Ezt teszik az agyunkkal a felesleges kilók

A napsütés és a meleg beköszönte jelzi, hogy megállíthatatlanul közeleg a fürdőruhaszezon. A legtöbben ilyenkor vágnak bele a NAGY fogyókúra-projektbe. Azonban végigcsinálni egy diétát, ellenállni a megannyi finomságnak, ami csak karnyújtásnyira van tőlünk, elképesztően nehéz, pláne, ha gyomrunk kínosan hangos korgással jelzi, hogy diéta ide vagy oda, ideje enni valamit. De vajon van más út is a falási rohamok és a farkasétvágy leküzdésére, mint az étvágycsökkentő-szeres polc kiürítése a szupermarketben? Lássuk, hogyan és miért segíthet a plusz kilók ledobása a gondolkodásunk felpörgetésében?

Túlsúly=kockázat

Ha az elhízás kerül szóba, a következő betegségeket kialakulásának kockázatnövekedését emelik ki a leggyakrabban:

• Szívkoszorúér-elmeszesedés
• Magas vérnyomás
• 2-s típusú cukorbetegség
• Ízületi gyulladás
• Magas LDL (avagy „rossz koleszterin”) szint
• Stroke
• Vastagbélrák, mellrák
• Epekő
• Hormonális problémák (pl. rendszertelen menstruáció)

A felsorolt kockázatok önmagukban is elég ijesztő képet festenek a súlyfelesleggel járó problémákról. Arról, hogy mi tesznek a felesleges kilók az agyunkkal, még kevesebbet tudunk. Pedig – annak ellenére, hogy látható nyoma nincs – „a fejünkben” sem marad következmények nélkül a súlyfelesleg.

Plusz kilók, mínusz pontok

Nemrégiben már írtunk arról, hogy a túlsúlyos embereknek rendszerint rosszabbul működik a velük történt eseményeket rögzítő epizodikus emlékezete, és hajlamosabbak lehetnek kevésbé pontosan felidézni, mikor és mennyit ettek utoljára. Így előfordulhat, hogy emiatt több kalóriát vesznek magukhoz a követező étkezés során. Arról is említést tettünk, hogy agyunk milyen bámulatos módon képes fogyási törekvéseink útjába állni azáltal, hogy külön területeken detektálja az étel ízét és annak kalóriatartalmát – ezért nem tudjuk „átverni” mindenféle zérókalóriás, diétás utánzattal. Márpedig agyunknak is nagyon fontos, hogy minél fittebbek legyünk, és kordában tartsuk súlyunkat. Hogy miért?

A túlsúly a memórián túl, több kognitív funkciókra is negatív hatással van, ráadásul nemcsak azoknál, akik a fentebb említett, a plusz kilókhoz köthető betegségekben szenvednek: a Kent State University kutatója, John Gustad már korábban is kimutatta, hogy

az amúgy egészséges, de elhízott személyek a kognitív funkciókat mérő teszteken átlagosan a normál tartomány alsó határára esnek, és közel egynegyedük teljesítménye a mentálisan sérültekével egyezik.

A kutatásban részt vevő, közel 150 kísérleti alanyból 109 a tesztek kitöltése után nem sokkal súlycsökkentő műtéten esett át, amely során átlagosan közel 23 kilótól szabadultak meg. Gunstad és munkatársai ismét felvették velük a teszteket 12 héttel a műtét után, és jelentős teljesítménynövekedésről számoltak be. A tesztet a többi, súlyukat tartó, vagy tovább növelő 41 eredeti résztvevővel is felvették, az ő teljesítményük azonban csak tovább romlott, ami még a kutatókat is meglepte, tekintve, hogy mindössze 12 hét telt el a két mérés között.

A kutatócsoport ezt követően egy agyi képalkotó eljárás segítségével próbált fényt deríteni a teljesítménybeli különbségek mögött rejlő mechanizmusra. Az elhízott, túlsúlyos és normál súlyú alanyokon végzett kísérletek során azt találták, hogy az előbbi csoportban az idegsejtek nyúlványait és az őket körülvevő velős hüvelyt tartalmazó, és az idegrendszeren belüli rendkívül gyors kommunikációt lehetővé tevő fehérállomány sérült (a fehérállomány funkciójáról itt olvashatsz bővebben). Ugyanez a normál súlyú és a túlsúlyos csoportban nem volt tapasztalható.

A jó hír az, hogy a fogyás révén valamelyest visszafordíthatónak tűnik a kár. Gunstadék ugyanis két évvel később megismételték az eredeti kísérletet a korábbi résztvevők egy részével, és azt találták, hogy a súlycsökkenés hatásai 24 hónappal később is megmaradtak, legalábbis az emlékezetet érintő tesztek esetében.

Szóval felmerül a kérdés, hogy valóban a bikiniszezonnal való riogatás-e a legerősebb ütőkártyánk a testmozgásra való ösztökélésben, vagy inkább a sport pszichológiai hatásait, mint a stresszoldás, a jobb közérzet, és főként az agyunkat érintő pozitív változásokat kéne kihangsúlyozni? Titeket mi motiválna inkább, kevesebb stressz, és pengébb elme, vagy egy-két párnácska eltűnése?

Fotó forrás: itt és itt