„Nem kellenek mindig szavak” – Két tartalmas animációs mesefilm, amit jó együtt nézni

Az utóbbi években számos olyan tartalmas, ugyanakkor szórakoztató alkotás készült, amelyek kicsik és nagyok számára egyaránt fontos tanulságokkal, nem mellesleg sok-sok önfeledt pillanattal szolgálhatnak. Annak érdekében, hogy legyen miből válogatni, mi most két szívet melengető mesét is ajánlunk nektek – szívvel-lélekkel.

Nem kellenek mindig szavak – Shaun, a bárány és a farmonkívüli

A Shaun, a bárány és a farmonkívüli egy egész estés, úgynevezett slow-motion technikával készült gyurmamese, amely korábban sorozatként, majd annak sikere nyomán egész estés mozifilmként is debütált a közönség előtt.

Ahogy a 2015-ben megjelent első részből, természetesen a folytatásból sem hiányozhatnak a farm mindennapjainak közkedvelt szereplői: a rendszerető Bitzer kutya, a malacok és a Gazda ezúttal is helyet kapnak a történetben, amelyben a szereplők halandzsanyelven beszélnek – feltéve, hogy beszélnek egyáltalán.

De tulajdonképpen nem is nagyon van szükség szavakra: az okos és bátor bárány, Shaun, és a többi „farmlakó” életének mozzanatait és kalandjait az igényes, ötletes és alapos kivitelezésnek köszönhetően szavak nélkül is tökéletesen lehet érteni és élvezni.

Amellett, hogy a fordulatokban gazdag cselekménynek és az elképesztően igényes kivitelezésnek köszönhetően a gyerekek figyelmét garantáltan leköti ez a mese, a filmrajongó felnőttek is csemegézhetnek a képsorok között elrejtett utalások és gegek között.

A Shaun, a bárány és a farmonkívüli fordulatos, kalandos, vicces, szerethető mese, ami nemcsak ahhoz teremti meg a feltételeket, hogy a gyerekek és a szülők is jól szórakozzanak, de fontos mondanivalóval is szolgál.

„Arról szól, hogy tanuljuk meg értékelni azt, amink van”

– nyilatkozta az első rész kapcsán Richard Starzack, a Shaun, a bárány című mozifilm írója és rendezője – azt pedig már mi tesszük hozzá, hogy a történet folytatása is nagyon időszerű üzeneteket hordoz magában.

Lu-La, a farmonkívüli érkezése nyomán kibomló történetből rengeteget tanulhatunk barátságról, szükséges és szükségtelen szabályokról, a hiányainkról, a félelmeinkről és arról, hogy mennyivel célravezetőbb, ha acsarkodás helyett közelebb lépünk egymáshoz; ha nem félünk az ismeretlentől; ha vesszük a bátorságot, hogy elinduljunk felfedezni és megismerni számunkra ismeretlen világokat, ha merünk szeretni, élni, és ez által meglátni egymásban azt, ami összeköt minket.

A Shaun, a bárány és a farmonkívüli című animációs filmet – sok más művészfilm mellett – megtalálod a Cinego kínálatában.

Valóságbaillően gyönyörű – A vörös teknős

Az elmúlt évek egyik legcsodálatosabb animációs alkotása Michael Dudok De Wit A vörös teknős (La tortue rouge) című rajzfilmje. Az eredetileg felnőtteknek szánt némafilm egy lakatlan szigetre vetődő hajótörött férfiról szól. A jól ismert toposz azonban – egy különös élőlénynek és egy apró csodának köszönhetően – mégsem silányul klisévé. A film időtlenségével, megnyugtató és figyelemre ösztönző csöndjével, festményszerű képi világával az elmélyülésre törekvő felnőtt figyelmével képes együtt vezetni a külvilágot felfedezni akaró, kíváncsi gyermekekét is.

A vörös teknős azért ritka gyöngyszem, mert befogadhatóvá teszi azt, amit az ember észre sem venne, és akár azt is, amit legszívesebben szándékosan elrejtene a saját szeme elől. Mint például a természeti erőknek és a múlandóságnak való kiszolgáltatottságot. A gyermek leválását. A szülők halálát. Az újrakezdés szükségszerűségét. Esetleg a saját bűneinkkel való szembesülés elkerülhetetlenségét.

Ez a film nem élményt akar tömködni oda, ahol nincs (vagy ahol már túl sok is van belőle), hanem feltárja, hogy mennyire tele van élettel az életünk. Tiszta, örök, egyértelmű, önazonos dolgokkal – Férfival, Nővel, Gyermekkel, Természettel, Családdal, Harccal, Győzelemmel, Vereséggel, Éhséggel, Fájdalommal, Örömmel, Szakadékkal, Erdővel, Álommal, Megbánással, Elválással és még annyi mindennel, ami természetes.

És azáltal, hogy a lehengerlően sok helyett éppen elég ingert nyújt, ráadásul ezt a képi világ és a zene terén is a legmagasabb minőségben teszi, a film feloldozza nézőjét a szórakozás kényszere alól, és megengedi az elidőzést. Enged, sőt, bátorít „csak lenni”. A párbeszédek hiánya a képek és a hangok világához, a nyelv előtti nyelvhez vezet vissza, és szelíden rádöbbenti a nézőt arra, hogy a megértéshez nem csak kommunikációs eszközre, de a kapcsolódás vágyára is szükség van.

A vörös teknős egész estés mesét szentel annak a mondatnak, amivel más mesék végződnek: Boldogan éltek, amíg meg nem haltak (igen, a meghalással együtt). Megmutatja az esendőség felszabadító, a múlandóság bátorító és az egymásrautaltság valóságbaillően gyönyörű arcát. Minden korosztály számára kötelezően ajánlott!

A Vörös teknős című filmet – sok más művészfilm mellett – megtalálod a Cinego kínálatában.