„Az önismeret a testünkhöz, a lelkünkhöz és az elménkhez való viszony feltérképezése és tudatosítása”

Ép testben ép lélek – tartja a mondás, amely azt az üzenetet hordozza magában, ha kellően gondoskodunk testünkről, akkor azt lelkünk is meg fogja hálálni. Vagy a pszichés jóllét garantálja a fizikai egészséget? Hogyan is viszonyul egymáshoz test és lélek, és mi magunk hogyan kapcsolódunk hozzájuk? Saját válaszaink megfogalmazásában segít irodalomterapeuta szakértőnk, Gaál Szilvia.

Évek óta kering egy anekdota a baráti körben arról, amikor az egyik ismerős házaspár a legnagyobb nyári hőségben körbetekerte a Balatont biciklivel. A férj szenvedett a melegtől, mire a feleség az alábbi rövid, de velős motivációs beszéddel próbálta segíteni: „Drágám, én nem érzem. Tudod, ez is fejben dől el!” El tudjuk-e képzelni azt, hogy gondolatainkkal képesek vagyunk irányítani azt, hogy mennyire van melegünk, vagy mennyire fázunk? Vajon mennyire tudunk hatással lenni testünkre a gondolataink és érzelmeink által? Hogyan működhet együtt test, érzés és gondolat?

“…a test csak szolga”

Márai Füveskönyvében is a fentihez hasonló megközelítéssel találkozunk: “Jellemünk az úr, értelmünk parancsol; a test csak szolga.” Megvizsgálhatjuk, hogy hogyan hat ránk ez az idézet. Fontos része a tudatosságunknak az, hogyan viszonyulunk a test, lélek, szellem hármasához, és ez hogyan jelenik meg a saját életünkben.

Gondoljuk végig, hogy mennyi időt fordítunk életünk egyes területeire: vizsgáljuk meg, hogy mennyit gondolkodunk, elemzünk, tervezünk, agyalunk. Sokan a munkakörükből adódóan legalább napi nyolc órán át nagyrészt mozgásszegény ülőmunkát és szellemi tevékenységet végeznek. Ezen felül érdemes tudatosítanunk azt az idő- és energiamennyiséget, amit az agyunk felesleges túráztatásával töltünk: negatív helyzeteken való rágódással, be nem látható következmények számbavételével, tervezhetetlen jövőbeli események tervezésére tett kísérletekkel…

A testünkre fordított időre könnyebben adhatunk választ, hiszen konkrétabban meg tudjuk fogalmazni, mennyi időt is töltünk mozgással. A testünkre vonatkozó figyelemnek azonban tágabbak a határai: ide tartozhat még az is, hogy mennyire vesszük észre testünk jelzéseit – lassítunk-e a tempón, amikor elfárad, gondoskodunk-e róla minőségi táplálkozással, szabad levegőn töltött idővel és mozgással.

Vizsgáljuk meg azokat a szokásainkat, amiket az egészségmegőrzés érdekében teszünk. Ehhez kapcsolódóan határozzuk meg, hogy miben különbözik számunkra az egészségmegőrzés, a betegségmegelőzés és a gyógyítás fogalma, illetve hozzánk melyik gyakorlat áll közelebb, melyiket szoktuk alkalmazni.

A lelkünk a hármas egység harmadik része, a hármas egyensúlyi egység fenntartása miatt tehát fontos tudatában lennünk annak is, hogy milyen hangsúlyos a lelkünkkel való foglalkozás a mindennapjainkban.

Ép testet ad ép lélek

A minap egy előadásban hallottam, hogy az eredeti ógörög szöveg szerint a jól ismert “Ép testben ép lélek” idézet pontos fordítása így hangzik: “Ép testet ad ép lélek”. Rengeteg forrásból talál meg mostanában a betegségekhez kötődő lelki tényezők működésének témája, ezért is elgondolkodtató, hogy melyik változatot tartjuk hozzánk közelállónak, melyik az, amelyikkel leginkább tudunk azonosulni.

Mi a válaszunk arra a kérdésre, hogy “Hogyan foglalkozom én a lelkemmel?” A formán kívül megvizsgálhatjuk azt is, hogyan tudjuk “mérni”, amikor elég hangsúlyt kap a lelkünk. Boldognak érezzük magunkat, vagy kiegyensúlyozottnak, esetleg tudatosabban tudunk jelen lenni az életünkben?

Munkám során sok anyukával kerülök kapcsolatba, és az a tapasztalatom, hogy a család, de maga az anyuka számára is elfogadottabb, legitimebb időt és lehetőséget találni arra, hogy elmenjen edzeni, mint arra, hogy eljárjon például egy önismereti csoportba vagy terápiába – azaz hogy a lelki egészségével tudjon foglalkozni.

