„Ha tisztelettel bánunk egymással, az jó közérzetet eredményezhet” – Az etikett mai szerepéről beszélgettünk Görög Ibolya protokoll szakértővel

Ha arra gondolunk, hogyan kapcsolódtak egymáshoz elődeink a múlt században, egy távolságtartó, számos kötelező szabály mentén megszabott élet juthat eszünkbe, ahol a kommunikáció minden közvetlen formát nélkülözött. Tisztes távolságban beszélgető emberek, kimért mondatok, visszafogottság, jó modor lehettek a kulcsszavak – gondolhatjuk ma. Miközben napjainkban furcsának, sőt, idegennek tűnhet az etikett akkori arca, mégis lehetett előnye a szabályozottabb kapcsolódási formának, hiszen megvédhette az embereket attól, hogy egy-egy sértő vagy durva mondatot vessenek oda egymásnak. A viselkedéskultúra és az etikett mai vonatkozásairól beszélgettünk Görög Ibolya protokoll szakértővel.

Milyen jelentősége volt az etikett betartásának a múltban? Száz évvel ezelőtt miért voltak fontosak ezek a szabályok?

A múlt században a főúri vagy nagypolgári családok számára az etikett betartása mutatta meg, hogy ki hova tartozik. Ezeknek a szabályoknak az ismerete bizonyos körökben alapvető követelmény volt, és aki nem tartotta be, vagy nem ismerte az előírásokat, bizonyára nem is kerülhetett be ilyen társaságba, mert nem mozgott otthonosan ezen a területen. Természetesen az alkalom is meghatározta, hogy mennyire szükséges betartani bizonyos szabályokat, hiszen a fontos eseményeken sokkal nagyobb hangsúlyt fektettek az etikettre, mint a hétköznapokon.

Napjainkban milyen területen számít az etikett szabályainak a betartása?

Ma is vannak olyan helyzetek, ahol ezeknek jelentős szerep jut. Gondoljunk csak az uralkodói házakra, vagy akár a Vatikánra, ahol az etikett betartása a ceremónia rend része. Ez azonban az átlagember kapcsolatainak soha nem volt kötelezően elvárt eleme.

Vagyis tévhit, hogy mondjuk száz vagy kétszáz évvel ezelőtt másképp kapcsolódtak egymáshoz az emberek, mint most? Hiába volt lényegesen több szabály, és kapott nagyobb hangsúlyt az etikett, ez nem befolyásolta a hétköznapi kapcsolatok közelségét?

Az etikettnek akkor is ott volt inkább szerepe, ahol nagyon vigyáztak a formalitásokra. Inkább a viselkedéskultúra az, ami talán kicsit más volt – a kettő ugyanis nem ugyanazt jelenti. Érdemes ezen a területen nemcsak két, hanem három fogalmat megkülönböztetni.

A viselkedéskultúra az, ami a mindennapok kapcsolataira jellemző: mennyire vagyunk egymással udvariasak, szoktunk-e köszönni, előreengedjük-e a hölgyeket – vagyis a napi kommunikációnk tartozik ide. Az etikett más műfaj: a ceremoniális alkalmak során van szerepe, olyan szabályok rendszerére utal, melyeket meghatározott rendben zajló eseményeknél tartanak fontosnak. A harmadik szint pedig a protokoll, ez az etikett magasabb rendű változata: szintén kiemelt események, például a diplomáciai szintű formalitások tartoznak hozzá, a szabályait nemzetközi szerződés határozza meg.

A három szint közül valóban a viselkedéskultúra a legváltozékonyabb, de ez is csak lassan formálódik, jóval lassabban, mint maga a társadalom. Azt szoktam mondani, hogy a viselkedéskultúra viszi át a kultúrát az utánunk következő korszakba. Nagy tehát a felelősségünk abban, hogy mit adunk át az utánunk következő nemzedéknek a mindennapi viselkedésünk szintjén.

