„Nem kellenek mindig szavak” – Két tartalmas animációs mesefilm, amit jó együtt nézni

Szerző: | 2020. 01. 04. |

Bár az ünnepek véget értek, maradt még egy kis idő a közös élmények begyűjtésére – ami egy jól megválasztott mesefilm is lehet. Az utóbbi években számos olyan tartalmas, ugyanakkor szórakoztató alkotás készült, amelyek kicsik és nagyok számára egyaránt fontos tanulságokkal, nem mellesleg sok-sok önfeledt pillanattal szolgálhatnak. Annak érdekében, hogy legyen miből válogatni, mi most két szívet melengető mesét is ajánlunk nektek – szívvel-lélekkel.

Nem kellenek mindig szavak – Shaun, a bárány és a farmonkívüli

A Shaun, a bárány és a farmonkívüli egy egész estés, úgynevezett slow-motion technikával készült gyurmamese, amely korábban sorozatként, majd annak sikere nyomán egész estés mozifilmként is debütált a közönség előtt.

Ahogy a 2015-ben megjelent első részből, természetesen a folytatásból sem hiányozhatnak a farm mindennapjainak közkedvelt szereplői: a rendszerető Bitzer kutya, a malacok és a Gazda ezúttal is helyet kapnak a történetben, amelyben a szereplők halandzsanyelven beszélnek – feltéve, hogy beszélnek egyáltalán.

De tulajdonképpen nem is nagyon van szükség szavakra: az okos és bátor bárány, Shaun, és a többi „farmlakó” életének mozzanatait és kalandjait az igényes, ötletes és alapos kivitelezésnek köszönhetően szavak nélkül is tökéletesen lehet érteni és élvezni.

Amellett, hogy a fordulatokban gazdag cselekménynek és az elképesztően igényes kivitelezésnek köszönhetően a gyerekek figyelmét garantáltan leköti ez a mese, a filmrajongó felnőttek is csemegézhetnek a képsorok között elrejtett utalások és gegek között.

A Shaun, a bárány és a farmonkívüli fordulatos, kalandos, vicces, szerethető mese, ami nemcsak ahhoz teremti meg a feltételeket, hogy a gyerekek és a szülők is jól szórakozzanak, de fontos mondanivalóval is szolgál.

„Arról szól, hogy tanuljuk meg értékelni azt, amink van”

– nyilatkozta az első rész kapcsán Richard Starzack, a Shaun, a bárány című mozifilm írója és rendezője – azt pedig már mi tesszük hozzá, hogy a történet folytatása is nagyon időszerű üzeneteket hordoz magában.

Lu-La, a farmonkívüli érkezése nyomán kibomló történetből rengeteget tanulhatunk barátságról, szükséges és szükségtelen szabályokról, a hiányainkról, a félelmeinkről és arról, hogy mennyivel célravezetőbb, ha acsarkodás helyett közelebb lépünk egymáshoz; ha nem félünk az ismeretlentől; ha vesszük a bátorságot, hogy elinduljunk felfedezni és megismerni számunkra ismeretlen világokat, ha merünk szeretni, élni, és ez által meglátni egymásban azt, ami összeköt minket.

Valóságbaillően gyönyörű – A vörös teknős

Az elmúlt évek egyik legcsodálatosabb animációs alkotása Michael Dudok De Wit A vörös teknős (La tortue rouge) című rajzfilmje. Az eredetileg felnőtteknek szánt némafilm egy lakatlan szigetre vetődő hajótörött férfiról szól. A jól ismert toposz azonban – egy különös élőlénynek és egy apró csodának köszönhetően – mégsem silányul klisévé. A film időtlenségével, megnyugtató és figyelemre ösztönző csöndjével, festményszerű képi világával az elmélyülésre törekvő felnőtt figyelmével képes együtt vezetni a külvilágot felfedezni akaró, kíváncsi gyermekekét is.

A vörös teknős azért ritka gyöngyszem, mert befogadhatóvá teszi azt, amit az ember észre sem venne, és akár azt is, amit legszívesebben szándékosan elrejtene a saját szeme elől. Mint például a természeti erőknek és a múlandóságnak való kiszolgáltatottságot. A gyermek leválását. A szülők halálát. Az újrakezdés szükségszerűségét. Esetleg a saját bűneinkkel való szembesülés elkerülhetetlenségét.

Ez a film nem élményt akar tömködni oda, ahol nincs (vagy ahol már túl sok is van belőle), hanem feltárja, hogy mennyire tele van élettel az életünk. Tiszta, örök, egyértelmű, önazonos dolgokkal – Férfival, Nővel, Gyermekkel, Természettel, Családdal, Harccal, Győzelemmel, Vereséggel, Éhséggel, Fájdalommal, Örömmel, Szakadékkal, Erdővel, Álommal, Megbánással, Elválással és még annyi mindennel, ami természetes.

És azáltal, hogy a lehengerlően sok helyett éppen elég ingert nyújt, ráadásul ezt a képi világ és a zene terén is a legmagasabb minőségben teszi, a film feloldozza nézőjét a szórakozás kényszere alól, és megengedi az elidőzést. Enged, sőt, bátorít „csak lenni”. A párbeszédek hiánya a képek és a hangok világához, a nyelv előtti nyelvhez vezet vissza, és szelíden rádöbbenti a nézőt arra, hogy a megértéshez nem csak kommunikációs eszközre, de a kapcsolódás vágyára is szükség van.

A vörös teknős egész estés mesét szentel annak a mondatnak, amivel más mesék végződnek: Boldogan éltek, amíg meg nem haltak (igen, a meghalással együtt). Megmutatja az esendőség felszabadító, a múlandóság bátorító és az egymásrautaltság valóságbaillően gyönyörű arcát. Minden korosztály számára kötelezően ajánlott!



SEGÍTS, HOGY MI IS SEGÍTHESSÜNK!

Úgy érzed, ezt a cikked neked írták? Ez nem véletlen! A Pszichoforyou az olvasókról szól, és az olvasóink támogatásával működik. Ha szeretnél még sok hasonló írást olvasni, támogass minket! MEGNÉZEM

Szólj hozzá!

Szerző

Pszichoforyou
És ezt olvastad már?

Pin It on Pinterest

Share This