“Szabad így is, hogy ketten, s még följebb emel” – Mit jelent számunkra a szabadság?

Június, a nyár beköszönte, a felhőtlen szabadság időszaka – de vajon létezik ilyen? Mit jelent számunkra a szabadság; hogyan éljük meg egyedül, vagy a kapcsolatainkban? A Bookself csapatának segítségével ezúttal is irodalmi művek tükrében járhatunk alaposabban utána ezeknek a kérdéseknek.

Szabadság, szerelem, élet – erről a három szóról minden, irodalomórán edződöttnek az elsők között juthat eszébe a vers, amit rögtön fejből idéz is:

Szabadság, szerelem!
E kettő kell nekem.
Szerelmemért föláldozom
Az életet,
Szabadságért föláldozom
Szerelmemet.

– írja Petőfi, akitől mi annak idején megtanultuk, hogy a szabadság a legfontosabb, fontosabb, mint a szerelmünk és fontosabb, mint a saját életünk.
Ha azonban a kivesszük az iskolában tanult történelmi értelmezést, ami a vershez kapcsolódik, elgondolkodhatunk azon, hogy mit jelent számunkra az érzelmi szabadság, mitől érezzük magunkat szabadnak. Vajon a három fogalom kizárja- e egymást? És fel kell-e áldoznunk bármelyiket az egyikért? Egy kapcsolaton belül megvalósulhat-e egyszerre e három tényező optimális megléte? Hogyan jelennek meg a mi életünkben ezek a fogalmak?

“Szabad így is, hogy ketten, s még följebb emel”

Palya Bea Szabadon című dalának mottója akár az is lehetne: Szabadság ÉS szerelem. A megénekelt élethelyzet pedig mintha éppen az ellenkezőjét hangsúlyozná, mint Petőfi verse.

Kiteljesítheti-e két ember egymás szabadságát? Mit jelent számunkra szabadságot adni és kapni? Érdemes megvizsgálni a kapcsolatainkat abból a szempontból, tudunk-e szabadságot adni és kapni bennük, legyen szó párkapcsolatról, baráti szálról, vagy akár a szüleinkhez való viszonyunkról.

Tudunk-e egyedül is “zord békében” élni, és megélni a szabadságunkat? Képesek vagyunk-e beengedni valakit ebbe az állapotba, vagy, mint a dalban, annyira megijedünk, hogy inkább “egyedül maradunk és úgy lejtünk” továbbra is? Ha a táncot az élet szinonimájaként értelmezzük, el tudjuk-e képzelni, hogy a páros tánc “még följebb emelhet”, mint a szóló? Fontos-e előbb megtanulni egyedül harmóniában táncolnunk ahhoz, hogy könnyebben menjen a páros tánc?
“Sziszegő múltunk” mit üzen nekünk és hogy tudjuk hallgatásra bírni? Kell-e, hogy hallgasson, vagy megtanultunk-e már a nyelvén beszélni? A mi múltunk milyen hangon szól hozzánk? Hagyjuk-e, hogy belesziszegjen, ordítson, röfögjön a jelenünkbe, vagy csak suttogással tanácsoljon? Felismerjük-e, ha egy régről cipelt mintát, játszmát, érzelmi sérülést játszunk újra a jelenben, és tudunk-e változtatni, kilépni az ismétlődésből, hogy felépítsük a saját lépéseink koreográfiáját?

Önmagam vagy mások szolgálatában – szabadon a családban

Szabó Magda az Ezüstgolyóban egy olyan “családi intézménnyé” vált nagynéniről írt, akinek a személyes vágyai sosem kerültek terítékre, mert mindig ő volt, aki “aligha gondolhatott élete rendezésére, mert mindig dolga volt, olyan terebélyes famíliában, mint a mienk, mindig történt valami, ami egy semmiféle személyes kötöttséggel nem terhelt családtag jelenlétét itt vagy ott indokolttá tette. A testvérek születtek, szültek, foguk jött, betegek voltak, ünnepet ültek, esküdtek, elváltak, haldokoltak, temették vagy keresztelték őket”.
A novellabeli Idának egyetlen titka maradt, amit őrzött haláláig, ami talán más megvilágításba helyezte személyiségét és felvetette a lehetőségét, hogy nem önként vállalt szerep, hanem béklyó volt számára a családtagok irányába való, kétség nélküli rendelkezésre állás.

Mi az, amit mi béklyónak érzünk a saját életünkben és mi biztosítja azt, amitől szabadnak érezzük magunkat? Végiggondolhatjuk, hogy mi milyen szerepeket töltünk be az életünkben, a saját családunkban. Hol húzódik a határ a kompromisszum, és a saját vágyaink feladása között?

Lehet-e valaki független, ha közben mások szolgálatára cselekszik? Szabad-e az életünket a mások boldogságáért, a másoknak nyújtott segítségért feláldozni? Tehet-e valakit boldoggá a „Terézanyaság”? Mit jelent a novellabeli “L”? Egyetértünk-e a férjjel a jelentést illetően?  Hogyan képzeljük el Ida életét, ha tényleg szabad lett volna, mit csinált volna, hova ment volna?  Volt-e már sztaniolpapírba zárt cetlink, amiről a boldog beteljesülés után leszedegettük a külső burkot? Vagy esetleg olyan, amit bedobtunk a folyóba?

Most mit írnánk arra a cetlire?

Szabadság vagy függőség

Karafiáth Orsolya Kicsi Lili című regényének részletét olvasva beleélhetjük magunkat egy olyan viszonyba, amit az érzelmi és anyagi függés mozgat. Milyen érzés számunkra a főhős bőrében lenni?

A szabadság és a függetlenség vajon szinonimái-e egymásnak? A függőség lehet-e a szabadság ellenpontja? Mondhatja-e magát szabadnak az, aki bármitől, vagy bárkitől függőségben él, vagy beszélhetünk egyfajta döntési szabadságról akkor, amikor tudatosan vállaljuk a függőséget? A szabadságunk definiálásban segítségünkre lehet, ha sorra vesszük függőségeinket. Egyáltalán mit mit nevezünk annak, és mit élünk meg függőségként?

Szabadabban

A fenti művek fényében át tudjuk értékelni a saját definícióinkat szabadságra, kötelezettségre, függőségre, szerelemre, korlátokra. Petőfi nem véletlenül örökérvényű, hiszen vissza tudunk nyúlni hozzá: mit érdemes feláldozni a szabadságunkért, a szerelmünkért, az életünkért és ezt a hármat miért érdemes feláldoznunk? Hogyan rangsoroljuk ezeket a fontos fogalmakat? Érdemes azt is megvizsgálnunk, hogy amit elsőre rácsoknak látunk, tényleg korlátoznak-e, vagy még “följebb emelnek”?

A Bookself csapatáról és az irodalomterápiáról bővebben itt és itt olvashatsz.

Érdekesnek vagy hasznosnak találtad a cikket? Ha igen, akkor iratkozz fel ingyenes hírlevelünkre, így biztosan nem maradsz le a legizgalmasabb pszichológiai témájú hírekről, programokról és cikkekről.