Te is azok közé tartozol, akiknek a fülhallgató és a motivációs lejátszási lista az alapvető edzőfelszerelés részét képezi? Egyszerűen lehangol, ha zene nélkül kell nekivágnod a kilométerekkel vagy a fitneszgépekkel vívott, önként vállalt küzdelemnek? Minden nehezebbnek tűnik a füledben dübörgő ritmus nélkül? Nem véletlen: a legújabb kutatások szerint a zene komoly hatással van a sportteljesítményre.

Szabadság, nyugalom, új célok

A futás számomra szabadságot, nyugalmat és újabb célokat jelent, amelyek elérése lélekemelő, energizáló sikerélménnyel tölt el. Ráadásul a futás önmagunkhoz is közelebb visz: ahogy Simonyi Balázs ultrafutó fogalmaz, amikor folyamatosan nehézségeket küzdesz le, újra meg újra meghaladod a határaidat, óhatatlanul „találkozol” magaddal.

Éppen ezért próbálok minden alkalmat megragadni, hogy minél többször beleférjen a kocogás a hetembe. Ugyanakkor van két dolog, ami képes lenullázni a motivációszintemet: az egyik az eső… a másik pedig az elromlott fülhallgató.

Nem mintha ódzkodnék a madárcsicsergés vagy a patakcsobogás hangjaitól, sőt, egy-egy túra vagy séta alkalmával hosszasan tudok gyönyörködni bennük, de valahogy egyik sem képes eljuttatni abba a mágikus állapotba, ahol beszippant a ritmus és a szöveg, amikor úgy érzem, a lábaim szinte automatikusan, minden erőfeszítés nélkül nyüvik a kilométereket.

Legális doppingszer

Így annyira nem is lepett meg, mikor néhány évvel ezelőtt a Brunel University London munkatársa, a zene sportteljesítményre gyakorolt hatásának szakértője, Costas Karageorghis legális sportteljesítmény-növelő szerként beszélt a zenéről, amely segít leküzdeni a fáradtságérzetet és jókedvre hangol bennünket.

Egy korábbi könyvében (Inside Sport Psychology) ezt a teljesítménynövekedést 15% körülire becsüli, ami egy versenyhelyzetben óriási előnyt jelenthet.

Ugyanakkor Karageorghis arra is rámutat, hogy a zene jótékony hatása fordított arányban áll a futás intenzitásával. Azaz, minél gyorsabban futsz, minél „profibb” vagy, annál kevésbé profitálsz a füledben dübörgő ritmus pozitív hatásából. Ez elsőre furcsán hangozhat, de a kutató magyarázata segíthet helyrebillenteni a sehogyan sem illeszkedő kirakós darabjait:

Az elit sportolók általában „asszociátorok”, ami annyit tesz, hogy inkább befelé összpontosítanak futás közben. Ezzel ellentétben a többi, amatőr futó inkább „disszociátor” – de minimum a kettő között áll –, akik keresik a külső ingereket, amik elterelik a figyelmüket versenyzés közben. 

Szóval, ha te is inkább a külső ingerekre szomjazol (hogy elfeledtesse veled, hogy tényleg szomjazol), lehet, hogy jobban jársz, ha te is fülhallgatóval indulsz útnak vagy vágsz neki egy versenynek. Ez azért javasolt, mert – ahogy azt Karageorghis is megerősíti – ez egyrészt folyamatos stimulációt biztosít, másrészt a saját szájízednek megfelelően állíthatod össze a listán szereplő számokat (nem úgy, mint a hivatásos sportolók esetében, ahol sokszor olyasmi szól verseny közben a hangfalakból, amit biztosan nem ők választottak).

Ugyanakkor a kutató azt javasolja, hosszabb versenyeken próbáljuk annak végére tartogatni a lejátszási listánkat, és nem csak azért, mert a több órán át fülsértő hangerőn hallgatott zenének halláskárosító hatásai is lehetnek, hanem mert,

a zene, mint minden drog, ha túl sokat használjuk, veszít a hatásából.

A zene mágikus ereje

Most már látjuk, hogy milyen nagymértékben megnövelheti a zene a teljesítményünket. Nem csoda, hogy sokakat foglalkoztatott a kérdés, hogy ez a káprázatos teljesítménynövekedés pontosan minek köszönhető.

