„Hűbele, bumm bele, mindig van ötlete!” – Mit tanít nekünk Micimackó a megküzdésről?

Szerző: | 2020. 02. 20. |

Az igazán jó mesék a felnőtteket és a gyerekeket egyszerre szólítják meg, gyermekkorunk klasszikus figuráit pedig sose feledjük, örök helyük van szívünkben. Micimackó még nekünk, „nagyobbaknak” is olyan értékeket és tanulságokat közvetít, melyekből erőt és példát meríthetünk a mindennapi nehézségek során.

Felnőtt fejjel is nagyon szeretem a Micimackót, azonban amíg én élvezettel lapozgatom a könyvet, azt tapasztalom, hogy a gyermekeket kevésbé kötik le a felolvasott történetek. Úgy tűnik, a Disney-mozi számukra jobban emészthető, jobban meg tudja őket szólítani, mint a Karinthy-fordítás. Úgy gondolom, hogy ennek nem feltétlenül csak a „vetített-kontra-olvasott” mese az oka. Karinthy olyan zseniális nyelvi humorral írta meg a könyvet, ami a gyermekek számára kevésbé élvezhető. Inkább olyan, mintha egy fordítás lenne a „gyermeknyelvről” a felnőttekére, mellyel segítené az idősebb korosztályt abban, hogy közelebb kerüljenek, könnyebben megértsék a gyermeki lélek ösztönös, ártatlan, éppen ezért varázslatos működését. Szerencsére a Disney verziója is hitelesen tudja képviselni a mű alapértékeit, mert megtalálta az összecsengést a Disney saját jelmondataival (“Minden álmunk valóra válhat, ha van bátorságunk a nyomukba eredni!”).

Az igazi Róbert Gida története

Nem is olyan régen a “Micimackó-univerzum” két filmmel is bővült (Barátom, Róbert Gida, és a Viszlát, Christopher Robin), melyek kapcsán felszínre kerültek az alkotás születésének árnyoldalai is. Az igazi  Róbert Gida – eredeti nevén Cristopher Robin Milne, vagyis A. A. Milne fia – ugyanis rengeteget szenvedett a könyv nyomán felbukkant, nem kért népszerűségtől és attól, hogy apja a műveiben leírt apa-fia kapcsolódást, bensőséges viszonyt valójában irodalmi alkotásaival,  nem pedig vele, a gyermekével ápolta.

Christopher Robin ugyanis szüleit egy nap csak pár percre láthatta, így a dadájához kötődött a legjobban, hiszen gyakorlatilag ő nevelte fel.  Önéletrajzi könyvében, a Róbert Gida emlékeiben így ír édesapjáról: “Sötét pillanataimban, amikor London utcáin vánszorogtam és munkát kerestem, úgy láttam, hogy apám az én gyermeki vállamra támaszkodva jutott föl a csúcsra. Ellopta tőlem a tisztességes nevemet, engem meg cserbenhagyott azzal a kétes hírnévvel, hogy az ő fia vagyok…”

Mindezek ellenére az idősebb Milne olyan receptet rejtett el könyveiben, ami örökérvényű, és a gyermeki lélek empatikus megértéséről tanúskodik. Ezen kívül a Micimackó és a Százholdas Pagony lakói segítenek minket akkor is,  ha úgy érezzük, egy probléma legyűr minket, és nem tudjuk, mitévők legyünk. Lássuk csak, milyen megküzdési stratégiákat leshetünk el Micimackóéktól!

“Fütyöréssz, miközben dolgozol!” (Walt Disney)

Mackó sokszor, de leginkább szorult helyzetében verseket költ és dudorászik. Van, hogy ez segít neki fókuszálni és visszaemlékezni: “És tűnődve járkálni kezdett, azon törve a fejét, hová lehetett a méz, és közben dudorászott.”

Máskor pedig a félelmét tereli el vele:

“Mármost amíg te lent sétálgatsz az ernyővel, és mondogatod, hogy: »Ejnye, ejnye esőt kapunk«, addig én itt fönt megpróbálok valami felhődalt költeni, már amilyet egy kis Fekete Felhő énekelne az én helyemben… Vigyázz, kész, mehet!”

Az is megesik, hogy olykor csak úgy, a saját szórakoztatására faragja a rímeket: “Így tehát útnak eredtek felfedezni az Északi-sarkot. Ahogy így mendegélnek, az egész társaság élénken csacsogott erről-arról, kivéve Micimackót, aki persze megint csak verset fabrikált.”

Müller Péter írta, hogy amikor a háború bombázásai elől a pincébe menekültek, édesanyjával sokat énekeltek, mert aki énekel, az nem fél. Az éneklés egy ösztönös megküzdési stratégiává válhat, ugyanis segít fókuszálni a figyelmet, kizökkent az adott helyzetből, és érzelmeket közvetít.

Ezen kívül a dalok és a versikék keretet is adhatnak a gyermekek számára a mindennapokhoz. Amikor van egy dalunk az altatáshoz, a fogmosáshoz vagy a rendrakáshoz, az mind megkönnyítheti a világban való eligazodásukat. A humor is egy az ösztönös megküzdési stratégiák közül, amit akár tudatosan is alkalmazhatunk. A Micimackó műveket végig kíséri az a fajta könnyed humor, ami segíthet könnyedebben, kívülről láttatni az élet (sokszor abszurd) fordulatait.

