„Hogyan posztolj a gyerekedről biztonsággal?” – A szülő felelőssége az online védelem megőrzése és továbbadása

Szerző: | 2018. 02. 27. | Család&Gyerek | Olvasási idő: 10 perc

„A gyerek érkezése megváltoztathatja az intimitási szint határát, mivel egyszerre sok új ember kezd el beleszólni a hétköznapokba. Ettől függetlenül meg kell húzni a határt, kivel, mit osztunk meg offline és online egyaránt. Mert a legintimebb dolgok közlésével megsértjük a gyerek magánéletét” – mondja dr. Gyurkó Szilvia gyermekjogi szakértő, a Hintalovon Alapítvány létrehozója. Az UNICEF korábbi gyermekjogi igazgatója a kiskorúakról való posztolás kockázatai és megfelelő szabályai mellett a digitális szülő legfőbb hibáiról, valamint a kamaszokat érintő legnagyobb veszélyforrásokról is mesélt a Pszichoforyou-nak. Interjú.

Több írásodban is megfogalmaztad: a gyerek engedélye nélkül ne posztoljon róla fotót a saját szülője sem. Ezek szerint azon az állásponton vagy, hogy baba, illetve totyogó korban, − amíg a beleegyezését nem tudjuk kérni, − semmit se osszunk meg a gyerekünkről?

Lényegében ezt tartom a legszerencsésebb hozzáállásnak, de a közösségi oldalak beállítási lehetőségeinek köszönhetően, lehetünk megengedőbbek. A gyerekről készült fotók valószínűleg a rokonokat, a közelebbi barátokat érintik igazából, akiknek van rálátásuk a család valódi életére. Éppen ezért a különböző szűrőkkel vagy zárt csoportok létrehozásával megoldható, hogy a fényképeket az a néhány ember lássa, akiket tényleg érint. Mondhatjuk, hogy ez az a határ, amikor a posztolás még a gyerekről szól.

Amikor mind az 1000 ismerős, vagy még az ismeretlenek is hozzáférnek egy privát képhez, az már inkább anya vagy apa története.

Nem véletlen, hogy a franciáknál például néhány éve betiltották a kisbabákról való képfeltöltést.

Magyarországon találunk olyan törvényt, amely vonatkoztatható erre az újkeletű jelenségre?

A hazai jogszabályok azt írják elő, hogy a szülő védi a gyermek jogait, azaz mindenről ő dönt vele kapcsolatban. Arról is, hogy adott képet feltölti –e, vagy meghagyja inkább a családi albumban. Ha a gyámhatóság ezzel kapcsolatban kapna bejelentést –például egy meztelen fotó esetén −, akkor protokoll szerint fel kellene lépnie a szülővel szemben, aki veszélyezteti gyermeke személyiségi jogait. Mivel egy hasonló eljárás során szülő és gyerek között feszül érdekellentét, ezért a kiskorú mellé kirendelnének egy eseti gyámot, amíg nem kerül pont az ügy végére.

Nagyon komoly tortúráról beszélünk, nem csoda, hogy hasonló esetre még nem volt példa a posztolás témájában. Sokkal valószínűbb, hogy valaki szóban figyelmezteti a felnőttet a feltöltésekkel kapcsolatos aggályaira. Ettől persze még nem feltétlenül változik meg a szülő online viselkedése. Sajnos az emberek nem szeretnek belegondolni, milyen veszélynek teszik ki a gyereküket.

A meztelen képek kapcsán egyértelmű, hogy a legnagyobb fenyegetettséget a pedofil oldalakon való feltűnésük jelenti. Amellett, hogy nyilván senki nem örülne, ha megtudná felnőttként, hogy valaha pucér képeket mutogattak róla a szülei az interneten. Milyen kockázatokkal jár a kevésbé provokáló, felöltöztetett gyerekekről készült fotók nyilvános közzététele?

