Egyre gyakrabban fordul elő, hogy elvált szülők pszichológiai támogatást kérnek gyermekük részére.  A tünetek nagyon változatosak: szorongás, hangulatzavarok, alvási nehézségek, teljesítményromlás az iskolában, pszichoszomatikus tünetek, irritabilitás (ingerlékenység), agresszió, magatartásproblémák, stb. Milyen lelki tényezők húzódnak a háttérben, és miért fontos, hogy a felborult érzelmi egyensúly helyreállításában a szülők is aktívan részt vegyenek? Bán Klaudia, pszichológus írása.

Az esetek nagy részében hamar kiderül, hogy a háttérben a szülők közötti rendezetlen viszony húzódik. Gyakran nincs kommunikáció az elvált szülőpár között, vagy ha van is, akkor konfliktusos a kapcsolat, feldolgozatlanok a válással kapcsolatos érzések, melynek feszültsége a gyermek viselkedésén keresztül tör utat magának.

Sokat lehet olvasni arról, hogy a válásnak milyen hatása lehet egy gyermek életére, hogy melyek azok a tünetek, viselkedési formák, melyek elfogadhatóak egy ilyen élethelyzetben, és melyek azok, amelyek esetén már érdemes szakember segítségét kérni.

Kevés szó esik azonban az érzelmi válás jelenségéről, ami kulcsfontosságú abból a szempontból, hogy a családtagok vissza tudják nyerni pszichés egyensúlyukat.

Mit jelent az érzelmi válás?

Florence W. Kaslow, amerikai pszichológus, pár- és családterapeuta a válás több szintjét különbözteti meg. Beszélhetünk:

  • jogi,
  • gazdasági,
  • közösségi,
  • egyházi,
  • érzelmi
  • és pszichológiai válásról.

Mindezek közül a legfontosabb az érzelmi válás szintje, mely kihatással van az összes többire.

A válási folyamat a szülők és gyermekik számára egyaránt zaklatott időszak. Fontos, hogy erre a folyamatra ne patológiaként vagy devianciaként tekintsünk. A válás egyfajta megoldási kísérlet a nem működő kapcsolatra.

Az érzelmi válás központi részét képezi a válás, mint veszteségélmény feldolgozása, mely a gyászhoz hasonlóan különböző szinteken keresztül valósul meg. Az első fázis a sokk, ezt követi a tagadás, majd a felszakadó érzelmek időszaka. Az emlékek beépítését követően jutunk el a végső fázishoz, az elengedéshez. Ebben a folyamatban olykor lehetnek elakadások, amik a leggyakrabban a harag érzésével kapcsolatosak. Amíg tehát nem küzdöttünk meg a haragunkkal, addig nem leszünk képesek az új szülői szerepeket kialakítására olyan formában, hogy az a gyermekink érdekeinek megfeleljenek.

A harag kérdése – elakadás

A válás esetében a gyász folyamatát különösen megnehezíti az a tény, hogy az, akit el kell gyászolnom, ebben az esetben él, ráadásul gyakran boldogan.  A fájdalom, a szomorúság, az önvád, a harag érzésének megjelenése természetes velejárója ennek az időszaknak. Ha azonban nem adunk ezeknek az érzéseknek teret, nem tudjuk megengedni magunknak, és átdolgozni azokat, akadályt jelenthet az érzelmi válás folyamatának lecsengésében.

Mindez nincs határidőhöz kötve, a fázisait azonban végig kell járnunk ahhoz, hogy az elengedés megtörténhessen. El kell gyászolni azt, ami már a múlt, a régi rendszert, a szokásokat, a közös terveket is, és nyitottá kell válni az új struktúra és az új pszichés identitás kialakítására.

Az érzelmi válásban való elakadás akadályozhatja a kaslowi-i szinteken való továbbjutást is. Ilyen esetben nehéz figyelembe venni a gyermek érdekeit, problémássá válhat az új szülői szerepek kialakítása, a gyermek szülei iránti lojalitáskonfliktusát, az újraegyesítési fantáziáját is felerősítheti. A gyermek mindkét szülőt szereti.

