Ezért nem tudod becsapni édesítőszerrel az agyad

A fogyókúrák egyik alappillére a kalóriabevitel csökkentése, főként a szénhidrátfogyasztás minimalizálásán keresztül. E logika mentén haladva,  gyakran a cukornál esetenként édesebb, de zérókalóriás édesítőszerekkel próbáljuk meg lefaragni a tányérunkra kerülő ételek energiatartamát. A Yale University kutatóinak eredményei alapján azonban nincsenek jó híreink az édesség illúzióját kergető fogyókúrázóknak: agyunkat nem csaphatjuk be pusztán az édes íz érzetével.

Ha választhatunk egy jóízű és kalóriaszegény, vagy egy nem éppen ízletes, de energiadús fogás között, agyunk mindig az utóbbira voksol – nyilatkozta Dr. Ivan de Araujo, a Yale University John B. Pierce Laboratóriumának munkatársa, aki egyúttal annak a kutatócsoportnak a is tagja, amely nemrégiben a Nature Neurosciences című neves szaklapban publikálta legfrissebb eredményeit.

Szavait, kicsit jobban belegondolva – legalábbis ami a saját tapasztalatainkat illeti – a gyakorlat is alátámasztja: gondoljunk csak bele abba, hogy egy svédasztalos fogadáson, vagy például egy étterem menüsorát gusztálva, milyen nehezünkre esik salátát választani a hasábburgonya, Cordon bleu kombináció, vagy mondjuk egy somlói galuska helyett. A kutatók erre a jelenségre találták meg a magyarázatot…

Agyi távlatok

A diétázni vágyók életét megnehezítő tényt az magyarázza, hogy az agyban két eltérő területen zajlik az étel édességére és annak energiatartamára vonatkozó jelek feldolgozása. A két központ egyébiránt nem fekszik olyan távol egymástól – agyi távlatokban mérve -, ugyanis mind az ízt, mind a kalóriát a gyakran „jutalmazó központként” számon tartott striátum kódolja (amely az úgynevezett törzsdúcok  -avagy bazális ganglionok – részét képező nucleus caudatus és putamen funkcionális egységét takarja). Azonban, míg az ízt a ventrális (elülső, hasi), addig a tápértéket a dorzális (háti) striátum dolgozza fel, és utóbbi, úgy tűnik, sajnos felülírja az ízre vonatkozó információkat.

Más szóval, az édesség utáni vágyunkat valójában nem az íz, hanem a kalória iránti sóvárgásunk irányítja.

Azt már korábban is tudtuk, hogy a striátumnak, illetve az azt behálózó dopaminerg neuronoknak szerepe lehet az íz és a kalóriatartalom felismerésében – nyilatkozta Tatiana Lima Ferreira, aki szintén részt vett a kutatásban. Márpedig az ingerületátvivőként funkcionáló dopamint gyakorta nevezzük „boldogsághormonnak”is, így magától értetődőnek tűnhet, hogy az ízeket, illetve az energiatartalmat kvázi jutalomként értelmezi az agyunk. Azonban az, hogy pontosan hogyan oszlik fel a két tulajdonság kódolása a striátumon belül, mindeddig rejtély volt.

A kutatók a kísérletek során egerek striatális dopaminszintjét mérték, miután a kisállatok megnyalták egy édesítőszert tartalmazó üvegcse száját, majd a kísérletvezetők vagy cukrot, vagy pedig kalóriamentes, de édes oldatot juttattak a gyomrukba. A ventrális striátumban a dopaminszint cukor és édesítő hatására is növekedett, ami arra utal, hogy ez a terület magára az ízre, az étel édességének mértékére reagál.

Amikor azonban az állatok egy ízetlen, de magas kalóriatartamú vegyületet kóstoltak, mielőtt cukrot juttattak volna a szervezetükbe, a ventrális striátumban nem nőtt a dopaminszint, ugyanakkor a dorzális striátumban nagymértékű dopaminszint-emelkedést figyeltek meg, ami alapján azt a következtetést vonták le, hogy ez a terület a szervezetbe juttatott élelem tápérték-tartalmát kódolja.

Idegtudomány VS Fogyókúra – 1:0?

A kutatók arra is kíváncsiak voltak, hogy vajon az íz, vagy az energiatartalom dominál-e az étkezéseink során. Hogy ezt kiderítsék, azt vizsgálták, hogy az egerek mit preferálnak, ha választhatnak: a kalóriamentes, de édes-, vagy az energiadús, de borzasztó ízű szérumot. Az eredmények pedig úgy tűnik, segítenek megérteni, miért bukjuk el rendre az újévi fogadalmakat: a négylábú alanyok egyértelműen a kalóriában dúskáló, ám rossz ízű változatot választották. Ráadásul a dorzális striátumban található neuronok ingerlése is a kellemetlen ízű, de energiadús cukrok fogyasztására ösztönözte a rágcsálókat. Persze fontos lenne vizsgálni, hogy vajon embereknél is analóg folyamatok zajlanak-e le ezeken a területeken, de

az eredmények (és a sikertelen fogyókúrák aránya) alapján nagyon is valószínű, hogy agyunk arra lett huzalozva az evolúció során, hogy a túlélés biztosítása érdekében az étel energiaértékét helyezze előtérbe.

Szóval, amikor legközelebb ellenállhatatlan vágyat érzel a kirakatból rád bámuló csoki elpusztítására, tudd, hogy a szervezeted nem cukrot, hanem energiát követel – amit azonban más, kevésbé hizlaló ételekkel is biztosíthatsz számára.

Via:

The Telegraph

Agencia FAPESP

Fotó: itt, itt és itt