Tisztában van az értékeivel és a korlátaival

“Mackó leült egy lapos kőre, és eltűnődött. Olyan volt ez az egész dolog a számára, mint egy képrejtvény. Sose volt nagy rejtvényfejtő. Lévén ő egy Csekélyértelmű Medvebocs. Inkább énekelni szeretett.”

Micimackó azt csinálja, amiben jó: nem old meg kétismeretlenes egyenleteket, hanem énekel, így jut közelebb egy helyzet megoldásához.

Saját megküzdésünk hatékonyságát nagyban növelheti annak tudatosítása, hogy problémák esetén milyen stratégiák működnek nálunk leginkább. Ismerjük meg, írjuk le a folyamatot, hogyan hat ránk egy probléma, milyen érzések kerítenek hatalmába; mi az első, majd az azt követő lépések, amiket teszünk a megoldás érdekében; melyek azok eszközök és módszerek, amiket használunk és beválnak. Végül azt is fontos felismernünk, hogy mi az az érzés, ami a hatalmába kerít sikeres megküzdés esetén, azaz honnan tudjuk, hogy jó megoldásra jutottunk.

Csak kitartóan és kreatívan!

Amikor hősünk nehéz helyzetbe kerül, nem adja fel a próbálkozást, főleg amikor mézről van szó. Mackó először felmászik a magas fára, ahol a méhek a mézet készítik, de letörik alatta az ág. Ez azonban nem szegi kedvét, a következő alkalommal kis fekete felhőnek álcázva magát, egy léggömb segítségével próbál az aranyló finomság közelébe jutni. Miután ez a kísérlet is kudarcba fullad, ellátogat Nyuszihoz, ahol sikerül olyan mennyiségű mézet elfogyasztania, hogy beszorul a nyúl üregébe. Kétségtelenül a kitartásáról és kreatív problémamegoldásáról tesz tanúbizonyságot, hogy végül mégis mézhez tud jutni.

Nyuszi rugalmas alkalmazkodóképességét pedig az bizonyítja, ahogy erre a koránt sem mindennapi helyzetre reagál: “És miután ilyenformán hosszasabban időzöl vendégszerető házamban, remélem, nincs kifogásod ellene, hogy hátsó lábaidat törülközőtartónak használjam, közben úgyse használod őket semmire, nekem meg nincs hová akasztani a törülközőimet.”

„Hogyan betűzöd azt, hogy szeretet?” „Azt nem betűzik, azt érzik.”

A Százholdas Pagony igazi esszenciáját az az empatikus szeretet és egymás feltétel nélküli elfogadása adja, ami összekapcsolja az erdőben élő állatokat.

Mackó sok baráttal veszi körül magát, akiktől mer segítséget kérni, akik előtt vállalhatja önmagát, annak teljes sebezhető valójában, és akiknek nem rest kimutatni időről időre a szeretetét és háláját.

Nem a happy end a lényeg

A Disney-alkotások “ellen” gyakran azt hozzák fel, hogy túl rózsaszínben láttatják a világot, a művek eredeti befejezésének átírásával (lásd Kis hableány) feláldozzák a mondanivalót a népszerűség oltárán.  Ezzel megkímélhetik a gyermekeket a való élet tragikus történéseitől, akik így kevésbé válnak felkészültté a valódi nehézségekre, nehezebben tudják majd feldolgozni azokat. Természetesen az, hogy felnőttként milyen megküzdési képességekre teszünk szert, több tényező, hatás és tapasztalat befolyásolja, ám az biztos, hogy gyermekként elsősorban a mesékből tanuljuk meg azt, mi is úgymond az élet rendje.

A Micimackó talán azért működik másként, mint a többi Disney film, és az teszi töretlenné a sikerét, hogy nem a happy end a lényege, mert ilyen nincs is benne. Egyszerűen csak bekukucskálhatunk a gyermeki lélek működésébe, a fantázia és a végtelen játék világába, amit egy gyermek maga köré teremt a játékon keresztül. Ha szerencsések vagyunk, mindannyian rendszeres látogatói voltunk a saját Százholdas Pagonyunknak gyermekkorunkban – azonban, hogy ne csak emlék legyen, gyermekeinkkel újra élhetjük a kirándulásokat. Hagyjuk, hogy vezessenek minket a fantáziájuk birodalmában, aminek mi is részesei lehetünk, egyetlen feltétellel: ha teljesen beleéljük magunkat a játékba!



SEGÍTS, HOGY MI IS SEGÍTHESSÜNK!

Úgy érzed, ezt a cikked neked írták? Ez nem véletlen! A Pszichoforyou az olvasókról szól, és az olvasóink támogatásával működik. Ha szeretnél még sok hasonló írást olvasni, támogass minket! MEGNÉZEM

Szólj hozzá!

Szerző

Gaál Szilvia
Anya és irodalomterapeuta. Az olvasás számára szakma és hobbi egyben, ami feltölt és tanít. Elkötelezetten támogatja a nőket az anyává válás lelki folyamatában. Szereti a tudását átadni, megfigyelni és mélyeket lélegezni a természetben.

Pin It on Pinterest

Share This