“Ha figyelünk rájuk, a legapróbb dolgok is boldoggá tehetnek” – A boldog emberek 7 szokása

Szerző: | 2019. 03. 26. |

Ha feltenném a kérdést, „boldog vagy?”, valószínűleg kevesen vágnák rá kapásból válaszként, hogy „igen”.  Bár egy egyszerű eldöntendő kérdésről van szó, mégis sokan beleesünk abba a csapdába, hogy ha megpróbálunk válaszolni rá, elkezdjük vizsgálgatni az életünket és megkeressük azokat az apró dolgokat, majd talán egyre nagyobbakat is, amik úgy véljük, hogy hiányoznak a mindennapjainkból, és amik miatt a boldogságunk már nem lehet teljes. De vajon mindennek tökéletesnek kell lennie az életünkben ahhoz, hogy boldognak érezhessük magunkat? Egyáltalán: van feltétele a boldogságnak?

Hajlamosak vagyunk a boldogságot a jövőbe vetíteni, és feltételekhez kötni: majd boldog leszek, ha nem kell ennyit dolgoznom, ha meglesznek a vizsgáim, ha előléptetnek, ha nagyobb házat vagy autót tudok venni, ha túl leszünk az ünnepeken, ha sikerül elutaznom, elköltőznöm.… Bár a körülmények valóban befolyásolhatják a lelkiállapotunkat, a boldogságunkra nem gyakorolnak olyan jelentős hatást, mint ahogy azt feltételeznénk.

Te tudod, hogyan kell boldognak lenni?

A boldogság ugyanis nem csupán a külső körülmények függvénye: belső nyitottság szükséges ahhoz, hogy észrevegyük, felismerjük és megéljük azt. Végeztem egy kis kutatást a témában, és arra lettem figyelmes, hogy az önmagukat boldognak megélő emberek – függetlenül az életkörülményeiktől – mind arról számoltak be, hogy a boldogság számukra nem olyasvalami, ami csak úgy megtörténik, és aminek passzív befogadói lehetnek. Sőt, épp ellenkezőleg: tudatos választás kérdése.

Többen hangsúlyozták azt, hogy bár időbe telt, mire megtanulták, hogyan élhetik meg a boldogságot, megérte a ráfordított energia, hiszen ennek hozományaként most más minőségben élik az életünket.

Nézzük meg, melyek azok a dolgok, amelyek segítenek tudatosan megélni a boldogságot; melyek azok a szokások, amelyek segítenek boldognak lenni, és annak is maradni?

1. Tudatos jelenlét

A napi teendők, múltbéli nehézségek, sérelmek és előttünk álló feladatok útvesztőjében gyakran nem is tudatosul bennünk, hogy az egész napunk a tervezgetéssel vagy emlékezéssel telt, miközben egyáltalán nem voltunk a jelenben.

Egyszerűen elfelejtjük megélni a pillanatot, észrevenni, hogy hol vagyunk, mi és ki vesz körül minket. Ha a fejünkben ragadunk gondolataink és rohanó teendőink világában, akkor azt mulasztjuk el, ami a legfontosabb: megélni a jelent, az itt és most-ot.

Ehhez hasonlóan a boldogságot is elsősorban a jelenben kell keresnünk. Ha folyamatosan a jövőbe vetítjük és feltételekhez kötjük, az elvárásaink miatt nem tudunk hozzáférni, hiszen arra várunk majd, hogy a jövőben következik be. A boldogság egy állapot, aminek a megéléséhez nem külső feltételek, hanem belső elhatározás kell: megengedni magunknak, hogy felismerjük, és jelen legyünk benne.

2. Tudatos figyelem a pozitív dolgokra

Vitathatatlan, hogy sok negatív dolog történik mindennapjainkban, a világban, azonban sok pozitívum is van az életünkben, amiről hajlamosak vagyunk megfeledkezni. Mi, emberek genetikailag arra vagyunk programozva, hogy a körülöttünk bekövetkező rossz dolgokat detektáljuk, észrevegyük, hiszen ez a képesség a múltban (és a jelenben is) a túlélésünket támogatta. Emiatt sok esetben nagyobb érzelmi hatást vált ki belőlünk az, ha valaki elénk tolakodik a boltban, mint az, ha valaki ránk mosolyog az utcán, vagy átadja a helyét a villamoson.

Sok esetben az apró gesztusokat, változásokat, természeti jelenségeket – a madárcsicsergést, egy vicces graffitit, a napsütést, az eső illatát, gyermekünk rajzát, amit nekünk készített, egy kedves bókot párunktól – teljesen természetesnek vesszük. Pedig nem kellene…

Ugyanis már ezeknek az apró figyelmességeknek, a minket körülvevő szépségnek a tudatosítása minőségi változást hozhat az életünkbe.

3. A hála gyakorlása

Egy korábbi cikkünkben kolléganőm arra a következtetésre jutott, hogy nem a boldogság tesz minket hálássá, hanem a hála az, ami boldoggá tesz minket. A kutatók a hálát egy olyan pozitív érzelemként határozzák meg, melyet olyan esetekben élünk meg, amikor valaki számunkra kedvezően, segítő szándékúan cselekszik. Emellett hálásak lehetünk azokért is, amik megadattak nekünk: családi és baráti kapcsolatokért, javainkért, egészségünkért.