Sokszor hallom még a mai napig is, hogy “aki pszichológushoz jár, az biztos bolond”. Pedig a lelki egészségmegőrzés legalább ugyanolyan fontos, mint a testi, életünk tudatos vezetésének része az is, hogy ezt felismerjük, és megtaláljuk a számunkra legmegfelelőbb formát arra, hogy a mindennapjaink részévé váljon.

Ezeket a szempontokat végiggondolva megadhatjuk a saját válaszunkat arra, hogy mennyiben volt igaza Márainak, és hogy az ép test és ép lélek milyen relációban vannak egymással.

Hogyan alakul a test és a lélek viszonya, amikor valaki olyan testi adottsággal él, ami elméletileg korlátozza mozgását a világban?

Halassy Olivér olimpiai bajnok vízilabdázó volt, holott az egyik lába térd alatt hiányzott. Bár lelki életéről nem tudunk sokat, az életeseményeiből azért vonhatunk le következtetéseket – hiszen nem ült otthon, a négy fal között rágódva és szomorkodva állapota felett, hanem megtanult úszni és vízilabdázni, majd felküzdötte magát az olimpiai bajnokcsapatba.

Krusovszki Dénes könyvének gyermekbénuláson átesett, és gépi lélegeztetéssel, vastüdővel élő hősei sorsának alakulása is elgondolkodásra késztet.

Emlékszem, amikor először hallottam a vastüdő fogalmát, azt gondoltam, hogy ennél elképzelhetetlenebb szenvedés nem lehet ezen a földön. Ezek az emberek mégis éltek! Sajátos szabályrendszer szerint ugyan, mint egy párhuzamos dimenzióban, ahol az állapotuk a mindennapok alapja – ez az origo, innen indul minden kérdés, megélés, definíció.

A könyvben betekintést nyerhetünk ebbe a világba, ahol az ápoltak szerelembe esnek, intrikálnak, alkotnak, szemérmesek és érzékenyek. Kifinomultabb a viszonyuk a testükkel, mint nekünk, akik sosem élték át ezt a helyzetet. Nagyon kell figyelniük rá, hiszen fizikai állapotuk szorosan meghatározza lelki hogylétüket, és ez visszafelé is igaz. A legnehezebb talán mégis az a sors volt a könyvben, ahol egy mélybe rejtett, kimondatlan történethez kapcsolódó érzés béklyózta meg a lelket, mintha az érzelmek erősebben fogva tartották volna a szereplőt, mint maga a lélegeztető monstrum.

Az Akik már nem leszünk sosem című regényt olvasva nagy dózisban kaphatjuk a kérdéseket arról, mi hogyan élnénk meg ezt a helyzetet, milyen örömöket találnánk benne, hogyan tudnánk túlélni… A kérdéseink végül a jelen helyzetünk vizsgálatához is elvezethetnek, esetleg még hálát is adhatunk érte.

„A valóságot az emberi képzelet teremti”

Az egyik legismertebb “betegség-regény” Karinthy Frigyes Utazás a koponyám körül című regénye. Betegsége folyamatát a felismeréstől a halálfélelem feldolgozásán át, egészen az elfogadás állapotáig mutatja be első kézből, saját szívből, a szó szoros és átvitt értelmében is belülről.

“A dolgok azáltal lesznek, hogy nevet adunk nekik, és ezzel lehetségesnek tartjuk őket, minden, amit lehetségesnek tartunk, meg is történik. A valóságot az emberi képzelet teremti.”

Vajon Karinthy a fenti idézet tükrében mit tanácsolt volna, ha nem bírjuk a hőséget?

Részekből egész

Az önismeret tulajdonképpen a testünkhöz, a lelkünkhöz és az elménkhez való viszony feltérképezése és tudatosítása. Az irodalomterápia is arra keresi a választ, hogy az olvasó mit gondol az olvasott szövegről, milyen érzései voltak vele kapcsolatban. A bennünk – és nem a szerzőben! – lezajló érzelmi folyamatok tudatosítására törekszik.

A folyamatok egymásra hatására a legjobb bizonyíték, hogy egy inspiratív önismereti beszélgetés után úgy érezhetjük magunkat, mint akinek megsokszorozódott az energiája, akár hegyeket is meg tudna mozgatni. Testünk megismeréséhez és tudatosításához pedig igazából bármilyen sporttevékenység hozzátehet. Egy kimerítő edzés végén az az érzésünk, hogy az “agyunk kiürült”, és új szellemi frissességgel tudunk ránézni a minket foglalkoztató helyzetre.

Tekintsük hát végig az idézetek mentén, hogy melyik “részünkre” mennyi energiát szánunk és megfelelő-e az arány ahhoz, hogy kiegyensúlyozottnak érezzük magunkat. Vegyük észre az esetleges aránytalanságokat, és keressük meg a számunkra legmegfelelőbb formát, hogy visszabillenhessünk egyensúlyunkba.