Régebben még sokszor előfordult, hogy illusztrációnak használták fel a magánjellegű családi képeket. Így történhetett, hogy a szülő meglepődve fedezhette fel a saját gyerekét például egy játszóház reklámjában. Ma a jó nevű kommunikációval foglalkozó cégek már figyelnek arra, hogy ellenőrzött forrásból válogassanak, de sajnos nemcsak ilyenek működnek.

Meg kell érteni, hogy a nyilvános megosztás, valóban bárki számára elérhető. A tudatosság sok bajt megakadályozhat, és nem nagy árat kíván. A lájk kevesebb, de a biztonság nagyobb: ebben az üzletben egyértelmű a nyereség.

A meztelen baba-és gyerekfotók mellett talán a legvitathatóbb feltöltéseket az ultrahangos képek jelentik. Őket vajon a gyermekfotók közé kell sorolnunk, illetve esetükben is érvényes személyiségi jogokról beszélni?

dr. Gyurkó Szilvia

 

Őrülten izgalmas téma ez, amellyel egyelőre még a szakirodalom sem foglalkozik. Az ENSZ Gyermekjogi egyezménye arról beszél, meddig tart a gyermekkor, arról nem, mikor kezdődik. Nem véletlen, hiszen ha konkretizálná, nem lenne a világ legtöbb országa által aláírt egyezmény, mivel azonnal felvetné az abortusz létjogosultságának kérdését. Valószínűleg a jog az ultrahangos fotót úgy kezeli, mint egy döntést, amelyet a felnőtt a saját testével kapcsolatban meghoz.

Tény, hogy a gyerek érkezése megváltoztathatja az intimitási szint határát, mivel egyszerre sok új ember – orvos, védőnő, rokonok, ismerősök – kezd el beleszólni a hétköznapokba. Ettől függetlenül meg kell húzni a határt, kivel, mit osztunk meg offline és online egyaránt. Mert a legintimebb dolgok közlésével megsértjük a gyerek magánéletét.

 

A Hintalovon Alapítvány többféle tréninggel, előadással várja a szülőket a témában. Mit tapasztaltok: a kevés információ vagy az érdektelenség jellemzi –e inkább a felnőttek hozzáállását?

A szülők, úgy látjuk, alapvetően nyitottak, hiszen az egyik legnépszerűbb előadásunk a digitális szülőségről és digitális gyermekvédelemről szól. Mégis a legtöbben azzal jönnek oda hozzánk a program után, hogy az elhangzottakat inkább a gyerekeknek kellene elmondani. Egyrészt igazuk van ebben, hiszen az oktatásnak nem része a közösségi média használatára való felkészítés, pedig igazán nagy szükség volna rá, hogy már az egészen kicsik is halljanak erről.

A legnagyobb tévedés elhinni: attól hogy a gyerek jól kezeli a technikát, érzelmileg és értelmileg kész arra, amit általa kap.

Azaz a felnőttek veszélyeztető magatartása is mérvadó, és nem háríthat egy szülő sem azzal, hogy „ehhez én nem értek, ehhez a gyerek ért”. Éppen emiatt örülünk az összefogásnak, amelynek segítségével a közeljövőben az egyik budapesti kerületben a mi gyerekjogi brosúránk is bekerül a babacsomagba a törlőkendő és pelus mellé. Ebben igyekszünk megfogalmazni, mire kell különösen figyelni, ha a digitális korban leszünk szülővé.

Például, hogy nem mindegy mit és kinek posztolunk a gyerekünkről.

Például. De az sem, hogy szoptatás közben az anya egyfolytában nézi –e a mobilját vagy a tévét. Figyel –e a gyerek reakciójára vagy csak koncentráltan bámul egy másik irányba? Esetleg mesével nyugtatja az etetőszékben a picit? Az orvosi rendelőben való várakozás közben, vagy egy hosszabb buszúton vajon tabletet ad –e a kezébe? Ezek mind olyan, nem rossz szándékból elkövetett káros szokások, amelyek tudatossággal megelőzhetőek. Miért fontos ez? Mert alapvető üzenetet közvetít a gyerek felé arról, hogy a stresszoldás egyik fő eszköze a képernyő, a technika, az online-lét. Kamaszkorban pedig ugyanez a felnőtt kiabál a tinédzserrel, hogy miért kockul ennyit. Pedig a rossz mintát ő adta. Drámai pillanat az előadásaink közben, amikor leesik a tantusz a szülőknek: a gyerekük miattuk lett függővé.

