Te is úgy érzed, hogy az életed egy véget nem érő feladatlista? – Ha igen, akkor ideje néhány dolgon változtatni

Szerző: | 2017. 02. 19. | Munka&Motiváció | Olvasási idő: 11 perc

Te is sokszor érzed úgy, hogy hiába pörögsz hajnaltól napnyugtáig, az órák fénysebességgel röppennek el, a teendőid listája pedig a munkaidő végére a háromszorosára dagad? Legszívesebben időt kérnél karácsonyra és szülinapodra is? Nem vagy vele egyedül…

Az időhiány, az önmagunk és a feladataink után való rohanás modern életünk krónikus „tünetegyüttese”: táskás szemek, kezekhez nőtt kávésbögrék, olvasatlan e-mailek tucatjai, halomban álló mosatlan, és mindemellett a sikerélmény és a hatékonyság érzésének hiánya.

De mégis hová szökik el az időnk? Miért tűnik lehetetlennek betartani a határidőket?

Időcsapda

Mielőtt bármibe belekezdenék, csendben megjegyezném, hogy e cikk leadási határideje tegnap volt. Nem arról van szó, hogy kiment a fejemből – hála a határidőnapló-alkalmazásnak, ami az elmúlt napokban lelkes emlékeztető-pittyegéssel próbált írásra ösztönözni -, sokkal inkább az idő csusszant ki az ujjaim közül. Ismerős?

Akkor neked is érdemes megnézned a korábbi cikkünkben már ajánlott TED videót, amelyben az időmenedzsment szakértője, Laura Vanderkam próbál segítségünkre lenni a rendelkezésünkre álló idő hatékony beosztásában. Ahogy az előadó is emlékeztet bennünket, (a sajnos csak angol felirattal elérhető videóban), hetünk 168 órából áll.

Ebből ideális – és általában utópisztikus – esetben 56 órát alvással, míg 40-50 órát munkával töltünk. Ez azt jelenti, hogy körülbelül 62 óránk marad a hétből, amelyeket hasznos és élvezetes tartalommal pakolhatunk tele. Persze ebből rengeteg időt elvisz a dugóban ácsorgás, a sorban állás a boltban, és még sorolhatnánk, ugyanakkor még a legrosszabb esetben is rengeteg szabad óra tűnik el nyomtalanul.

De mégis hová tűnik el az idő?

Általában az online térbe.

A hírportálokat böngésszük, vagy a Facebook hírfolyamot pörgetjük azon gondolkozva, hogy másnak hogy van ideje ennyit utazni /sportolni/kirándulni/étterembe/koncertre járni/főzni/a gyerekkel „programozni” – vagy mindezt egyszerre csinálni.

Az ebből eredő frusztrációt erősítheti, hogy ömlesztve látjuk ismerősink posztjait, ami azt a kellemetlen érzést keltheti bennünk, hogy rajtunk kívül mindenki más mindenféle izgalmas dolgot csinál, miközben mi az olyan átlagos feladatoknak sem tudunk a végére érni, mint a háztartás rendben tartása, vagy a munkahelyi teendőink.

Az attól való félelem, hogy lemaradunk valamiről (vagyis a FOMO, angolul „Fear of Missing Out”) átszövi a mindennapjainkat (és ezeket a céltalan görgetéssel töltött időnket), mígnem azon kapjuk magunkat, hogy az „öt perc pihenésből” egy órás semmittevés lett, és már biztosan nem fogunk a mára eltervezett teendők végére érni. Így lesz a „gyors hírpörgetésből” egy szorongást keltő, ugyanakkor elvesztegetett óra – vagy kettő, vagy még több.

Nem az a baj, hogy hosszú a lista

Ahogy telnek a napok, előbb-utóbb eljutunk arra a pontra, hogy már a teendőink listájának hosszát nézve is szorongani kezdünk, és inkább neki sem állunk – azt mondogatva magunknak, hogy „nyomás alatt úgyis jobban megy a munka”.

Laura Vanderkam szerint a legtöbbször nem az a baj, hogy hosszú a lista, hanem az, hogy olyan feladatokkal van tele, amit egyáltalán nincs kedvünk megcsinálni. Tehát nem a listával van a baj, hanem a feladatok tartalmával, azaz nem a mennyiség, hanem a feladatok minősége terhes számunkra.

