Ha eltérő mértékben és módon is, de minden emberi lénynek szüksége van az intimitásra, kapcsolatokra, kötődésre, hiszen társas lények vagyunk, genetikailag erre vagyunk programozva, születésünktől erre szocializálódunk. Ezt gyermekként a szülők, elsődleges gondozóink, majd tágabb családi és baráti környezetünk biztosítja számunkra. Felnőttként pedig a párkapcsolatban élhetjük meg a kötődés mélyebb szintjét. A helyzet azonban jóval bonyolultabbá válik, ha a párkapcsolatunk távkapcsolat; azaz ha a munka, a tanulmányaink, vagy más okokból kifolyólag nem a választottunk közelében élünk.

A fizikai távolság, a „szeparáció” pedig bizony hatást gyakorol a kapcsolatainkra. Ebben a cikkben arra keressük a választ, hogyan hat a távolság párkapcsolatunkra, a kialakult kötődésre, és hogyan árnyalja a képet a digitális kommunikáció.

Mi is az a távkapcsolat?

Első lépésként fontos definiálni, hogy mit is jelent a távkapcsolat. Baumgartner Zoé és Tomka Zsófia szerzőpáros távkapcsolatról írt tanulmányukban felhívják a figyelmet arra, hogy a távkapcsolat definiálásakor nem mehetünk el szó nélkül a földrajzi és kapcsolati közelség jelenségei mellett, hiszen a meghatározás kialakítása során figyelembe vehetjük a személyes találkozás gyakoriságát, a földrajzi távolságot, a kommunikációt stb. A szerzők szerint a távkapcsolat

olyan párkapcsolat, amelyben a feleknek a köztük lévő földrajzi távolságból adódóan csak ritkán vagy egyáltalán nem nyílik módjuk közvetlen (face-to-face) kommunikációra, s emiatt a közvetett kommunikációs formákat használják nagyobb gyakorisággal kapcsolatuk ápolásához, fenntartásához. Feltétel az is, hogy a résztvevő felek is úgy határozzák meg kapcsolatukat, mint távkapcsolatot.

A földrajzi közelséggel szemben azonban a kapcsolati közelség szempontjából vizsgálva mondhatjuk, hogy egy távkapcsolat intimitásának foka megegyezhet egy nem távkapcsolatéval. Lisa Diamond, a Utah-i Egyetem pszichológia professzora olyan kapcsolódási formaként ír a távkapcsolatról, melyben a romantikus kapcsolat tagjai hosszabb-rövidebb időre – néhány héttől akár évekig terjedő időszakra – fizikailag eltávolodnak egymástól, azonban a kommunikáció széles tárházát alkalmazzák azért, hogy fenn tudják tartani a kapcsolatot és érintkezhessenek egymással. A földrajzi távolság tehát nem jelenti azt, hogy a pár tagjai ne állnának közel egymáshoz érzelmileg; a köztük lévő kötelékre nézve azonban kihívást jelenthet a távkapcsolat.

Szeparáció és kötődés

A kötődéselmélet szerint az elsődleges kötődési személyekkel (szülők, gyermekek, párunk) való rendszeres kapcsolattartás életünk bármely szakaszában elősegíti a biztonság és védelem alapvető érzetének megélését. A szeparáció – azaz a közvetlen kapcsolat hosszabb vagy rövidebb megszakadása – pedig minden életkorban testi és lelki változásokat vonhat maga után, ám ezek megélése, az erre adott reakciók eltérőek a különböző életkorokban.

Az élet korai szakaszában a kapcsolatok nélkülözhetetlenek a túlélésünkhöz, hiszen más fajokhoz képest az emberi csecsemők gyámoltalanok és tehetetlenek. A szülőjétől vagy az elsődleges gondozójától elválasztott csecsemő rendkívüli szeparációs szorongást él meg, melyre különböző szorongásos reakciókkal válaszol. A gyermek természetesen azt szeretné, hogy a gondozója vagy a számára támogatást és védelmet nyújtó személyek a közelében maradjanak. Bowlby elképzelése szerint a kötődés egy biztonságos alapot nyújt a gyermek számára, amely mentén elindulhat a világ felfedezésére, és a kapcsolat egyben menedék is az aggódó gyermek számára, ahová visszatérhet védelemért, megnyugvásért.

A vizsgálatok alapján a gyermekekhez hasonlóan a felnőttekre is hatást gyakorol a hosszú távú szeparáció, azaz a szeretett féltől való hosszú távollét. Az adatok szerint ugyanis azok a felnőttek, akik a szeretett személytől való hosszú távú szeparációt élnek meg, gyakran rosszabb egészségi állapotról és jóllétről számolnak be.

A kapcsolatok és a kötődés tehát mind a gyermekek, mind a felnőttek számára elengedhetetlenek az egészséghez és a jólléthez, a szeparáció pedig életkortól függetlenül stresszt jelent számunkra, ez pedig az egészségükön is nyomot hagyhat. 

A távkapcsolat élettani hatásai

Lisa Diamond aktuális tanulmányában a fizikai távolság és az elektronikus kommunikáció hatását vizsgálja a felnőtt párkapcsolatokra és a kapcsolati kötődésre. A szerző a távkapcsolatban élő személyek esetén a szeparáció egészségre és jóllétre gyakorolt hatását kutatva arra az eredményre jutott, hogy a hosszú távollét az élettani szabályozás működésének csökkenését (diszregulációt) eredményezi.

A párkapcsolatban élő emberek kölcsönösen hatnak egymás élettani és pszichológiai rendszereire, azaz „szabályozzuk” egymás alvási ciklusát, hormonszintjét, étvágyát, sőt még a testhőmérsékletét is.

