Szeptemberben, bár a kinti hőmérséklet még a nyarat idézi, a levegőben már ott van a visszavonulásra készülő természet illata. Az egyre szaporodó, sárguló levéltömeg a talpunk alatt emlékeztet minket, hogy az elmúlás ideje is ez – olyan időszak, amikor igazán fontos, hogy gyakoroljuk a tudatos jelenlétet, a pillanatban maradást. Irodalomterapeuta szerzőnk, Gaál Szilvia segítségével három verset ajánlunk a figyelmetekbe, amelyek segítenek ebben.
A „szeptember, elmúlás, irodalom” kulcsszavak az elsők között hívhatják elő az emlékezetünkből Petőfi Sándor Szeptember végén című költeményét. Olvassuk el újra, friss szemmel a verset, lehántva róla (ha még emlékszünk rá) mindazt, amit az iskolában tanultunk.
Szeptember és jelenlét
A költő egy jelenleg virágzó kertből tekint ki a “téli világba”, ahol nincsen virág, csak hó, nincs más szín, csak a fehér. A kinti világot belülre vezeti, és a természet téli álmával párhuzamba hozza a saját (és a kapcsolatának) elmúlását. Tele van kérdéssel és bizonytalansággal a jövőre vonatkozóan. Érdemes megvizsgálnunk, hogy mennyire tudunk azonosulni ezzel a lelkiállapottal.
“Minden kezdet magában hordozza a véget”, akár így is lefordíthatnánk Petőfi sorait.
Végiggondolhatjuk, hogy egy-egy élethelyzetben hogyan alakul a fókuszunk a jelen és a jövő tekintetében: hajlamosak vagyunk-e egy jelenleg színes és “ virágzó” állapotban is zord jövőképet festeni magunk elé, vagy épp ellenkezőleg, tudjuk-e élvezni az éppen most zajló folyamatok bennünk okozott jó érzését. Eldönthetjük, fontos-e számunkra, hogy a lehető legteljesebben megéljük létünk pillanatait.
A tudatos jelenlét elsajátításával kapcsolatosan sok módszer áll rendelkezésünkre. Gyakorolhatjuk a figyelmünk jelen pillanatban tartását, megfigyelhetjük közben az érzéseinket, és hogy milyen változásokat hoz az életünkbe, ha a figyelmünket az adott pillanatban zajló folyamatokra fókuszáljuk.
Egyirányú utca
Rakovszky Zsuzsa Egyirányú utca című verse a múltba visz. Vagy a jelenbe, ami tulajdonképpen a múlt folytatása. A vers címének metaforáján elgondolkodhatunk: mi vajon merre haladunk, és hol tartunk épp életünk egyirányú utcájában?
Fontos kérdés, hogy a múltunkat megismerve, újraértelmezve a jelen tapasztalataival a birtokunkban, vajon úgy érezzük-e, hogy tudunk változtatni azon, ami már elmúlt. Ha a megtörténteket nem is tudjuk átírni, értelmezni, összefüggéseket felismerni mindig van lehetőségünk. Hol érzékeljük a változást? Megvizsgálhatjuk, hogy milyen érzéseket keltenek bennünk ezek a sorok:
“Örökké zuhog a jelen, s örökké
száraz lábbal kelünk át rajta”
Végiggondolhatjuk, hogy hol van jelen a múlt az életünkben, milyen jelentőséget tulajdonítunk neki: rágódunk rajta, megbánással tekintünk rá, esetleg elszalasztott lehetőségek tárházaként látjuk. Tekinthetjük tanulási folyamatnak is, ami a rosszal együtt hozzájárult, hogy ma többek legyünk, és ami növekedést biztosíthat a jövő felé.
Béke
Reményik Sándor Béke című versét olvasva elgondolkodhatunk, hogy ha mi adtunk volna címet a műnek, mit választottunk volna.
Próbáljunk visszaemlékezni, hogy éreztük -e már magunkat a versben leírtakhoz hasonlóan. Megnevezhetjük a saját életünkben működő széthúzó erőket, és elgondolkodhatunk, hogy tudtunk-e, tudunk-e egyensúlyt teremteni ezek között. Amennyiben úgy érezzük, sikerült már, érdemes tudatosítani a módszert, amivel elértük.
Felsorolhatjuk a “belső bizonyosságokat” az életünkben, vagy azokat a pillanatokat, amikor megéltük ezeket a pillanatokat. Ha megvizsgáljuk az akkori érzéseinket, talán könnyebben elérhetjük újra ezt az állapotot. Vajon sikerülhet tartóssá tenni?
Elmúlt múlt
A fent említett három mű felfogható a három idősík metaforájaként is: jövő, múlt és jelen. Eldönthetjük, hogy melyik idősíkon mennyit érdemes “tartózkodnunk”, és milyen érzésekkel tesszük mindezt. Aggódhatunk a jövő miatt, vagy rágódhatunk a múlton – a kérdés, hogy ez milyen hatással van a jelenünkre. Megvizsgálhatjuk azt is, hogy tudjuk-e befolyásolni a múlthoz, vagy a jövőhöz kapcsolódó érzéseinket a jelenben, és ez fontos-e számunkra ahhoz, hogy elérjük a “Béke” állapotát.
Az irodalomterápiáról bővebben itt olvashatsz.
Érdekesnek vagy hasznosnak találtad a cikket? Ha igen, akkor iratkozz fel ingyenes hírlevelünkre, így biztosan nem maradsz le a legizgalmasabb pszichológiai témájú hírekről, programokról és cikkekről.
Kérdésed van? Hozzászólnál?
Kommentelj a Pszichoforyou Facebook-oldalán!Úgy érzed, ezt a cikked neked írták? Ez nem véletlen! A Pszichoforyou az olvasókról szól, és az olvasóink támogatásával működik. Ha szeretnél még sok hasonló írást olvasni, támogass minket! MEGNÉZEM
You must be logged in to post a comment.