Legyen jó otthon lenni, legyen jó együtt lenni! – Ezt kívánjuk Nektek az ünnepekre szívvel-lélekkel

Ha egy szóban kellene összefoglalnom, hogy mi a közös a Pszichoforyou olvasóiban és alkotóiban, akkor azt hiszem az útkeresés szót jelölném meg.

Azok, akik újból és újból visszatérnek a tartalmainkhoz, többnyire utat keresnek – önmagukhoz, egymáshoz, valamilyen probléma megoldásához, vagy éppen az egyensúly megtalálásához.

Közös bennünk, hogy szeretnénk hazaérni, úgy igaziból otthon lenni – testben és lélekben egyaránt. Ez az a fajta megérkezettség vagy harmónia, amire ebben az időszakban talán még inkább vágyunk.

Így vagyok ezzel én is. Alig várom a pillanatot, amikor úgy igazán megérkezhetek az ünnepekbe – a helyre, ahol a várakozás nem azt jelenti, hogy alig várom, mikor érek a feladat- és bevásárló listám végére, hanem azt, hogy mikor tudok a szeretteimmel csak úgy együtt lenni.

A várakozás öröme nem mindig volt ilyen evidens számomra: az út, ami elvezetett egy olyan élethelyzethez, ahol erre a nagybetűs és tartalmas EGYÜTTLÉTRE igazán várok, hosszú volt és rögös.

Régebben a szorongást és feszültséget az ünnepek, a nyugalmat pedig a feladatok és a teljesítmény hozták az életembe, és volt olyan is, amikor az ünnepet nem megélni, hanem túlélni szerettem volna. Ilyenkor nem volt jó otthon lenni, nem volt jó együtt lenni.

Ez ma már másként van, amiért elmondhatatlanul hálás vagyok és – amire nap mint nap emlékeztetem magam – legalább ennyire szerencsés is. Szerencsés vagyok, hogy az életem bizonyos szakaszaiban volt akkora mozgásterem, hogy változtassak – azt viszont, hogy ez a tér egyre nagyobb és nagyobb lett, már magamnak (is) köszönhetem. Szerencsére, és valamekkora mozgástérre is szükség van ahhoz, hogy tudjunk magunkért tenni, ahogy olyan emberekre is, akik mellettünk állnak ezekben a helyzetekben.

Ha kicsit szétnézünk a világban, akkor jól láthatjuk, hogy ez így együtt nem mindenkinek adatik meg, ahogy a segítség (jelentsen az fizikai vagy lelki támogatást) sem: a tavalyi évben és idén is emberek – köztük gyerekek – milliói kényszerültek arra, hogy elhagyják az otthonukat, és ugyancsak sokan vannak, akiket elszakítottak a családjuktól.

És akkor még nem szóltunk azokról, akik már soha többé nem lehetnek együtt…

…ahogy azokról sem, akik számára nem evidencia, hogy otthon és együtt lenni jó. Van az úgy, – sajnos nagyon sok magyarországi háztartásban is – amikor „megadatik” az együttlét, de az nem örömmel, hanem sok-sok fájdalommal jár együtt. Ezekben a helyzetekben nem magadról vagy az elakadásaidról gondolkozol, hanem arról, hogy hogyan éld túl a következő percet, órát vagy napot.

Az önismeret, a lelki egészség olyan luxus, ami ezekben helyzetekben nem adatik meg.

Sajnos, bármennyire is igyekszünk, mi kevesek vagyunk ahhoz, hogy ezeket a szenvedéssel teli helyzeteket megszüntessük. Csodát nem tudunk tenni. Azt viszont meg tudjuk ígérni, hogy jövőre is keményen dolgozunk azért, hogy ezt a luxuscikket – a lelki egészséggel és önismerettel kapcsolatos tudást – a tartalmainkon keresztül minél több rászoruló vagy útkereső olvasónk, hallgatónk és nézőnk számára hozzáférhetővé tegyük.

A következő évben is igyekszünk minél több szót és erőt adni, hogy könnyebben eljussatok azokra a helyekre, ahol jó otthon lenni, ahol jó együtt lenni – kívül és belül egyaránt.

Ezt kívánjuk nektek az ünnepekre szeretettel, szívvel-lélekkel,
A Pszichoforyou csapatának nevében,
Szabó Eszter Judit

Fotó itt.