Ha azonban a szülők szövetségesként megpróbálják gyermeküket maguk mellé állítani, egymás ellen hangolni, az a gyermek számára hatalmas belső feszültséget, bűntudatot okozhat.

A mindennapokban eközben állandósulnak a konfliktusok, a szülők azt érezhetik, hogy nem jutnak egyről a kettőre, nem tudnak megegyezni a fontos kérdésekben, nem működik, vagy teljesen megszűnik a kommunikáció a két fél között. Egy krónikus, úgynevezett „miliőkonfliktus” állhat be az egykori család életében, melynek feszültsége a gyermek viselkedésében is megmutatkozik.

Ekkor jelentkeznek azok a tünetek, melyek kapcsán a szakember felkeresése a legtöbbször felmerül. Fontos azonban tudni, hogy ilyen esetekben a gyermekpszichológusi megsegítés önmagában nem elegendő.

A szülők közötti feszültség, a válás kapcsán keletkezett negatív érzések megdolgozása, átdolgozása nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a gyermek viselkedésében is változás törtéjen. Ezt természetesen kiegészítheti a gyermek pszichés megsegítése is, de a szülők érzelmi munkája nélkül nem várható eredmény e téren.

Hogyan oldhatjuk az elakadást?

Mit tehetünk abban az esetben, amikor felmerül a gyanú, hogy elakadtunk a gyász valamely fázisában?

  1. A fájdalom, a csalódás, a düh természetes érzések ebben az időszakban. Sokat segíthetünk magunknak azzal, ha teret adunk ezeknek az érzéseknek, ha kifejezésre juttatjuk őket. Engedjük meg magunknak a szomorúságot, a sírást, vezessünk naplót, írjuk le, amit érzünk, gondolunk. Írhatunk levelet is, melyben „kimondhatjuk” azokat a dolgokat, amelyekre nem volt lehetőségünk. A lényeg az érzések megélése és megengedése.
  2. Fontos lehet az is, ha fel tudjuk tárni saját részünket az események alakulásában. Érdemes végiggondolni hogyan mentünk el idővel egymás mellett a partnerünkkel? Mi volt ebben az én részem, mi volt a másiké? Mi az, amit meg tudtam tenni, és mi az, amit nem?
  3. Az érzelmi válás időszakában a figyelmi fókuszunk a legtöbb esetben a hibákra és a negatívumokra helyeződik. Ahhoz azonban, hogy a harag fázisából tovább tudjunk lépni, számba kell venni az egykori kapcsolat pozitívumait is. Milyen szép emlékeink vannak a másikkal, miket éltünk meg együtt? Mi az, amit adott a másik, mi az, amit neki köszönhetek? Mi az, amit nélküle sosem élhettem volna át? Mit tanított nekem ez a kapcsolat és mivel lettem ezáltal több?

Természetes, hogy minden szülő számára a gyermekének jólléte a legfontosabb, és ő áll az első helyen, neki szeretné biztosítani a megfelelő segítséget. Vannak azonban olyan élethelyzetek, amikor azzal segítünk a legtöbbet gyermekünknek, ha magunkért is teszünk. Hiszen a gondozó szülők és a gyermek pszichés jólléte elválaszthatatlan egymástól.

Amennyiben úgy érezzük, hogy e feladat túlnőtt rajtunk, bátran forduljunk szakemberhez.

Érdekesnek vagy hasznosnak találtad a cikket? Ha igen, akkor iratkozz fel hírlevelünkre, így biztosan nem maradsz le a legizgalmasabb pszichológiai témájú hírekről, programokról és cikkekről.

Fotó forrás: itt és itt

Szólj hozzá!

Bán Klaudia

Pedagógiai szakpszichológus, családi és párkapcsolati tanácsadó szakpszichológus és integratív gyermekterapeuta jelölt. Úgy véli, a pszichológusi munka szépsége abban rejlik, hogy segítjük a klienst rátalálni az elveszettnek vélt kincseire.

Pin It on Pinterest