„A korlátok jelen vannak, de rajtunk múlik, hol hagyunk nekik helyet az életünkben” – Életutak, amelyekből bátorságot meríthetünk

Szerző: | 2019. 02. 16. |

Anyaként mostanában sokat foglalkozom a félelem es a bátorság kérdésével. Amikor egy gyermeknek próbáljuk értelmezni a saját nyelvén a számunkra magától értetődő fogalmakat, akkor szembesülünk vele igazán, hogy nem is olyan egyszerű megfogni a jelentésüket. Újradefiniáljuk, amit egyértelműnek tartottunk, lecsupaszítva, egyszerű szavakkal. A félelmet viszonylag könnyen azonosítja egy kisgyerek is, mert azt már biztosan érezte. Félhet a sötétben, az elválástól, az ismeretlentől. Sok felnőttkori félelmünk alapját gyermekkorban tesszük le. De vajon mi a helyzet a bátorsággal? Hogyan fogalmazhatjuk meg, mit jelent, és honnan meríthetünk, ha szükségünk van rá? Ennek jártunk utána, a szokásos módon: a könyvek segítségével.

Egy szülőnek arról is komplett forgatókönyvekkel kell előállnia, hogy mit kezdjen a gyermek a félelmeivel, hogyan kezelje őket. Az egyik jól bevált recept Kádár Annamária Lilla és Tündérbogyó című mesekönyvében található: “A félelem jó dolog – figyelmeztet, ha veszélyben vagy. Amikor összekucorodik a szívem és reszketek, az arról jelez nekem, hogy meg kell szelídítenem azt, amitől félek. Meg kell barátkoznom vele, közelebb kell mennem hozzá.”

Szembenézni a sárkánnyal

Az első mondattal rögtön átkeretezi a félelemhez való viszonyunkat: “A félelem jó dolog”. Ha végignézünk félelmeink során, megpróbálhatjuk pozitív attitűddel is megvizsgálni azokat: mi a jó abban, ha félek az ismeretlentől? Ha a kérdésre megtaláljuk saját válaszunkat, az már az első lépés a megszelídítés, majd a megbarátkozás felé.

Ahhoz, hogy szembenézzünk félelmeinkkel szükségünk van egy nagy adag bátorságra, mert igazából a szembenézés a legbátrabb cselekedet. Sokáig futottunk és bujkáltunk, de egy nagy adag bátorságot merítve egyszer csak megállunk és megfordulunk, legyen bármi is velünk szemben – egy sárkány, egy vizsga, vagy akár a magányosság érzése.

Ha volt már ilyen pillanat az életünkben, akkor érdemes felidéznünk, hogy milyen érzés volt és mi következett utána. Lehet, hogy kiderül a sarkányról, hogy valójában mosolyog mind a hét szájával, vagy a vizsgáról, hogy tulajdonképpen nem is kell rá olyan sokat tanulni. Esetleg megtudjuk a szomszédról, hogy ő is magányosnak érzi magát, amit remekül ki tudunk beszélni együtt.

Honnan meríthetünk bátorságot? A gyerekeknél nagyon jól működnek a mesék, saját példánk, élettörténeteink megosztása. A felnőttek számára is léteznek mesék, ráadásul igaz történetek: az életrajzi írások. Keressünk számunkra inspiráló személyiségeket és merítsünk erőt az ő példáikból!

Egy egykori First Lady tanácsai

Michelle Obama közelmúltban megjelent önéletrajzi könyve bővelkedik inspirációban, amiből bátorságot meríthetjük. Egy olyan ember története, aki egy művészet- és sportrajongó, víztisztító munkás apa és egy főállású anya gyermekeként, Chicago közepesen rossz részéről származik; ügyvéd lett, majd az Egyesült Államok első afroamerikai first lady-je “Megszámlálhatatlanul sok helyiségben voltam az egyetlen nő, az egyetlen afroamerikai” – fogalmaz egyszerűen, mégis erőteljesen. Közvetlen stílusával segít, hogy beleéljük magunkat a helyzetébe, amelyben igazán nagy adag bátorságra és magabiztosságra volt szüksége.

Michelle Obama története a gyerekkori üzeneteivel kezdődik, amit a szülei útravalóul adtak az életére: “Édesapám, Fraser arra nevelt, hogy kemény dolgozzak, sokat nevessek és álljam a szavam. Édesanyám, Marian megmutatta, hogyan gondolkodjak önállóan és hallassam a hangom.”

Érdemes nekünk is végiggondolnunk, hogy milyen üzeneteket hoztunk a szüleinktől, és ilyen világosan, lecsupaszítva megfogalmazni őket a magunk számára. Ezek az üzenetek mindenképpen rávilágítanak a döntéseinkre, akár pozitívan, akár negatívan befolyásoltak is életünk során.

A szülői útravalókon kívül felfedezhetjük és megnevezhetjük egyéb belső erőforrásainkat is, amiket csatasorba tudunk állítani egy-egy élethelyzet megoldásában. Az erőforrások nem csak pozitív tulajdonságok lehetnek, hanem olyan, már átélt tapasztalatok, amelyek segítenek a későbbiekben felmerülő hasonló helyzetben.

