Hamarosan – egészen pontosan 2024. szeptember 14-én a közönség is megismerheti A zeneimádó történetét. A Danubia Zenekar darabja – a zene szeretete mellett – együttműködésről, az egymásra figyelés fontosságáról is szól.
Danubia Zenekar. Fotó: Posztós János
Összeszedtünk néhány olyan kutatást, amelyek tudományos szempontból is alátámasztják a darab legfontosabb üzeneteit – vagyis azt, hogy a velünk és bennünk élő zene nemcsak a hangulatunkra hathat pozitívan, hanem a saját és mások érzelmeinek megértésében is segíthet – sok más előnyről nem is beszélve.
Cikkünkből olyan kérdésekre kaphattok válaszokat, hogy mi történik a bensőnkben a klasszikus zene hallgatása közben? Mely területek működését befolyásolhatja a zene, és mitől univerzális?
A zene az emberi lét velejárója – állapította meg a világhírű neurológus, Oliver Sacks. Valóban, a zene átitatja az emberi történelmet az őskortól napjainkig.
Az agyunk tulajdonképpen zenére van hangolva. Amint felcsendül egy dallam, megannyi agyterület kezd összehangolt munkába, hogy komponenseire bontsa, majd feldolgozza a zene alkotóelemeit, legyen az ritmus, hangmagasság, akkord, a hangszerek elkülönítése, vagy épp a zene érzelmi töltete.
1. Könnyebben átélhető katarzis
Az, hogy miként érzékeljük a zene komplexitását, egyéneként változó. Azzal például már mi is foglalkoztunk, hogy az emberek körülbelül felénél a hallókéreg és az érzelmek feldolgozásában fontos agyi területek közötti erős kapcsolat lehetővé teszi, hogy bizsergést, hidegrázást tapasztaljanak, ha igazán megmozdítja őket egy zeneszám.
A fent idézett Oliver Sacks pedig egész, (magyarul sajnos nem elérhető) Musicophilia című kötetét annak szentelte, hogy bemutassa, egyes neurológiai zavarok milyen meghökkentő változáshoz vezethetnek abban, ahogy a zenét észleljük. Láthatjuk tehát, hogy
noha a zene valóban az emberi lét szerves részét képezi, korántsem ugyanúgy érzékeljük azt – és könnyen előfordulhat, hogy mindez befolyásolja, miként viszonyulunk hozzá, vagy épp melyik válfajában találjuk meg a saját ritmusunkat.
Akárhogy is, ahogy az erről szóló kutatások eredményeiről már több ízben is beszámoltunk, a zene megannyi jótékony hatással bír, legyen szó a közérzetünkről és egészségünkről, sportteljesítményről, vagy épp a kamaszok sokszor kusza érzelemszabályozását támogató erejéről.
2. Tiszta zene, tisztább gondolatok
A legtöbbet kutatott műfaj mégis a komolyzene. Ennek egyik oka a rengeteget vizsgált Mozart-hatás, melynek alapjait még a kilencvenes években a University of California, Irvine kutatói fektették le.
A kutatók arra voltak kíváncsiak, vajon csak véletlen egybeesés-e, hogy a zenészek jelentős része kiváló matematikai készségekkel rendelkezik.
A kutatásban úgy találták, azok a kísérleti alanyok, akik IQ-teszt kérdések megválaszolása előtt tíz percig Mozartot hallgattak, rendre jobban teljesítettek a relaxációs zenét hallgató vagy a csendben várakozó résztvevőknél.
