Szeptemberben, bár a kinti hőmérséklet még a nyarat idézi, a levegőben már ott van a visszavonulásra készülő természet illata. Az egyre szaporodó, sárguló levéltömeg a talpunk alatt emlékeztet minket, hogy az elmúlás ideje is ez – olyan időszak, amikor igazán fontos, hogy gyakoroljuk a tudatos jelenlétet, a pillanatban maradást. A Bookself csapatának segítségével három verset ajánlunk a figyelmetekbe, amelyek segítenek ebben.

A „szeptember, elmúlás, irodalom” kulcsszavak az elsők között hívhatják elő az emlékezetünkből Petőfi Sándor Szeptember végén című költeményét. Olvassuk el újra, friss szemmel a verset, lehántva róla (ha még emlékszünk rá) mindazt, amit az iskolában tanultunk.

Szeptember és jelenlét

A költő egy jelenleg virágzó kertből tekint ki a “téli világba”, ahol nincsen virág, csak hó, nincs más szín, csak a fehér. A kinti világot belülre vezeti, és a természet téli álmával párhuzamba hozza a saját (és a kapcsolatának) elmúlását. Tele van kérdéssel és bizonytalansággal a jövőre vonatkozóan. Érdemes megvizsgálnunk, hogy mennyire tudunk azonosulni ezzel a lelkiállapottal.

“Minden kezdet magában hordozza a véget”, akár így is lefordíthatnánk Petőfi sorait.

Végiggondolhatjuk, hogy egy-egy élethelyzetben hogyan alakul a fókuszunk a jelen és a jövő tekintetében: hajlamosak vagyunk-e egy jelenleg színes és “ virágzó” állapotban is zord jövőképet festeni magunk elé, vagy épp ellenkezőleg, tudjuk-e élvezni az éppen most zajló folyamatok bennünk okozott jó érzését. Eldönthetjük, fontos-e számunkra, hogy a lehető legteljesebben megéljük létünk pillanatait.

A tudatos jelenlét elsajátításával kapcsolatosan sok módszer áll rendelkezésünkre. Gyakorolhatjuk a figyelmünk jelen pillanatban tartását, megfigyelhetjük közben az érzéseinket, és hogy milyen változásokat hoz az életünkbe, ha a figyelmünket az adott pillanatban zajló folyamatokra fókuszáljuk.

Egyirányú utca

Rakovszky Zsuzsa Egyirányú utca című verse a múltba visz. Vagy a jelenbe, ami tulajdonképpen a múlt folytatása. A vers címének metaforáján elgondolkodhatunk: mi vajon merre haladunk, és hol tartunk épp életünk egyirányú utcájában?

Fontos kérdés, hogy a múltunkat megismerve, újraértelmezve a jelen tapasztalataival a birtokunkban, vajon úgy érezzük-e, hogy tudunk változtatni azon, ami már elmúlt. Ha a megtörténteket nem is tudjuk átírni, értelmezni, összefüggéseket felismerni mindig van lehetőségünk. Hol érzékeljük a változást? Megvizsgálhatjuk, hogy milyen érzéseket keltenek bennünk ezek a sorok:

“Örökké zuhog a jelen, s örökké
száraz lábbal kelünk át rajta”

Végiggondolhatjuk, hogy hol van jelen a múlt az életünkben, milyen jelentőséget tulajdonítunk neki: rágódunk rajta, megbánással tekintünk rá, esetleg elszalasztott lehetőségek tárházaként látjuk. Tekinthetjük tanulási folyamatnak is, ami a rosszal együtt hozzájárult, hogy ma többek legyünk, és ami növekedést biztosíthat a jövő felé.

Béke

Reményik Sándor Béke című versét olvasva elgondolkodhatunk, hogy ha mi adtunk volna címet a műnek, mit választottunk volna.

Próbáljunk visszaemlékezni, hogy éreztük -e már magunkat a versben leírtakhoz hasonlóan. Megnevezhetjük a saját életünkben működő széthúzó erőket, és elgondolkodhatunk, hogy tudtunk-e, tudunk-e egyensúlyt teremteni ezek között. Amennyiben úgy érezzük, sikerült már, érdemes tudatosítani a módszert, amivel elértük.

Felsorolhatjuk a “belső bizonyosságokat” az életünkben, vagy azokat a pillanatokat, amikor megéltük ezeket a pillanatokat. Ha megvizsgáljuk az akkori érzéseinket, talán könnyebben elérhetjük újra ezt az állapotot. Vajon sikerülhet tartóssá tenni?

Elmúlt múlt

A fent említett három mű felfogható a három idősík metaforájaként is: jövő, múlt és jelen. Eldönthetjük, hogy melyik idősíkon mennyit érdemes “tartózkodnunk”, és milyen érzésekkel tesszük mindezt. Aggódhatunk a jövő miatt, vagy rágódhatunk a múlton – a kérdés, hogy ez milyen hatással van a jelenünkre. Megvizsgálhatjuk azt is, hogy tudjuk-e befolyásolni a múlthoz, vagy a jövőhöz kapcsolódó érzéseinket a jelenben, és ez fontos-e számunkra ahhoz, hogy elérjük a “Béke” állapotát.

A Bookself csapatáról és az irodalomterápiáról bővebben itt és itt olvashatsz.

Érdekesnek vagy hasznosnak találtad a cikket? Ha igen, akkor iratkozz fel ingyenes hírlevelünkre, így biztosan nem maradsz le a legizgalmasabb pszichológiai témájú hírekről, programokról és cikkekről.



SEGÍTS, HOGY MI IS SEGÍTHESSÜNK!

Úgy érzed, ezt a cikked neked írták? Ez nem véletlen! A Pszichoforyou az olvasókról szól, és az olvasóink támogatásával működik. Ha szeretnél még sok hasonló írást olvasni, támogass minket! MEGNÉZEM

Szólj hozzá!
Gaál Szilvia

Gaál Szilvia

Anya és irodalomterapeuta. Az olvasás számára szakma és hobbi egyben, ami feltölt és tanít. Elkötelezetten támogatja a nőket az anyává válás lelki folyamatában. Szereti a tudását átadni, megfigyelni és mélyeket lélegezni a természetben.
Gaál Szilvia

Pin It on Pinterest