Miközben az egyedül élő embereknek sokszor semmi bajuk nincs azzal, hogy időszakosan vagy akár huzamosabb ideig egyedül vannak, a szűkebb vagy tágabb környezet reakciói sokszor határsértők és bántóak lehetnek. Tehát sok egyedül élő ember nem azért frusztrált, mert egyedül van, hanem azért, mert stigmatizálón bánnak és kommunikálnak vele.
Mi a különbség a magány és az egyedüllét között? Milyen belső munkával kapcsolatos perspekítvákat mutathat meg az egyedüllét?
Mi a baj a “Mikor lesz pár pasid/csajod/gyereked?” típusú kérdésekkel? Milyen önismereti tanulságokkal szolgálhat az időszak, amit nem párkapcsolatban töltünk? Hogyan vihet közelebb valakit a jól megélt egyedüllét egy jobb minőségű kapcsolathoz? És mi van akkor, ha valaki nem egy romantikus partner köré szeretné szervezni az élettét, hanem más célok és értékek motiválják?
Ezekről a helyzetekről és kérdésekről, valamint az egyedüllétben rejlő önismereti és fejlődési lehetőségekről beszélgettünk a Pszichoforyou Lélekerősítő legfrissebb adásában. Hallgassatok ránk!
Készítette: Szabó Eszter Judit és Herendi Kata | Utómunka: Tóth Zsófia
Kérdésed van? Hozzászólnál?
Kommentelj a Pszichoforyou Facebook-oldalán!Úgy érzed, ezt a cikked neked írták? Ez nem véletlen! A Pszichoforyou az olvasókról szól, és az olvasóink támogatásával működik. Ha szeretnél még sok hasonló írást olvasni, támogass minket! MEGNÉZEM