Ha a viselkedéskultúra változik, az hat az emberek kapcsolódási módjára? Jobban tiszteljük egymást, ha kulturáltabban viselkedünk a másik emberrel?

Úgy gondolom, az egymás iránti tiszteletnek ma is van jelentősége, hiszen például ma is kell köszönni. Ugyanakkor tény, hogy korábban másképp tisztelték egymást az emberek, vagy legalábbis másképp mutatták ki. Bizonyára ma is akad még Európában olyan férfi, aki megemeli a kalapját, ha találkozik egy hölggyel, hogy így fejezze ki a tiszteletét. Egy sapkát viselő mai fiatal ezt már nem teszi meg, de mégis köszön. Ha nem is kalapemeléssel, de szóban kimutatja a tiszteletét. A kifejezési mód tehát valóban változott, de az alapvetés, hogy köszönni kell, nem. Bár a formák lazulnak, az egymás iránti tiszteletnek ugyanúgy fontos szerepe van, hiszen enélkül szétesne a társadalom.

Baj, hogy változnak ezek a formák?

A mai lazább hozzáállásnak megvannak a hátrányai, én úgy látom. Ugyanis sok kiskaput nyit, ma már könnyebb azt mondani: én úgy csinálom, ahogy én akarom, kit érdekel? Ettől pedig felborulhat az egész együttélési rendszerünk.

Azt gondolom, az átlagember ma is tud és akar is jól viselkedni, a bunkóság vagy bárdolatlanság ma sem kívánatos, könnyen kiveti magából a közösség azt az embert, aki nem mutat elegendő tiszteletet. Persze a szabályok lazulása könnyen hathat abba az irányba, hogy kevésbé érezzük lényegesnek a tisztelet kimutatását, pedig fontos lenne.

Ha a nagyvárosi kommunikációs kultúrát nézzük, ott biztosan sokkal lazábbak a szabályok, én úgy látom, vidéken jobban odafigyelnek az emberek arra, hogyan szólnak egymáshoz. Ebben a családnak nagyon lényeges szerepe van, hiszen az lesz meghatározó számunkra, amit az otthoni környezetben megtapasztalunk. Ebbe pedig olyan alapvető normák is beletartoznak, mint a köszönés. Az iskola is sok mindenre megtaníthat ezen a téren, de a lényegi együttélési normákat otthon sajátítjuk el.

Görög Ibolya, protokoll szakértő

A megfelelő viselkedéskultúra tehát ma is fontos?

Feltétlenül. Az emberek együttéléséhez kellenek normák.

A közlekedésben is fontos, hogy betartsuk a KRESZ szabályait, ugyanígy az emberi kapcsolódásnak is vannak lényeges elemei, mert így nem okozunk egymásnak sérüléseket.

Ilyen sérülés oka lehet akár a durva beszéd?

Mindenképpen. Sajnos egyre többen engednek meg maguknak bántó szavakat vagy hangnemet, az írott kommunikációban főleg. A különböző kommentekben gyakran olyasmit is leírnak, amit személyesen biztosan nem mondanának a másik embernek. Ez azon túl, hogy rendkívül bántó, és romboló az emberi kapcsolatokra nézve, arról a valakiről is sokat elárul, aki így fejezi ki a gondolatait. Közben pedig a szókincsünk is szegényebbé válik, lassan már bármilyen igét helyettesít az a bizonyos „b” betűs szó. Sőt, szinte kötőszóként használják már fiatal lányok is, ami véleményem szerint rendkívül visszatetsző. Ráadásul a durva szavak használata generálhatja a durva hangnemet is, tehát az egymás közötti kommunikáció egyre rombolóbbá válik, ami semmiképpen sem hat építő módon az emberi kapcsolatainkra.

