Miért és hova tűnik el a vágy a párkapcsolatokból?

Sok pár életében megfigyelhető, hogy a szexualitás rövid idő alatt kikopik a hétköznapokból, így a kapcsolat egy biztonságos, meleg, bolyhos rózsaszínű tundrabugyihoz kezd el hasonlítani – ami ugye nagyon kényelmes, viszont egyáltalán nem szexi. Minél tovább áll fenn ez az állapot, annál frusztrálóbbá válik, és annál több időt vesz igénybe a harmonikus szexuális élet visszaállítása. Vajon hova és miért tűnik el a vágy a kapcsolatokból?

A „dead bedroom”, vagyis a „halott hálószobák” jelenség kapcsán olyan párokról beszélünk, akik együtt élnek ugyan, de a kapcsolatukból eltűnik, vagy eltűnt a szexuális élet.

Mielőtt rátérnénk arra, hogy milyen okok vezethetnek a szexuális étvágy csökkenéséhez, nézzük meg, melyek egy hosszú távú kapcsolatban a kiegyensúlyozott szexuális élet legfontosabb feltételei.

Mindenekelőtt kell két ember, akik szeretik egymást. Kell, hogy mindkét embernek a nemi hormon szintje, valamint a hormonok aránya megfelelő legyen, ami előfeltétele a szexuális vágynak. Szükség van még a kapcsolaton belüli szexuális energiákra, szexuális fantáziára és szexuális impulzusokra is, amit képesek vagyunk a párunkkal egymás között működtetni.

Mit értek ez alatt pontosan? Tulajdonképpen ez egyfajta „húzd meg, ereszd meg!” női-férfi játék, a csábítás és hódítás, valamint a kapcsolaton belüli szenvedélyes kisajátítási igény, amit sokan a „bocs, hogy élek”, vagy a „mindig úgy csinálom, ahogy neked jó!”  hozzáállással helyettesítenek.

Például ha én moziba szeretnék menni, a párom viszont focimeccsre, akkor ki tudom mondani neki, hogy nincs kedvem a meccshez, menjen egyedül. Érzelmileg elég felnőtt vagyok, ezért nem félek attól, hogy nem leszek számára szerethető.  „Távolságot” teremtek kettőnk között, ami által a párom megláthat és megkívánhat engem. Gyakorlatilag határt tartok és képviselem önmagam. Egyfajta autonómiáról beszélek, ami a párkapcsolat elején létrejövő szimbiózis után a differenciálódással érhető el, méghozzá az által, hogy képes vagyok az egyéni igényeimnek is teret adni, és képviselem önmagam. Ekkor teremtem meg annak a feltételét, hogy vonzónak láthasson a másik, és szexuálisan is megkívánhasson.

Kényelmes, de nem szexi

Ha ezen feltételek valamelyike tartósan hiányzik, akkor nagy esély van arra, hogy a szexuális vonzalom helyett testvéri érzésekkel telítődjön a kapcsolatunk. Ez megtévesztő helyzet, hiszen ezekben a kapcsolatokban két nagyon fontos szükségletünket – a kötődést és intimitást is megélhetjük – csak éppen a szexuális energiák hiányoznak. Szeretjük a másikat, de nincs jelen a szenvedély, az önző kisajátítási igény. A bensőséges puhaságban gyakran előfordul, hogy a másikat a saját én-részünkként definiáljuk, hiszen az ilyen jellegű kapcsolatokban legtöbbször a két ember szimbiózisban (énhatárok nélküli állapotban) működik. Párkapcsolati szempontból pedig egy idő után robban a bomba.

Sok esetben évek telnek el, mire a párok félve és óvatosan megfogalmazzák a problémát. Ez egyértelműen nehéz számukra, hiszen felszabadultan beszélni a szexuális igényekről nem könnyű.