Anyaként is inspirációt meríthetünk Michelle Obama könyvéből, hiszen őszintén ír a család és munka közötti egyensúly megteremtéséről jogi és oktatási karrierje során, valamint egy olyan szélsőséges élethelyzetben is, mint amilyen egy first lady élete. Elgondolkodhatunk azon a női minőségen, amit feleségként és társként odaadásról és alázatról tanít nekünk, amikor arról ír, hogyan vált férje támogató háttérországává. Megkereshetjük magunkban önmagunk legyőzésének bátorságát, amikor az ÉN elé merjük helyezni a MI-t, és megérezzük, hogy ezzel nem veszítjük el önmagunkat, inkább hatványozódik az erőnk.

Lázadó lányok

Példaképet választani mindig inspiráló, hiszen az illető viselkedése, világnézete, életstílusa által egy mintát kapunk. Ha még nem tudjuk, ki lehetne a követendő példánk bátorság tekintetében, akkor ihletet meríthetünk az Esti mesék lázadó lányoknak című kötetből, amely nem csak gyerekeknek íródott. Szemléletformáló nőkről szól, akik “túljutottak az akadályokon, sőt el is mozdították azokat az utánuk következők útjából”. A rövid portrék mesés formában mutatják be ezeknek az úttörő nőknek a kiválóságát. Helyet kapott a könyvben sokak között Jane Austen, Amelia Earhart, Coco Chanel, vagy akár Hatszepszut fáraó is. Az életrajzokat olvasva elgondolkodhatunk, hogy kinek miben rejlett a “szuperereje”, a bátorsága, beleértve a könyv alkotóit is, akik szemléletformáló céllal írták a művet. Olyan nőknek szerettek volna emléket állítani – és ezzel példát más nők elé – akik a társadalom negatív visszahangjával ellentétben mertek elsők lenni, “fontos felfedezéseket tenni, merész kalandokba vágni”.

Megkereshetjük a saját merészségünket, ami akár a külvilág ellenében is kitartóvá tesz. Gondoljunk egy olyan élethelyzetre, amikor minden rosszalló vélemény ellenére kiálltunk valamiért, véghez vittünk valamit. Nem a cselekvés pozitív, vagy negatív kimenetele számít, hanem a tény, hogy volt merszünk a saját belső hangunkra hallgatni.

Ha nem tudunk ilyet felidézni, ki is próbálhatjuk az érzést: elsőre egy mindennapi helyzetben, amiben a szokásoktól eltérően felvállaljuk a véleményünket még akkor is, ha az különbözik másokétól.

Hős történetek

A bátorság a korlátok átlépéséről szól. Lehetnek ezek a külvilág által állított korlátok, vagy éppen a saját belső korlátaink. Korlátozhat a félelem is, amellyel szembenézve megszelídíthetjük azt. De lehetnek konkrét fizikai korlátaink is, mint például Halassy Olivér esetében, akinek bár a bal lába térd alatt hiányzott, kénytelen volt olimpián aranyérmet szerezni válogatott vízilabdásként, mivel paralimpia az ő idejében még nem létezett. Ő volt a világ első mozgássérült olimpikonja. Ezenkívül “rövid pályája során kétszer szerzett olimpiai aranyat, emellett háromszoros Európa-bajnok vízilabdázó, háromszoros Európa-bajnok gyorsúszó, mindkét sportágban többszörös magyar bajnok volt” – írja róla Nyáry Krisztián Igazi Hősök című kötetében. Számára nem jelentett korlátot a csonka végtag (amit egyébként úgy veszített el az akkor még ifjú futballista reménység, hogy leugrott egy mozgó villamosról), hanem erőforrásként működött. Az eredményes sportoló ráadásul a hölgyek körében is népszerű volt, derül ki a könyvből. Érdemes elolvasni a teljes élettörténetét, ami elég filmszerűen is végződött: a nyílt utcán agyonlőtték egy autóért.

Halassy története, vagy a kötetben szereplő életutak kapcsán érdemes elgondolkodnunk a saját korlátainkról. Feltehetjük magunknak a kérdést, hogy mennyire hagyjuk, hogy azok határozzanak meg minket, vagy hol van az a pont, ahol a saját kezünkben tudhatjuk az irányítást. Megvizsgálhatjuk, hogy a korlátok és határok mennyire rugalmasak és kitolhatóak.

Életünk során sok korláttal és határvonallal találkozunk, talán a szüleinktől kapott életüzenet formájában, esetleg mi húzzuk őket. A korlátok jelen vannak, de rajtunk múlik, hogy milyen nevet adunk nekik és hol hagyunk nekik helyet az életünkben.

Magunkba fordulhatunk és mondhatjuk: “Jaj, csak nehogy történjen bármi”, vagy a mondatot átkeretezve kitárhatjuk magunkat a világ felé és a várakozás izgalmával kiálthatjuk: “Történjen bármi!”

A cíkkben szereplő könyvek:

Michelle Obama: Így lettem (HVG könyvek, 2018)

Elena Favilli, Francesca Cavallo: Esti mesék lázadó lányoknak – 100 különleges nő története (Móra Könyvkiadó, 2018)

Nyáry Krisztián: Igazi hősök – 33 magyar (Corvina Kiadó, 2015)




Szerző

Gaál Szilvia
Anya és irodalomterapeuta. Az olvasás számára szakma és hobbi egyben, ami feltölt és tanít. Elkötelezetten támogatja a nőket az anyává válás lelki folyamatában. Szereti a tudását átadni, megfigyelni és mélyeket lélegezni a természetben.
És ezt olvastad már?

Pin It on Pinterest

Share This