Sbarra és Hazan szerzőpáros 2008-as kutatásukban arra következtetnek, hogy a hosszú távú szeparáció az élettani szabályozás működésének csökkenéséhez vezet, és bizonyos esetekben teljes stresszválasz reakciót eredményez. A stresszválasz az élettani és pszichés reakciók összetett mintázatát jelenti, mellyel a szervezet az általa megélt stresszhelyzetre reagál (például szapora szívverés, emésztőrendszeri válaszok, légzés felgyorsulása, fokozott éberség és figyelem, pörgő gondolatok). A szerzők arra is utalnak, hogy a kapcsolatokban bekövetkező tartós különválás károsan hathat az egészségre.

Az érem két oldala

Diamond 2018-as kutatásában azonban kifejti, hogy ez a csökkent szabályozás nem minden esetben káros az egészségre, sőt, olykor akár hasznos is lehet. A helyzet tehát nem egyoldalú: mind pozitív, mind negatív következményekkel járhat a párkapcsolatokban bekövetkező szeparáció.

Léteznek ugyanis olyan kutatások, melyek azt mutatták, hogy sok, hosszú ideje távkapcsolatban élő pár magas kapcsolati elégedettségről számolt be. Diamond rámutat arra, hogy ezek az adatok valószínűleg a magas szinten és jól működtetett kapcsolatban élő pároktól származnak; olyan pároktól, akik kellőképpen biztonságban érezték magukat a kapcsolatukban ahhoz, hogy kihívásként, és ne stresszként éljék meg a távkapcsolat kialakításának lehetőségét.

Általánosságban elmondható, hogy a kutatások szerint azokra a távkapcsolatokra, melyekben a felek keresik egymást és gyakran érintkezésbe lépnek – hosszú telefonbeszélgetések és rendszeres személyes találkozások formájában – magasabb kapcsolati elégedettség jellemző. Ezek az eredmények – a kapcsolat elméletet alátámasztva – azt mutatják, hogy a kapcsolati elégedettséget nagyban befolyásolja az intimitás és a közelség, amely akkor is jellemezheti a párkapcsolatot, ha a két fél között földrajzi távolság áll fenn.

Technika és kapcsolat

Az elmúlt évtizedek technikai fejlődése nyomán ma már sokféle, számítógéppel (CMC, azaz computer-mediated communication), illetve egyéb technikai eszközzel közvetített kommunikációs mód áll rendelkezésünkre a „távolság legyőzéséhez”, és az időszakosan különvált felek kapcsolattal való elégedettségének növeléséhez. Ugyanakkor jogosan merül fel a kérdés: működhet-e hosszú távon egy kapcsolat, amelyben ritkán adódik alkalom a fizikai közelség megélésére?

Korábbi kutatások alátámasztják, hogy a fizikai közelség fontos szerepet játszik a kötődés kialakításában; de a jelek szerint amint létrejött a felek között a kötődés, a fizikai közelségen túl más típusú kapcsolódási formák (például telefon, skype, e-mail, közösségi oldalon folytatott kommunikáció stb.) is elegendőek lehetnek a kapcsolat fenntartásához, működtetéséhez.

A kapcsolati elégedettség fenntartása

Fontos megjegyezni, hogy a partnerkapcsolatokban az online kommunikáció és kapcsolódási forma nem ugyanaz, mint a tényleges, fizikai kapcsolat. Annak ellenére, hogy fenntartható általa a partnerrel való kapcsolódás és az elégedettség alapvető érzése, ez a fajta kommunikáció nem tudja megakadályozni, hogy a párok tagjai lassan ne kezdjék megélni az elsődleges kötődést más, számukra fizikailag elérhető személyekkel (például barátok vagy munkatársak). A „kockázat” csökkenthető azáltal, ha a felek közötti online csevegés valós idejű – azonnali reakciókat és visszacsatolást kapunk –, illetve gazdag, azaz audiovizuális kommunikációs eszközöket is használunk az egyszerű szöveges üzenetek helyett vagy mellett.

A párkapcsolatok fenntartásának legerősebb mutatóeleme a kommunikációval való elégedettség – világít rá Baumgartner és Tomka. A távkapcsolat sokszor nehéz lehet, ám – ahogy a kutatások mutatják – ha a pár tagjai elkötelezettek, és sikerül megtalálniuk a módját, hogy a földrajzi távolság ellenére érzelmileg közel maradjanak egymáshoz, egy mindkettejük számára kielégítő párkapcsolatot tarthatnak fenn.  Ennek eszköze lehet a valós idejű, gazdag és kreatív online kommunikáció, valamint a rendszeresített valós fizikai találkozások.

Érdekesnek vagy hasznosnak találtad a cikket? Ha igen, akkor iratkozz fel ingyenes hírlevelünkre, így biztosan nem maradsz le a legizgalmasabb pszichológiai témájú hírekről, programokról és cikkekről.

Forrás:

Diamond, L. M. (2019). Physical separation in adult attachment relationships. Current Opinion in Psychology, 25, 144-147.

Baumgartner, Z. & Tomka, Zs. (2016). Kommunikáció és intimitás a távkapcsolatokbanA /r/longdistance subreddit közösségének vizsgálata. Medium

https://www.psychologytoday.com/us/blog/finding-new-home/201808/how-does-physical-separation-influence-adult-relationships

Szólj hozzá!

Porpáczi Júlia

Pszichológus, de jártas a kommunikáció területén is. Mindig tanul valamit. Saját magát is. Család, barátok, mozgás, fejlődés, vidámság, természet – ezek szerinte a fontos dolgok.

Pin It on Pinterest