Nyilván vannak olyan feladatok, amelyeket egyszerűen muszáj megcsinálni, ugyanakkor nem árt ezt a listát picit más szemszögből is felülvizsgálni és ez alapján priorizálni. Könnyen előfordulhat ugyanis, hogy – sokakhoz hasonlóan – olyan teendőket is felhalmoztál, amelyeket valójában nem szeretnél elvégezni, de úgy érzed, el kéne, vagy, hogy mások elvárnák, hogy megcsináld, vagyis a saját céljaid helyett mások elvárásai jelentik a fő szervező elvet a feladtalistád összeállításakor.

Az igazán fontos dolgokra valahogy mindig jut idő

Ahogy arra a fent idézett előadó is kitér, az igazán fontos dolgokra valahogy mindig jut idő. Ha például csőtörés miatt a Balaton ideiglenesen a pincédbe költözik, akkor valahogy biztosan találsz X órát arra, hogy levezényeld a helyreállítási munkálatokat. Még akkor is, ha néhány nappal korábban úgy gondoltad, ebbe a hétbe már tényleg semmi nem fér bele. Ez azért van, mert ez a krízishelyzet az adott helyeztben prioritást élvez.

És mi a helyzet veled, és a számodra fontos dolgokkal? Azok talán nem élveznek prioritást? Érdemes lehet ennek tükrében végignézni a listád elemeit, miután átgondoltad, hogy melyek a számodra igazán fontos dolgok.

  1. Melyek azok a feladatok, amelyek – ezen a szemüvegen keresztül nézve – ugyanilyen égetően sürgetőek vagy fontosak? Jelöld meg őket mondjuk pirossal.
  2. És melyek azok, amelyekről tudod, hogy se nem létfontosságúak, se nem kívánatosak, és valójában csak a helyet foglalják? Legyenek ezek a kék elemek.
  3. Esetleg akad olyan, amelyet tovább tudnál delegálni egy kollégádnak/családtagnak? Ezeknek is válassz egy színt (és egy személyt)
  4. Végül nézd meg, melyik szín dominál! Valószínűleg meg fogsz lepődni.

Nyűgnek érzed? Keretezd át!

Noha ezzel az eljárással a listád hosszát jelentősen le tudod rövidíteni, sajnos nem tudsz letörölni róla minden olyan elemet, amihez a legkevésbé sem szeretnél hozzálátni. Lehet, hogy abszolút nincs kedved elmenni futni, de tudod, hogy az egészséged (és elméd) hálás lenne érte… de biztos, hogy ez számodra a megfelelő mozgásforma?

Nem lehet, hogy egy labdajáték, esetleg az úszás vagy a kerékpározás sokkal jobban passzol a te stílusodhoz és kevésbé éreznéd nyűgnek? Ezt a fajta transzformációt, átkeretezést a többi, nem éppen motiváló elemmel is eljátszhatod.

Ha pedig végképp nem tudod, hogyan varázsolhatnád legalább hajszálnyival érdekesebbé a feladatot – például egy újabb unalmas elemzés összeállítását – kérdezd meg magadtól, mégis miért, kiért kell elvégezned? Kinek segítesz vele?

A University of Pennsylvania-n menedzsmentet oktató Adam Grant egy 2007-es kísérletében azt vizsgálta, miképp tudnák megakadályozni, hogy az egyetemi hívóközpontban a potenciális mecénásokat hívogató, sajnos alulfizetett és alulmotivált, a hívott fél által gyakran durván visszautasított dolgozók ne mondjanak fel olyan gyorsan.

Ezért a dolgozók egy részének Grant bemutatott néhány ösztöndíjas hallgatót (akiknek a tandíját valószínűleg a túlhajszolt telefoncenteresek által hívogatott személyek adományaiból fizette az egyetem), aki néhány percben mesélt az egyetemi óráiról, tapasztalatairól, élményeiről. A rákövetkező hónapban ezek a dolgozók több mint kétszer annyi időt töltöttek hatékony munkavégzéssel és átlagosan 171%-kal több adományt sikerült gyűjteniük.

Tehát, ha jobban megismerjük a munkánk eredményeként létrejövő produktumot, vagy közvetlenül láthatjuk annak hasznát, az jobban ösztönöz minket a nem szeretem feladatok elvégzésében.