A rejtélyről nem véletlenül nem sikerült eddig lerántani a leplet: az agyi aktivitást monitorozó eljárások, mint például az EEG (elektroencefalográfia), rendkívül érzékenyek a mozgásra, ráadásul a működéséhez szükséges kábelek és a nehéz felszerelést igénylő eszköz nem volt hordozható, így sokáig lehetetlen volt sporthelyzetben, laboratóriumon kívül alkalmazni.

Azonban a technika fejlődésének hála ma már elérhetőek az úgynevezett hordozható EEG-k, amelyek lehetővé teszik, hogy a kutatók akár testmozgás közben is kövessék az agy aktivitását.

Ezzel a lehetőséggel élt a fent már sokat idézett Karagheorgis kutatócsoportja is, akik ennek a technológiának a segítségével össze tudták hasonlítani az EEG által mért aktivitást zenére, zene nélkül, vagy podcastet hallgatva futók (pontosabban sétálók) csoportjai között, az eredményeket pedig nemrégiben a Psychology of Sport and Exercise című szaklapban publikálták.

Mindenki happy?

A kísérletet 24 résztvevő bevonásával végezték, akik egy kültéri futópályán sétáltak 400 métert, miközben vagy Pharrell Williams Happy című száma, vagy a TED Radio Hours városokról szóló podcastjét hallgatták, avagy semmit. A kutatók egyrészt az agyi aktivitást mérték, másrészt kérdőívek segítségével vizsgálták, hogy a résztvevők szubjektíven mennyire érezték jól magukat a séta közben, mire fókuszáltak, mennyire becsülték ébernek és energikusnak, vagy épp fáradtnak magukat.

Az eredmények arra engednek következtetni, hogy a zenehallgatás mintegy „átrendezi” az EEG-vel mérhető frekvencia-tartományokat, méghozzá az úgynevezett béta-hullámok javára, melynek következményeként a résztvevők ugyan kevésbé voltak fókuszáltak, de az ezzel párhuzamosan mért pozitív érzelmi állapot valószínűleg kárpótolta őket:

a zenével sétálók boldogságszintje 28%-kal intenzívebb volt a zene nélkül sétálókhoz képest, és 13%-kal érezték jobban magukat a podcastet hallgatók csoportjánál.

Érdemes megjegyezni, hogy a podcast, noha nem befolyásolta a résztvevők fáradtságérzetét vagy boldogságszintjét, de élvezetesebbé tette a mozgást azokhoz képest, akik semmit nem hallgattak.

Kimutattuk, hogy a zene valószínűleg a béta hullámok arányának növelése révén vezet pozitívabb érzelmi állapotokhoz. Ebből a hatásból több sport esetében is profitálhatunk, hogy élvezetesebbé tegyük a testmozgást

 – nyilatkozta a kutatást vezető Marcelo Bigliassi. A hatás egyébiránt főként a frontális, illetve centrális régiókban volt hangsúlyos – ezen területek olyan funkciókban töltenek be fontos szerepet, mint a tervezés, a döntéshozás, vagy a figyelmi fókusz váltása.

Szóval, ha úgy érzed, hogy már csak egy parányi löket hiányzik, hogy belevágj a sportba, érdemes lehet egy pörgős, az ízlésedhez passzoló zenelista összeállításával kezdeni.

Ha pedig még mindig nem vagy meggyőzve, érdemes lehet számításba venni, a futás kiegyensúlyozottságra, koncentrációs készségre és memóriára gyakorolt hatását, esetleg megfontolhatjuk agysejtjeink és életéveink várható számának növekedését, mint motiváló erőt – hogy csak néhányat említsünk a fenti linkeken elérhető korábbi cikkeinkben felsorolt előnyök közül.

Via: The GuardianNeuroscience NewsEgészség KalauzWikipédia

Érdekesnek vagy hasznosnak találtad a cikket? Ha igen, akkor iratkozz fel ingyenes hírlevelünkre, így biztosan nem maradsz le a legizgalmasabb pszichológiai témájú hírekről, programokról és cikkekről.

Fotó: itt, itt és itt

Szólj hozzá!

Szabó Anna

Idegtudomány szakirányon végzett, de tanulmányaiba egy nagyobb csipet pszichológia és mozgástudomány is vegyült. Jelenleg doktori tanulmányait folytatja Franciaországban, szabadidejét futással (sokszor a határidők elől is), túrázással, írással és társasjátékokkal tölti.

Pin It on Pinterest