“Őszintén? Teszek rá!” – Biztos, hogy olyan rossz dolog a káromkodás?

Szerző: | 2018. 08. 11. |

Ha létezne gyermeknevelési tízparancsolat, a ne káromkodj valószínűleg igencsak előkelő helyet foglalna el rajta, valahol a ne feleselj és az edd meg a spenótot között. Elvégre mit gondolunk arról, akit káromkodni hallunk? Hogy goromba? Műveletlen? Együgyű? Pedig, a francba is, ismerjük be, nálunk is, ahogy mindenkinél, ki-kicsusszan egy-egy cenzúrát igénylő szó (vagy egész mondat), akármennyire jólneveltnek, műveltnek vagy kedvesnek is tartjuk magunkat. Egy kutatás alapján azonban úgy fest, nincs miért restellnünk magunkat – a profánság ugyanis őszinteségünk bizonyítéka is lehet.

„Anyu, mi az a k*rva?” Ha van gyermeked, ennél valószínűleg cifrább kérdésekre is kellett már neki válaszolnod – rosszabb esetben egy zsúfolt bevásárlóközpont kellős közepén, szúrós tekintetek kereszttüzében –, és valószínűleg te is próbálod megértetni vele, hogy vannak bizonyos szavak, amiket nem illik használni. Persze, egyszer valaki veled is megpróbálta megértetni ezt, nem igaz? És mennyire volt tartós az okítás végeredménye? Igaz, ehhez talán az is hozzájárul, hogy ma már a társadalom is elnézőbb a káromkodást illetően: Rhett Butler legendássá vált „Őszintén szólva drágám, köpök rá!” (amit ma inkább “teszek rà”-nak fordítanánk) mérsékelten profán szóhasználata az Elfújta a szél zárójelenetében például nem kis pénzbírságába került a film készítőinek 1939-ben. Ma már meg sem hökkenünk, ha Samuel L. Jackson száját egy újabb filmben hagyja el az a bizonyos mother*cker kifejezés. De mégis mit árul el rólunk, ha egy vita hevében akaratunk ellenére is “töltelékszavakkal” díszítjük mondanivalónkat?

Őszintén szólva

Egy nemzetközi, holland, brit, amerikai és hongkongi kutatócsoport a Social Psychological and Personality Science szaklapban publikált eredményei alapján többek között azt, hogy kisebb eséllyel hazudunk és verünk át másokat. Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, de ez nekem elsőre nem tűnt túl hihetőnek.

Elvégre a hazugság és a profán nyelvhasználat inkább járhatnának kéz a kézben, hiszen mind a kettő a moralitásunk foghíjasságáról árulkodik, nemde? Ugyanakkor, ahogy arra a publikáció egyik szerzője, a University of Cambridge-en kutató Dr. David Stillwell is rávilágít,

a hazugság és a káromkodás közti kapcsolat igencsak trükkös. Ugyan a szitokszavak használata többnyire illetlen, de egyben arra is utalhat, hogy valaki az őszinte véleményét osztja meg veled, s ahogy nyelvhasználatukat sem szűrik meg, úgy mondanivalójuk tartalmát sem ferdítik el csak azért, hogy emészthetőbbé tegyék.

Arra, hogy ezt az összefüggést mi magunk is érzékeljük, a szerzők példaként hozzák fel Donald Trump kampánybeszédeit, amelyekben nem tartózkodott a kevésbé gyermekbarát szóhasználattól, és sokak számára éppen ezért tűnt őszintébbnek.

Csak szabadon!

Persze a káromkodás valóban trükkös tud lenni, ezért a kutatóknak is több kísérletre volt szükségük, hogy az őszinteséggel való lehetséges kapcsolatát feltárják. Az első egy kérdőíves kutatás volt, amelyben 276 kitöltőnek kellett számot adnia káromkodási szokásairól, miközben egy másik teszttel azt is vizsgálták, hogy a résztvevők milyen valószínűséggel válaszoltak őszintén. Az eredmény?

A hosszabb (és feltételezhetően cifrább) szitokszó-listát író, több káromkodást bevalló alanyok bizony őszinteségből jelest kaptak, ellentétben az öncenzúrára ügyelő, csak elvétve káromkodó társaikkal.

A második kísérletben körülbelül 75000 Facebook felhasználó vett részt. A kutatók az ő posztjaikban megjelenő káromkodásokat elemezték, és azt találtak, hogy a gyakrabban káromkodó userek többször használtak olyan szószerkezeteket, amelyeket korábbi tanulmányokban az őszinte megnyilvánulásokkal hoztak összefüggésbe. Korábban ugyanis úgy találták, hogy a „csekély igazságtartamú szövegekben” az „én”, illetve bizonyos kontrasztra utaló szavak (pl. a de) csak el-elvétve fordulnak elő, és sokkal gyakrabban találkozhatunk bennük harmadik személyű névmásokkal (ő, ők), negatív jelentésű szavakkal (pl. félelmetes) és mozgásra utaló igékkel (pl. érkezni, menni).

Profán társadalom = őszinte társadalom?

Az első két kísérlet alapján láthattuk, hogy a káromkodás és az őszinteség bizony járhatnak kéz a kézben… Ugyanakkor felmerül a kérdés: ez vajon csak az egyének szintjén igaz, vagy az egész társadalomra kiterjeszthető? Azaz, elmondható-e, hogy egy profánabb társadalomban az őszinteségnek, az átláthatóságnak nagyobb súlya van?

Hogy a fenti kérdésre választ kapjanak, a kutatók egyrészt a már használt facebook-os adatok alapján az USA minden államának számítottak egy „káromkodási-indexet”, illetve 14 paramétert figyelembe véve az államok „integritási-indexét” is megállapították, amely számításba vette például a végrehajtói, törvényhozói és bírói elszámoltathatóságot és a független etikai bizottságok jelenlétét.

Azon kívül, hogy a déli államok lakóinak kevésbé mocskos a szája, az is kiderült, hogy bizony a többet káromkodó államok előrébb járnak transzparenciában és az őszinte, elszámoltatható működésben. Hoppácska.

Szóval, bár a megfelelően gyakori b*zdmegelés valószínűleg nem fogja lejjebb vinni a korrupció szintjét, ezek az eredmények érdekes megvilágításba helyezik a társadalom öncenzúráját, és az értékrendet, ahol néha pofon csattan egy rossz szóválasztásért, de egy újabb sokkoló társadalmi igazságtalanságra már fel sem kapjuk a fejünket.

Noha hozzá kell tennünk, hogy többnyire csak korrelációkról van szó, tehát ok-okozatiságra nem tudunk következtetni a fenti adatokból, és még rengeteg, ennél átfogóbb tanulmánynak kell napvilágot látnia, mielőtt messzemenő következtetéseket vonunk le ebből a kutatásból, azért elgondolkodtató, tabu-döngető eredményekről van szó, aminek hatására legközelebb talán nem pirulsz el szégyenedben, ha néhány gyanútlan várakozó füle hallatára kicsusszan egy ékes káromkodás, amikor a villamosvezető pont az orrod előtt csukja be az ajtót.

Via: Neuroscience News




Szerző

Szabó Anna
Idegtudomány szakirányon végzett, de tanulmányaiba egy nagyobb csipet pszichológia és mozgástudomány is vegyült. Jelenleg doktori tanulmányait folytatja Franciaországban, szabadidejét futással (sokszor a határidők elől is), túrázással, írással és társasjátékokkal tölti.
És ezt olvastad már?

Pin It on Pinterest

Share This