Időnyerőgép helyett

A Harry Potter-generáció tagjaként gyermekkoromban – mint a legtöbbünk, azt hiszem – én is sokáig reménykedtem, hogy egyszer még idetalál az a fránya bagoly a roxforti felvételi levelemmel… mai fejjel azonban beérném azzal is, ha Hermione időnyerőjét pottyantaná az ölembe. Egyelőre azonban be kell érnem a kevésbé varázslatos módszerekkel, amelyek segíthetnek időt nyerni és betartani a rettegett határidőket. Ezt elősegítendő, összegyűjtöttünk pár hasznos tippet:

  • Ne tologasd jobbra-balra a határidőt! A pszichológusok csak „Goal Looms Larger Effect” („Az erősebben fénylő cél” effektus) néven emlegetik azt a nem tudatos jelenséget, amikor a cél, ahogy közeledünk hozzá, egyre nagyobbnak, ragyogóbbnak tűnik elménkben, és egyre inkább az irányítja a gondolkodásunkat és a viselkedésünket. Ha azonban pár nappal eltolod az előre kitűzött határidőt, távolságot teremtesz önmagad és a vágyott cél közé, és hirtelen már más feladat fog „erősebben világítani”, és elvonja a figyelmedet.
  • Oszd fel és uralkodj! Ne csak a nagy, távoli célt (és határidőt) lásd magad előtt, hanem állíts fel részcélokat is, amelyeknek betartása a sikerélmény ígéretével kecsegtet, ami motiválhat abban, hogy a többi részhatáridővel se csússz meg.
  • Mérd fel reálisan mennyi időd van! Amikor megbecsülöd, mennyi időre lesz szükséged egy adott feladat elvégzéséhez, a legpesszimistább becslésedet vedd alapul – majd szorozd meg legalább kettővel. Az egyik legismertebb kognitív torzítás az ún. tervezési torzítás (Planning Fallacy), melynek lényege, hogy

a tervezési folyamatok során túl optimistán becsüljük meg, mennyi időt is vesz igénybe egy feladat – akkor is, ha korábban már volt dolgunk hasonló kaliberű teendővel.

  • Ha úgy érzed, túlvállaltad magad, képzeld el, hogy levelet írsz egy barátodnak arról, hogy milyen fantasztikus voltLesz a következő éved mind magánéleted, mind pedig karriered tekintve. Mi az az 5-5 esemény és siker, amivel valóban sikeresnek könyvelhetnéd el ezt az időszakot? Ezzel a fenti videóban bemutatott gyakorlattal azonosíthatod azokat a feladatokat és célokat, amelyeket ugyanolyan prioritásként kell kezelned, mint az alagsori csőtörést, mert ezek azok, amelyek valóban fontosak számodra. Ennek függvényében vállalj el újabb feladatokat, és mondj nemet a kevésbé fontosakra.
  • Lassíts le! Ha úgy érzed, túlpörögtél, itt az ideje megismerkedned a nemzetközi slow mozgalom” hazai képviselőivel. A feladatok elvégzése mellett ugyanis a pihenésre, a sok-sok inger és információ feldolgozására is kell időt szakítani. Ez pedig csak akkor lehetséges, ha lassítunk és a nagy rohanásban meg-megállunk.
  • Akárhogy is, ne felejtsd el, hogy legalább 52 órád van, amit kedvedre oszthatsz be, azt tölteheted a családoddal, a karriered építésével és önmagaddal, vagy éppen a szeretett hobiddal is. Tartsd szem előtt, hogy mindhárom kategória fontos, és ennek függvényében tervezd meg előre a hetedet és állítsd össze a teendők listáját!

Fotó: itt, itt és itt

Forrás: KNOWLEDGE@WHAERTON; Psychology Today; Psychology Today, Scientific American

Kérdésed van? Hozzászólnál?

Kommentelj a Pszichoforyou Facebook-oldalán!

SEGÍTS, HOGY MI IS SEGÍTHESSÜNK!

Úgy érzed, ezt a cikked neked írták? Ez nem véletlen! A Pszichoforyou az olvasókról szól, és az olvasóink támogatásával működik. Ha szeretnél még sok hasonló írást olvasni, támogass minket! MEGNÉZEM

Szerző

Szabó Anna
Idegtudomány szakirányon végzett, de tanulmányaiba egy nagyobb csipet pszichológia és mozgástudomány is vegyült. Jelenleg doktori tanulmányait folytatja Franciaországban, szabadidejét futással (sokszor a határidők elől is), túrázással, írással és társasjátékokkal tölti.

Pin It on Pinterest

Share This