe jut, amikor a boldogság szót hallom, némelyik komolyabb, szívszaggatóbb, akad filozofikusabb, derengőbb, vagy épp könnyed, vidám. Mégis valahogy az első kötet, amely megjelent a szemem előtt az említett szót hallva: A Négyszögletű Kerek Erdő. Lázár Ervin története számomra maga a gyerekkor: a biztonság, a szeretet, az összetartás, a mese, a varázslat.

Talán nem véletlen, hogy alig vártam a legnagyobb gyermekem abba a korba lépjen, amikor már olvashatom neki Mikkamakka és társai kalandjait. Mégcsak most kezdtük, ötévesen, de már tapasztalom benne ugyanazt a bizsergést, amelyet a lépegető fenyőfa, a kicsi zöld tündér vagy a Döm-dö-dömöt dadogó különös lény keltett az én bőröm alatt, szívem mélyén anno.

A Négyszögletű Kerek Erdő számomra a mese az igaz emberi kapcsolatokról: amelyek számomra a boldogságot adják. A családról. A valódi barátokról. Önmagunk megismeréséről.

Különösen kedves a szívemnek a Vacskamati virágja című fejezet, amely mindnyájunknak fontos üzenetet fogalmaz meg azzal kapcsolatban: mit jelent a feltétel nélküli szeretet. Valamint mit tesz a XXI. században sokat emlegetett frázis: hogy a boldog, szeretetteljes kapcsolatokért bizony minden nap tenni kell.

(Széles-Horváth Anna)

Boldog, aki odaadja az idejét

Michael Ende nevét sokan A végtelen történet miatt ismerik, szerintem viszont legkiválóbb alkotása Momo című meseregénye. Ennél emberibben, egyszerre derűsen és drámaian semmi (még a belőle készült film sem) nem adja az ember tudtára, hogy boldogsága zálogát az az idő és figyelem jelenti, amit másokra szán.

A kis herceg klasszikus mondatára rájátszva, Momo története arról tanúskodik, hogy jól csak a szívével hall az ember. Az utcagyerekként élő kislány gyűrött arcokat simít, összetört szíveket gyógyít és megfakult álmokat színez azáltal, hogy semmi mást nem csinál, csak figyelmesen hallgat. S mikor e világ valódi szörnyetegei, a szivarfüstbe burkolózó szürke urak aljas hazugságokkal kicsalják az emberektől minden órájukat, percüket, pillanatukat, a kislány az elrabolt idő nyomába ered. Ered, de nem rohan. Saját ritmusában, lépésről lépésre, a nála bölcsebbek (például Cassiopeia, a teknős) vezetését elfogadva, a hamisságnak, a könnyebb útnak nem engedve, barátaival törődve érkezik meg oda, ahonnan minden idő indult, hogy visszaadhassa mindenki idejét.

Momo azért hős, azért boldog és azért képes másokat is tartósan boldoggá tenni, mert saját idejét és figyelmét másokra szánja, hogy aztán ők is másokra szánhassák, akik majd megint másokra, akik újabb és újabb emberekre…

(Király Eszter)

Fotó: itt, itt és itt



SEGÍTS, HOGY MI IS SEGÍTHESSÜNK!

Úgy érzed, ezt a cikked neked írták? Ez nem véletlen! A Pszichoforyou az olvasókról szól, és az olvasóink támogatásával működik. Ha szeretnél még sok hasonló írást olvasni, támogass minket! MEGNÉZEM

Szólj hozzá!

Pin It on Pinterest