Tehát nemcsak a külvilág felé kell tudatosnak lenni a posztolások tekintetében. A családon belül is, hiszen mintát adunk.

A felelős szülői magtartás ezt is magában hordozza. Az online biztonságot ugyanúgy tanítani kell, mint a biciklivel való közlekedést. Ma már minden weboldalon elérhetőek a szűrőprogramok, hiszen kötelező biztosítani a lehetőséget a szolgáltatóknak, érdemes használni őket.

Kamaszokkal is találkoztok a nekik szóló előadások kapcsán. Ők mennyire nyitottak az iránymutatásra az online tér használatát illetően?

Kíváncsiak és odafigyelnek. Őket főleg a szerelemmel, szexualitással kapcsolatban fontos megszólítani, hiszen a legnagyobb problémát az ő korosztályuk számára éppen a rengeteg, testiséggel kapcsolatos, könnyen elérhető irreális tartalom jelenti. Ezért is indította útjára az Alapítvány a yelon.hu elnevezésű weboldalt, ahol a gyerekek nem csak olvashatják a szexuális témában közölt valid információkat, de kérdezhetnek is róluk a chaten keresztül (A Yelonról bővebben ebben cikkünkben olvashatsz – a szerk). A tanácsadók komoly, 100 órás képzést végeztek azért, hogy hiteles válaszokat adhassanak. Már 4000 felett járunk a segítségnyújtásokat illetően, a hívásokat párhuzamosan hat ügyelő fogadja: a szexuális erőszaktól kezdve, a kortárszaklatáson át, a megfelelő randihelyszínről való érdeklődésig mindenféle kérdéssel fordulnak hozzánk. Az igény és a nyitottság tehát adott.

Az eddigi chatelések alapján mi a tapasztalatotok: reálisabban látják –e a mai tizenévesek az internet veszélyeit, mint a szüleik?

Az ő kezükben kiskoruk óta ott a telefon, számukra ez nem veszélyes, hanem természetes. Óvatlanok, és amikor kamaszos hevülettel belefutnak egy párkapcsolatba, alapvető lehet számukra, hogy akár meztelen fotókat is készítenek magukról a partnerüknek. A tinédzserekkel társalogva mindig kiderül: hatalmas a látencia ebben a témában, rengeteg az érintett gyerek. A tapasztalatom, hogy ha beszélnek velük erről, könnyen átlátják, a fenyegetettség reális, hiszen az intim képekkel visszaélhet bárki. Nem is szólva arról, mennyire jó iránymutató ez a téma fontos beszélgetésekhez. A végére ugyanis mindig odaérkezünk, hogy: de hát akkor kiben bízhatok meg, ha még a szerelmemben sem? Ezek a jogos felvetések pedig remek apropót adnak a felnőttnek arra, hogy megismertesse a saját nézőpontját a kamasszal a szerelemről, az emberi kapcsolatokról, az életről.

Fotó: itt, itt és itt

Kérdésed van? Hozzászólnál?

Kommentelj a Pszichoforyou Facebook-oldalán!

SEGÍTS, HOGY MI IS SEGÍTHESSÜNK!

Úgy érzed, ezt a cikked neked írták? Ez nem véletlen! A Pszichoforyou az olvasókról szól, és az olvasóink támogatásával működik. Ha szeretnél még sok hasonló írást olvasni, támogass minket! MEGNÉZEM

Szerző

Széles-Horváth Anna
Újságíró. Három gyermek édesanyja. Igaziból Galagonyalány. Foglalkoztatják a lélek dolgai. Ha kell, bátran kérdez, de többnyire ír. Blogot, cikket, interjút. Nyughatatlan természet, mindig csinál valamit. Többek között a Pszichoforyou cikkeit.

Pin It on Pinterest

Share This