„Már két éve, hogy minden este forgolódom az ágyban filmnézés után. Olyan, mintha a barátom feküdne mellettem, pedig ő a FÉRFI az életemben. Ha igazán jól működne a kapcsolatunk, akkor levakarni sem lehetne őt rólam. Persze jó ez az intimitással és melegséggel teli összebújás, de a falat kaparom, annyira hiányzik a szex. Szenvedélyes ölelésre, önfeledt, agyament szexre és élvezetre vágyom. Egy olyan intenzív kapcsolódásra, ahol megélhetem azt, hogy nő vagyok, aki kell a párjának. Bár nagyon szeretjük egymást, mégis azt érzem, ez így tarthatatlan. Ahhoz gyűjtöm az erőt, hogy elmondjam Tominak.” – meséli Dóri.

Sok oka lehet annak, hogy eltűnik a szex a párkapcsolatból

1. Egyéni szexuális problémák. Ilyen lehet például a férfiaknál a korai magömlés, ami azt jelenti, hogy behatolástól számítva 0-5 percen belül ejakulálnak. A nők esetében az orgazmusképtelenség, ami miatt szégyellik és értéktelennek érezhetik magukat. Mivel kudarcélményt senki nem gyűjt a szexben, inkább nem szeretkeznek. Ilyenkor érdemes szexuálpszichológus segítségét kérni, mert ha az egyéni problémák rendeződnek, akkor a szexuális viselkedés is változik.

2. Egyéni önértékelési problémák. A csökkent önértékelés származhat a neveltetésből, hiszen ha gyermekként nem fogadtak el minket a szüleink, esetleg nem kaptunk pozitív visszajelzéseket, akkor nagyon erős negatív tartalmú lenyomat marad bennünk. Ezek után nehéz elhinni önmagunkról, hogy szerethetőek és értékesek vagyunk. Hogyan tudnánk jó érzéssel odaadni magunkat a párunknak?

3. Szexuális kommunikáció hiánya. Ha a pár két tagja nem tudja egymás között megosztani azt, ami számukra izgató, akkor szokványossá és unalmassá válhat a szex. Sokszor fordul elő, hogy a pornó lesz az a felület, ahol megélhetik a vágyaikat, ami különösen jellemző a fiatalok esetében. A való életben pedig marad a bújás, és a meleg, de szex nélküli kapcsolat.

4. Pornófüggőség. Inkább a férfiakra jellemző, hogy a túlzott pornófogyasztás hatására a dopaminszint megemelkedik, így kialakulhat a függőség. Ennek eredményeképpen a hús-vér partner már nem elég intenzív szexuális inger számukra az online felületről zúduló szexuális ingertömeggel szemben. Ilyenkor nem értik a férfiak, miért nem kívánják a párjukat, annak ellenére, hogy az érzelmek megvannak.

5. „Nálunk soha nincs vita” kapcsolatok. Ha egy kapcsolatban nincsenek meg a női és férfi energiák, mert a pár két tagja nem tudja megélni a női és férfi szexuális szerepeket, akkor egy egérút lehet a biztonságos melegség. Ezzel a szexualitás hiányából fakadó, lelkük mélyén szunnyadó aggályokat csillapítják. Nem vesznek össze, nem konfrontálódnak, csak szép csendesen és békésen éldegélnek egymás mellett szexuális energiák nélkül. Ez olyan, mint a langyos víz, hosszan elviselhető, de egyszer mégis kihűl.

6. Kapcsolatfüggőség. Ilyenkor két ember benne marad egy olyan kapcsolatban, ami már nem a személyes fejlődésüket szolgálja. Ebben az esetben mindketten konzerválják a szimbiózist, ami hosszú távú kapcsolat esetén egy infantilis kapcsolati forma. Létrehoznak egy függőséget, éppen ezért félnek kilépni a félelmetesnek tűnő világba a másik nélkül. Jellemző, hogy a párjuk által definiálják magukat, nincs önálló énképük.