Amikor tudatosan figyelmet fordítunk az életünkben azokra a dolgokra, amelyekért hálásak lehetünk, elménk egyre nyitottabbá válik erre a folyamatra. Az út kezdetben döcögős lehet, nem mindig tudjuk rögtön, mit keressünk és merre, amiért hálásak lehetnénk. Ez különösen igaz, ha az életünkben több problémát látunk, mint örömöt; de gyakorlással megtapasztalhatjuk a hála mélységét és pozitív hozadékait. Tudományos kutatások is bizonyítják, hogy a hála megélése pozitívan hat jóllétünkre, kedvünkre, az élettel való elégedettségünkre és hosszú távon bizony a boldogságunkra is.

4. Önmagunk értékelése

Teljesítményünket, kitartásunkat, bátorságunkat, képességeinket is hajlamosak vagyunk természetesnek venni, mondván, „oh, ezt bárki meg tudná csinálni”.

Attól függetlenül azonban, hogy az adott dolgot más is képes megtenni, még nem jelenti azt, hogy mi nem lehetünk büszkék önmagunkra teljesítményünkért, kitartásunkért.

Igenis, büszkék lehetünk, és önmagunknak is megköszönhetjük az időt és energiát, amit a sikereink elérésére fordítottunk. Bár elsőre furcsának tűnhet az ötlet, hogy hálásak legyünk saját magunknak azért, amit önmagunkért tettünk, de ha más felé élünk ezzel a gesztussal, önmagunk irányába is megengedhetjük magunknak annak érdekében, hogy boldogok lehessünk.

5. Tudni önmagunkkal lenni

Hioszi Tatiosz ókori filozófus úgy vélekedett, hogy „a csend nem csupán a természet hangja, hanem az ember legbelső szükséglete.” Manapság kevesen adunk lehetőséget magunknak arra, hogy ezt a szükségletünket megéljük, kielégítsük. A csend megtapasztalása sok élethelyzetben nem tűnik egyszerűen kivitelezhetőnek, de gyakran már nem is érezzük szükségét annak, hogy magunkkal, magunkban legyünk.

Sőt, sokunkat valamiféle negatív érzés, üresség, szorongás keríthet hatalmába, ha erre gondolunk. Azonban akárhonnan is nézzük a dolgot, életünkben önmagunkkal töltjük el a legtöbb időt. Így érthetővé válhat, miért is hangsúlyozza az ókori filozófus a csend szerepét, és miért is fontos boldogságunkhoz az önmagunkhoz való odafordulás; az, hogy jóban legyünk önmagunkkal.

6. A kapcsolataink gondozása

Kutatások bizonyítják, hogy a pozitív emberi kapcsolatok szintén hatással vannak jóllétünkre, élettel való elégedettségünkre.

Azok, akik boldog emberként jellemzik magukat, hangsúlyt fektetnek a minőségi kapcsolatokra is: ez azt jelenti, hogy odafigyelnek a másikra, őszinték tudnak lenni anélkül, hogy megbántanák; tiszteletben tartják egy kapcsolaton belül a másik, de önmaguk határait is.

A számukra romboló kapcsolatoktól törekednek távol tartani magukat, ha pedig ez nem lehetséges, akkor kevésbé bevonódni, nem fektetni energiát a konfliktusokba.

7. Rugalmasság, elengedés és elfogadás

A konfliktusok, sérelmek és változások folyamatos és elkerülhetetlen szereplői az életünknek. Bizonyos történések elkerülhetetlenül fájdalmasak, és ezeket bizony a boldog emberek is így élik meg. A különbség talán abban keresendő, hogy sikerül-e elfogadnunk, hogy ami történt, megtörtént és nem tudunk rajta változtatni, így elengedjük azt. A boldogság megélésének képességére tehát hatással van, hogy mennyire mélyen és milyen hosszú ideig engedjük bele magunkat az események keltette negatív érzésekbe és mennyire vesszük komolyan azokat, valamint önmagunkat. Bob Marley, a reggae királya ugyan kissé sarkítva, de így foglalja össze mindezt: „Minek komolyan venni az életet, ha az élet egy képzelt kaland, amiből sosem kerülünk ki élve.”

Önmagunk megismerése, önismeretünk fejlesztése szintén sokat adhat a minőségi élet és a boldogság megéléséhez. Érdemes odafigyelni arra a bizonyos belső iránytűre, mert sok esetben érezzük is, hogy mire van szükségünk, csak nem merjük, nem tudjuk, vagy éppen nincs időnk arra, hogy észrevegyük az általa mutatott irányt.

Forrás: itt




Szerző

Porpáczi Júlia
Pszichológus, de jártas a kommunikáció területén is. Mindig tanul valamit. Saját magát is. Család, barátok, mozgás, fejlődés, vidámság, természet – ezek szerinte a fontos dolgok.
És ezt olvastad már?

Pin It on Pinterest

Share This