3 mélyen elgondolkodtató film, 3 magával ragadó történet – Ma van a holokauszt nemzetközi emléknapja

Emlékezni sokféleképpen lehet. A konvenciókat követve, egyhelyben állva, némán tisztelegve a történelmet formáló hősök és áldozatok emléke előtt. De az emlékezés egyik módja az is, ha közelebb lépünk a történtekhez, megpróbáljuk jobban megismerni és megérteni a leírhatatlan borzalmakhoz vezető okokat, annak jelenünkben is kísértő következményeit. A holokauszt emléknapja alkalmából most három olyan filmet ajánlunk nektek, amelyek mélyen elgondolkodtatnak a történelem legsötétebb időszakának máig ható hatásáról és tanulságairól.

Mindhárom filmet megnézhetitek a Cinego.hu oldalán.

1945

A mai napig emlékszem arra a felindultsággal keveredő, torokszorító érzésre, amit az 1945 című film végén éreztem – Török Ferenc rendezése mélyen megérintett.

Ez a film kíméletlen őszinteséggel szembesíti a nézőt azzal, hogy milyen gyarló is az ember; milyen könnyen megfeledkezünk mások érzéseiről; milyen szenvtelenek, önzők és kíméletlenek tudunk lenni egymással, ha saját önös érdekeinkről van szó.

Nem kellemes ezzel szembesülni, de a megismerés és a megértés lényege pont az, hogy közelebb engedjük magunkhoz azokat a nehéz érzéseket, amelyeket az együttérzés, az empátia és a könyörület hiánya okoz. Ha ezt – például az ilyen alkotásokon keresztül át- és megérezzük – az érzékenyíthet minket arra, hogy ne kövessük el ugyanazt a hibát – újra és újra és újra…

Az 1945 azért fontos és meghatározó film, mert nemcsak a képkockái, de az ide vonatkozó tanulságai is beleégnek a lelkünkbe. Jó szívvel ajánlom.

Az előzetest és a filmet itt találjátok.

Akik maradtak

Egy kamaszlány és egy középkorú férfi egymásra találásának megható hangvételű története a második világháború után. Mindketten sokat veszítettek, és mindketten szeretnének új életet kezdeni, miközben körülöttük már a Rákosi-rendszer diktatúrája alakul. Vajon túl lehet-e élni a múlt és a jövő tragédiáit, ha összekapaszkodnak azok, akik még megmaradtak?

Többek között ezt a feszítő kérdést szegezi nekünk az „Akik maradtak” című film, amely F. Várkonyi Zsuzsa Férfiidők lányregénye című műve alapján készült.

Ez a gyönyörű szép és érzékeny film a traumát okozó szörnyűségek helyett a holokauszt túlélőinek fájdalmáról mesél. Arról, hogy miként kísért az ő jelenükben a túlélők bűntudata, és azoknak a hiánya, akiket elvesztettek; hogy az egy dolog, ha valaki túléli a háborút, de legalább ilyen nehéz utána túlélni az életet.

Vajon mit lehet, vagy éppen mit nem lehet kezdeni ezzel a fájdalommal és a traumát át- és megélt emberi lélekben tátongó űrrel? Tóth Barnabás rendezése két holokauszt-túlélő barátságán keresztül mutatja meg, hogyan segíthet a gyógyulásban, ha a veszteségeinkben összekapaszkodunk.

Elgondolkodtató, felemelő, magával ragadó történet, aminek az előzetesét itt találjátok. 

Nagyi projekt

A Nagyi projekt című dokumentumfilm három nagymama – egy angol kém, egy náci németországi táncosnő és egy magyar kommunista holokauszt-túlélő – életét meséli el. Vagyis ők maguk mesélik el a történetüket, miközben az unokáik kérdéseire válaszolva felelevenítik az élményeiket, és együtt bejárják a fontosabb helyszíneket. A több síkon zajló utazás közben a szereplők súlyos, a holokauszt megértése és feldolgozás szempontjából egyaránt esszenciális mondatokat mondanak ki előítéletről, traumáról, megküzdésről, bűntudatról, fájdalomról, megbocsátásról és elmúlásról.

Ez a sok szempontból formabontó film – azáltal, hogy az érintettek történetét az őket kérdező unokáik életének tükrében, az ő szemüvegükön keresztül mutatja be – rávilágít arra, hogy a történelem legsötétebb időszakára nem elég emlékezni: azzal kezdeni is kell valamit. A holokauszt fájdalmas örökségével a soron következő generációknak is bőven van dolga.

Ha nem akarjuk, hogy a sötét titkok, a ki nem mondott fájdalmak és a bűntudat érzésével keveredő szégyen ott kísértsen a jelenünkben, akkor muszáj valamit kezdeni ezeknek a történeteknek a tanulságaival. Ahhoz viszont, hogy eljussunk a tanulságokig, muszáj megismernünk a történetünket.

Ehhez viszont beszélgetni kell – többet kell beszélgetni.

Erre mutat egy, vagyis három narratívát, (és nem mellesleg sok-sok tanulságot, valamint mélységet és magasságot) Révész Gábor Nagyi projektje, amely egy rétegzett, a történteket több nézőpontból bemutató, vagány megközelítése egy olyan témának, amelyről a legtöbben csak távolságtartóan mernek beszélni. Ezt az alakoskodó főhajtással keveredő, merev beszédmódot porolják le az alkotók, akik nem véletlenül szerepeltek sikerrel a nagyobb nemzetközi filmfesztiválokon, és kiérdemelten zsebelték be (még 2017-ben) a magyar filmkritikusok legjobb dokumentumfilmnek járó díját.

A Nagyi-projekt című film előzetesét itt tudjátok megnézni.