Emellett azt is gyakran tapasztalom, hogy aki például könnyedén letegez másokat, szinte személyes sértésnek veszi, ha mondjuk egy étteremben a felszolgálók őt tegezik le. Vagy aki hamar felemeli a hangját, az sokszor egyáltalán nem viseli el, ha vele beszélnek hasonlóan. A kölcsönös tisztelet tehát nagyon fontos. Nekem egyébként az a tapasztalatom – amint korábban is utaltam rá -, hogy ezekkel alapvetően a legtöbben tisztában vannak, és ha nem is mindig, minden helyzetben, de a hétköznapi kommunikáció szintjén legtöbbször betartják, és törekszenek is rá, hogy ezekkel tisztában legyenek. Engem is sokan megkeresnek, hogy tanácsot kérjenek, ez számomra arra utal, hogy az emberek szeretnének informálódni a viselkedés kultúra terén.

Melyek a leggyakoribb kérdések? Van egy-egy jellemző terület, aminek kapcsán önhöz fordulnak?

Az öltözködéssel kapcsolatos kérdésekkel keresnek meg leggyakrabban. Rendszeresen kérdezik, hogy például állásinterjúra mit érdemes felvenni. Azt szoktam javasolni, hogy olyan ruhában menjenek, ami a tudásukkal összhangban van. Nem jó, ha egy ruha eltereli a figyelmet a tartalomról – mutassa azt, amit képviselünk.  Abban is sokan bizonytalanok, hogy kinek illik először kezet nyújtani ugyanebben a helyzetben. Valójában itt nem az számít, hogy férfi vagy nő a jelölt, hanem az, hogy ki a fogadó fél. Állásinterjún mindig annak illik először kezet nyújtani, aki várja a jelentkezőt, aki fogadja az érkezőt. Ilyenkor ráadásul a szemkontaktus is nagyon fontos, rá kell nézni a másik emberre, nem pusztán fogadni a kézfogását.

Olyan jellegű kérdéseket is kapok, hogy például kell-e kopogni az ajtón egy munkahelyen. Valójában mivel mindenki munkavégzés céljából van jelen – vélhetően -, ezért bár kopogni illik, mégsem szükséges megvárni, amíg kiszólnak, hanem a kopogás után pár másodperccel be is nyithatok. Úgy tapasztalom, az emberek törődnek azzal, hogy a társadalom számára elfogadhatóan viselkedjenek, talán ezért is keresnek meg ilyen sokan. De nemcsak speciális helyzetekben érdemes ismerni a viselkedéskultúra szabályait. Egy wellness pihenés alkalmával például jó, ha tudjuk, hogy nem illik telefonálással zavarni a többieket, akik éppen szeretnének kikapcsolódni. Persze aki nem tudja, arra előbb-utóbb rá fognak szólni a többiek.

Rászólnak, amiből aztán könnyen kerekedhet szóváltás egy olyan helyzetben, amikor mindenki éppen pihenni szeretne. Ezért is érdemes ismerni és betartani bizonyos szabályokat, mert akkor elkerülhetővé válik egy sor konfliktus a hétköznapjainkban?

Részben a konfliktusok lehetősége is csökken, ugyanakkor

ha kedvesek, figyelmesek, szabálykövetőek tudunk lenni, akkor egyértelműbb keretek között fog folyni az életünk, ami komfortosabb, kiszámíthatóbb, kiegyensúlyozottabb hétköznapokat hozhat. Ez pedig a következő generációnak is átadható, tehát az ő életükre is pozitív hatással lehet.

Aki valamilyen módon összeütközésbe kerül egy másik emberrel, annak sokszor ez egész napja elromlik emiatt, pedig ennek az ellenkezője is működhetne. Ha kedvesek vagyunk egymással, és tisztelettel bánunk a környezetünkkel, az pozitív hangulatot, jó közérzetet eredményezhet. Ha megadjuk egymásnak azt a tiszteletet, amit mi magunk is elvárunk, akkor jó irányba fog fordulni a viselkedéskultúránk.