“Szabad így is, hogy ketten, s még följebb emel” – Mit jelent számunkra a szabadság?

Szerző: | 2018. 06. 16. | Pszicho&Light | Olvasási idő: 7 perc

Június, a nyár beköszönte, a felhőtlen szabadság időszaka – de vajon létezik ilyen? Mit jelent számunkra a szabadság; hogyan éljük meg egyedül, vagy a kapcsolatainkban? A Bookself csapatának segítségével ezúttal is irodalmi művek tükrében járhatunk alaposabban utána ezeknek a kérdéseknek.

Szabadság, szerelem, élet – erről a három szóról minden, irodalomórán edződöttnek az elsők között juthat eszébe a vers, amit rögtön fejből idéz is:

Szabadság, szerelem!
E kettő kell nekem.
Szerelmemért föláldozom
Az életet,
Szabadságért föláldozom
Szerelmemet.

– írja Petőfi, akitől mi annak idején megtanultuk, hogy a szabadság a legfontosabb, fontosabb, mint a szerelmünk és fontosabb, mint a saját életünk.
Ha azonban a kivesszük az iskolában tanult történelmi értelmezést, ami a vershez kapcsolódik, elgondolkodhatunk azon, hogy mit jelent számunkra az érzelmi szabadság, mitől érezzük magunkat szabadnak. Vajon a három fogalom kizárja- e egymást? És fel kell-e áldoznunk bármelyiket az egyikért? Egy kapcsolaton belül megvalósulhat-e egyszerre e három tényező optimális megléte? Hogyan jelennek meg a mi életünkben ezek a fogalmak?

“Szabad így is, hogy ketten, s még följebb emel”

Palya Bea Szabadon című dalának mottója akár az is lehetne: Szabadság ÉS szerelem. A megénekelt élethelyzet pedig mintha éppen az ellenkezőjét hangsúlyozná, mint Petőfi verse.

Kiteljesítheti-e két ember egymás szabadságát? Mit jelent számunkra szabadságot adni és kapni? Érdemes megvizsgálni a kapcsolatainkat abból a szempontból, tudunk-e szabadságot adni és kapni bennük, legyen szó párkapcsolatról, baráti szálról, vagy akár a szüleinkhez való viszonyunkról.

Tudunk-e egyedül is “zord békében” élni, és megélni a szabadságunkat? Képesek vagyunk-e beengedni valakit ebbe az állapotba, vagy, mint a dalban, annyira megijedünk, hogy inkább “egyedül maradunk és úgy lejtünk” továbbra is? Ha a táncot az élet szinonimájaként értelmezzük, el tudjuk-e képzelni, hogy a páros tánc “még följebb emelhet”, mint a szóló? Fontos-e előbb megtanulni egyedül harmóniában táncolnunk ahhoz, hogy könnyebben menjen a páros tánc?
“Sziszegő múltunk” mit üzen nekünk és hogy tudjuk hallgatásra bírni? Kell-e, hogy hallgasson, vagy megtanultunk-e már a nyelvén beszélni? A mi múltunk milyen hangon szól hozzánk? Hagyjuk-e, hogy belesziszegjen, ordítson, röfögjön a jelenünkbe, vagy csak suttogással tanácsoljon? Felismerjük-e, ha egy régről cipelt mintát, játszmát, érzelmi sérülést játszunk újra a jelenben, és tudunk-e változtatni, kilépni az ismétlődésből, hogy felépítsük a saját lépéseink koreográfiáját?

Önmagam vagy mások szolgálatában – szabadon a családban

Szabó Magda az Ezüstgolyóban egy olyan “családi intézménnyé” vált nagynéniről írt, akinek a személyes vágyai sosem kerültek terítékre, mert mindig ő volt, aki “aligha gondolhatott élete rendezésére, mert mindig dolga volt, olyan terebélyes famíliában, mint a mienk, mindig történt valami, ami egy semmiféle személyes kötöttséggel nem terhelt családtag jelenlétét itt vagy ott indokolttá tette. A testvérek születtek, szültek, foguk jött, betegek voltak, ünnepet ültek, esküdtek, elváltak, haldokoltak, temették vagy keresztelték őket”.
A novellabeli Idának egyetlen titka maradt, amit őrzött haláláig, ami talán más megvilágításba helyezte személyiségét és felvetette a lehetőségét, hogy nem önként vállalt szerep, hanem béklyó volt számára a családtagok irányába való, kétség nélküli rendelkezésre állás.