7. Fokozott empátia. Ebben az esetben túl megértőek és elfogadóak vagyunk, ezért nem érvényesítjük a párkapcsolatban a saját érdekeinket. Nem az a jó kapcsolat, ahol nincs vita, hanem ahol felvállalhatóak a véleménykülönbségek. A túlzott empátia alárendelődést eredményez, ami egy idő után a szexualitás megszűnésével jár.

8. Extrém szexuális elvárások. A szexuális bántalmazásnak a passzív formája. Jellemzően, az egyik fél nagy nyomást gyakorol a párjára a szexuális elvárásaival, amire a szex hárítása lesz a válasz. A szexuális együttlétből való kimenekülés a félelemre adott reakció, ami indulatossá teszi az agresszort. A bántalmazó kapcsolatból mielőbb érdemes kilépni, akár segítséggel is!

9. A szex elvonása, mint büntetés. Ha párkapcsolati sérelmek duzzasztják a lelkünket, akkor a szex megvonását a büntetés eszközeként használjuk. A kontroll igény jelenik meg ilyen módon, amit egyéb területeken nem tudunk megélni. Mondhatjuk, hogy bosszút állunk azért, mert nem ért meg minket a párunk.

10. Bizonytalanság a szexuális orientációban, a homoszexualitás vagy a leszbikusság felvállalásának nehézsége. A szexuális orientáció felvállalása sokszor évekbe telik a homoszexuális és leszbikus embereknek. A bizonytalanságukból fakadóan sokan először heteroszexuális kapcsolattal próbálkoznak, de nem működik a szexuális életük. Így, a kapcsolat számukra egy bensőséges, meghitt emberi kapcsolat lesz, amiben még rejtőzködnek, de a szex nem tud működni. Egészen addig tart ez, amíg megérik bennük az elhatározás az előbújásra „coming out”-ra.

11. Család-munka egyensúly felborulása. Ebben az esetben a munka fontossága felülírja a párkapcsolat fontosságát. Ez akkor áll elő, amikor mind időben, mind energiában a közös idővel szemben a munka élvez prioritást. Sok esetben ilyenkor a hétvége sem szent, így egyáltalán nincs idő a szexre. Marad az esti összebújás, a „kiskifli-nagykifli”, ami elhiteti a párral, hogy minden rendben van köztük.

Kérdések önmagad felé, ami segít eldönteni, hogyan tovább

Ha egy olyan kapcsolatban élsz, amelyben nincs szex, viszont lenne rá igényed, akkor két lehetőséged is van: vagy közös erővel, segítséget kérve változtattok, vagy, ha a másik fél nem partner ebben, akkor a kapcsolat megszakítása marad a másik alternatíva számodra.

Bárhogy is döntesz, a következő kérdéseket mindenképpen érdemes végiggondolni.

1. Beszéltél már arról a párodnak, hogy neked így nem teljes az életed?
2. Úgy érzed, hogy meghallgatásra találtak a szavaid?
3. A párod is elmesélte az ő nehézségeit? Létrejött köztetek egy párbeszéd?
4. Partner volt abban, hogy változzon a helyzet?
5. Esetleg érzéketlenül viszonyult ahhoz, hogy te elmondtad a problémákat?
6. Sírtál és ő sértődötten elvonult, netán elutasított? Egyedül érezted magad a problémáddal?
7. Nyitottan és konstruktívan hallgatott meg?

Ezek a kérdések segítenek neked abban, hogy felismerd, a párod elkötelezett-e a kapcsolatotok iránt, vagy csak a jóleső kényelem tartja őt melletted. Amennyiben mindketten a közös szexuális élet visszaállítása mellett döntötök, akkor érdemes mielőbb külső segítséget kérni. Nem érdemes sokáig várakozni, hiszen minél több ideje nincs szex a kapcsolatban, annál több türelem és idő szükséges ahhoz, hogy visszatérjen.

Fotó: itt, itt és itt