Ezt a hatást azóta különféle tesztekkel és más zenékkel összevetve is kimutatták. Ma már azt is tudjuk, hogy mindezt a boldogsághormonként is gyakran emlegetett dopamin felszabadulásának köszönhetjük. Ennek a parányi molekulának azonban nemcsak az öröm átélésében, hanem a stresszhormonok féken tartásában is kulcsszerepe van. Innen már csak egy ugrás a jobb hangulat és a tisztább gondolkodás szuperereje, amivel a klasszikus zene ruház fel bennünket. (Igaz, szupererőről talán kicsit túlzás beszélni, hiszen ezek a hatások kérészéletűek, és a teszteken kimutatott előnye is csupán néhány pont, ugyanakkor ez már elég ahhoz, hogy ne söpörjük asztal alá, és ha van lehetőségünk, fürösszük magunkat a klasszikus zene nyugtató zuhatagában.)
3. Jobb emlékezőképesség
Ezt még inkább indokolja az a finn kutatási eredmény, amelyben a tudósok úgy találták, hogy a zene, kis túlzással, egészen a génjeinkig hatol: a résztvevők húsz percig hallgatták ugyanazt a Mozart darabot. Az eredmények azt mutattak, hogy egyes, az idegsejtek közötti kapcsolatok létrejöttét, ez által az emlékek kialakulását támogató fehérjéket kódoló gének erősebb kifejeződését is támogatja a klasszikus zene.
Ugyanebben a kutatásban úgy találták, hogy az emlékek széthullásával járó demencia mögötti folyamatokban szerepet játszó gének kifejeződését mintegy lejjebb tekerte a klasszikus zene. S hogy hol itt a csapda?
Mindezeket a pozitív hatásokat csupán azoknál az alanyoknál észlelték, akik magas zenei műveltséggel bírtak vagy a zenei készségeket mérő teszteken magasan teljesítettek.
Azonban nem kell Zeneakadémiát végezni ahhoz, hogy mi is részesülhessünk a klasszikus zene pozitív hatásaiból: a gyakori zenehallgatás is elegendő ahhoz, hogy fülünk, illetve agyunk hallókérge is hozzáedződjön a hangmagasság, a ritmus és a hangszín könnyebb megértéséhez, kihallásához.
+1 A zene összeköt
Egy 2018-ban, a Harvard Egyetem tudósai által publikált tanulmány a zene egyetemességét vizsgálta. A kutatócsoport abból a felvetésből indult ki, hogy a zene univerzális. Külön érdekesség, hogy bár számtalan helyen lehet hallani és olvasni azt az állítást, tudományosan (eddig) még soha senki nem támasztotta alá.
Ezen felbuzdulva kezdték el kutatni, hogy vajon értelmezhető-e a zene egy társadalmakon átívelő kulturális univerzumként? És ha ez az univerzum létezik, akkor mely zenei minőségek fedik egymást a különböző társadalmakban? A kérdések megválaszolása érdekében a kutatók elképesztő adatmennyiséget dolgoztak fel: az öt éven át tartó kutatás során a csapat több száz felvételt gyűjtött össze – a világ eldugott szegleteiben található magánygyűjteményeiből és könyvtáraiból.
A különböző változókat összevetve végül azt találták, hogy kultúrától függetlenül fel tudunk ismerni különböző zenéket. Különösen az altatódalokat, a gyógyító dalokat, a táncdalokat és a szerelmes dalokat vizsgálva találtak egyezést, vagyis azt, hogy a közös viselkedési funkciókkal rendelkező dalok általában hasonló zenei jellemzőkkel rendelkeznek.
A zene tehát nemcsak az emberi természetben gyökerezik mélyen, hanem túlmutat a kulturális határokon. Vagyis a zene tényleg mindenkié.
Ha érdekesnek találtad a cikket, akkor vélhetően a Danubia Zenekar Zeneimádó című darabja is neked szól. Erről bővebben itt olvashatsz.
Forrás:
Kérdésed van? Hozzászólnál?
Kommentelj a Pszichoforyou Facebook-oldalán!Úgy érzed, ezt a cikked neked írták? Ez nem véletlen! A Pszichoforyou az olvasókról szól, és az olvasóink támogatásával működik. Ha szeretnél még sok hasonló írást olvasni, támogass minket! MEGNÉZEM
You must be logged in to post a comment.