Mi az, amit mi béklyónak érzünk a saját életünkben és mi biztosítja azt, amitől szabadnak érezzük magunkat? Végiggondolhatjuk, hogy mi milyen szerepeket töltünk be az életünkben, a saját családunkban. Hol húzódik a határ a kompromisszum, és a saját vágyaink feladása között?

Lehet-e valaki független, ha közben mások szolgálatára cselekszik? Szabad-e az életünket a mások boldogságáért, a másoknak nyújtott segítségért feláldozni? Tehet-e valakit boldoggá a „Terézanyaság”? Mit jelent a novellabeli “L”? Egyetértünk-e a férjjel a jelentést illetően?  Hogyan képzeljük el Ida életét, ha tényleg szabad lett volna, mit csinált volna, hova ment volna?  Volt-e már sztaniolpapírba zárt cetlink, amiről a boldog beteljesülés után leszedegettük a külső burkot? Vagy esetleg olyan, amit bedobtunk a folyóba?

Most mit írnánk arra a cetlire?

Szabadság vagy függőség

Karafiáth Orsolya Kicsi Lili című regényének részletét olvasva beleélhetjük magunkat egy olyan viszonyba, amit az érzelmi és anyagi függés mozgat. Milyen érzés számunkra a főhős bőrében lenni?

A szabadság és a függetlenség vajon szinonimái-e egymásnak? A függőség lehet-e a szabadság ellenpontja? Mondhatja-e magát szabadnak az, aki bármitől, vagy bárkitől függőségben él, vagy beszélhetünk egyfajta döntési szabadságról akkor, amikor tudatosan vállaljuk a függőséget? A szabadságunk definiálásban segítségünkre lehet, ha sorra vesszük függőségeinket. Egyáltalán mit mit nevezünk annak, és mit élünk meg függőségként?

Szabadabban

A fenti művek fényében át tudjuk értékelni a saját definícióinkat szabadságra, kötelezettségre, függőségre, szerelemre, korlátokra. Petőfi nem véletlenül örökérvényű, hiszen vissza tudunk nyúlni hozzá: mit érdemes feláldozni a szabadságunkért, a szerelmünkért, az életünkért és ezt a hármat miért érdemes feláldoznunk? Hogyan rangsoroljuk ezeket a fontos fogalmakat? Érdemes azt is megvizsgálnunk, hogy amit elsőre rácsoknak látunk, tényleg korlátoznak-e, vagy még “följebb emelnek”?

A Bookself csapatáról és az irodalomterápiáról bővebben itt és itt olvashatsz.

Érdekesnek vagy hasznosnak találtad a cikket? Ha igen, akkor iratkozz fel ingyenes hírlevelünkre, így biztosan nem maradsz le a legizgalmasabb pszichológiai témájú hírekről, programokról és cikkekről.

Kérdésed van? Hozzászólnál?

Kommentelj a Pszichoforyou Facebook-oldalán!

SEGÍTS, HOGY MI IS SEGÍTHESSÜNK!

Úgy érzed, ezt a cikked neked írták? Ez nem véletlen! A Pszichoforyou az olvasókról szól, és az olvasóink támogatásával működik. Ha szeretnél még sok hasonló írást olvasni, támogass minket! MEGNÉZEM

Szerző

Gaál Szilvia
Anya és irodalomterapeuta. Az olvasás számára szakma és hobbi egyben, ami feltölt és tanít. Elkötelezetten támogatja a nőket az anyává válás lelki folyamatában. Szereti a tudását átadni, megfigyelni és mélyeket lélegezni a természetben.

Pin It on Pinterest

Share This