Folyamatos támadások. Mindennapos konfliktusok. Verbális agresszió. Pletyka. Kiközösítés. Mire gondolunk, ha meghalljuk ezeket a szavakat? Egy különösen kegyetlen tinikkel teli középiskolára? Egy amerikai sorozatra? Egy könyörtelen katonai kiképzésre? Folytathatnánk még sort, de egy biztos, a megfejtés biztosan nem elsőként jutna eszünkbe. A megpróbáltatások színtere ugyanis ezúttal a munkahely, a jelenség összefoglaló neve pedig: mobbing.

A mobbing, azaz a munkahelyi pszichoterror problémája az utóbbi években egyre inkább előtérbe kerül bizonyos munkakörnyezetek vizsgálatakor. Mivel az időnk, tehát gyakorlatilag az életünk legnagyobb részét a munkahelyünkön töltjük, különösen fontos, milyen körülmények fogadnak minket, amikor reggelente belépünk az ajtón. Az adatok pedig azt mutatják, egyre többen vannak, akikben a mobbing miatt torokszorító félelmet vált ki a nap kezdete.

Mi is az a mobbing?

„Mobbing alatt olyan, konfliktussal terhelt munkahelyi kommunikációt értünk, amikor a gyengébb, zaklatásnak kitett személyt megalázzák, egy vagy több személy rendszeresen, hosszú időn keresztül kirekeszti, közvetlenül vagy közvetve támadja” – határozza meg a fogalmat a két német pszichoterapeuta, Josef Schwickerath és Moritz Holz a munkahelyi zaklatás problémájával foglalkozó könyvében.

Hogyan néz ez ki a gyakorlatban – azaz pontosan mivel kell szembenéznie annak, aki munkahelyi pszichoterror áldozatává válik? A mobbingnak általában az alábbi formáit különböztetik meg:

  • mobbing szervezeti intézkedés útján (például hatáskörmegvonás, értelmetlen megbízások)
  • szociális elszigetelés (kiközösítés)
  • támadás a személy és a magánélete ellen (például nevetségessé tétel)
  • verbális agresszió (kiabálás, kritizálás, megalázás)
  • testi erőszakkal való fenyegetés, vagy annak alkalmazása
  • pletyka terjesztése

Bár elképzelni is nehéz, hogy valakinek nap nap után ilyen bánásmóddal kell szembenéznie a munkahelyén, a mobbing sajnos nagyon is létező probléma. Felmerülhet bennünk a kérdés: vajon miért?

A mobbing születése

Valószínűleg keveseknek mond újat ez a megállapítás, de: az utóbbi években egyre többet dolgozunk. A munkafolyamatok intenzívebbé váltak, és nem ritka, hogy egy szervezeten belül ugyanazt a munkát egyre kisebb létszámú csapat kényszerül elvégezni. Ez a túlterheltség rányomja a bélyegét a kollégák közötti együttműködésre is, akik egyre frusztráltabbak, egyre nehezebben képesek kezelni a rájuk nehezedő nyomást.

Ebben a feszültséggel teli helyzetben pedig nagyon könnyen bűnbakká válhat valaki – esetleg azért, mert „újonc”, vagy mert többet volt szabadságon, vagy éppen azért, mert egyszerűen többet hibázik, mint a munkatársai.

A mobbing kialakulásának egy szervezeten belül gyakran áll a hátterében az inkompetens vezetői magatartás is. Ha a vezető képtelen kezelni a munka folyamatosan növekvő mennyiségét, vagy a csökkenő emberi erőforrás következményeit, a munkatársak közötti csoportfolyamatok nagyon könnyen elfajulhatnak. Az elszabaduló indulatok céltáblájaként pedig egyvalaki áll magányosan, a többiektől kirekesztve: a mobbing áldozata.

Kiből lesz áldozat?

A szakértők szerint a mobbing szempontjából különösen veszélyeztetettek a nők, a huszonöt év alattiak, illetve az ötven év felettiek. Nem mindegy az sem, milyen területen dolgozik valaki, ugyanis a mobbing kiemelten gyakori az egészségügyben, a közigazgatásban, az oktatásban és a bankszektorban.

Arról, hogy okozhatja-e valamilyen jellegzetes viselkedésmód vagy személyiségjegy azt, ha valaki mobbing áldozatává válik, megoszlanak a vélemények. Vannak kutatók, akik szerint lehetséges, hogy léteznek olyan kockázati tényezők, amelyek az áldozat személyéből fakadnak. Ilyenek lehetnek például az alacsony szintű szociális készségek, az önértékelés hiányosságai, az érzelmi labilitás vagy a fokozott érzékenység az elutasítással szemben.

Az áldozatokra jellemző lehet az is, hogy nagyon nagy jelentőséget tulajdonítanak az életükben a munkának, kevéssé képesek megfelelően kipihenni magukat, és elégtelenek a problémamegoldó készségeik.

Azonban, ahogy Schwickerath is hangsúlyozza, nagyon nehéz megállapítani, hogy valaki azért válik-e munkahelyi zaklatás elszenvedőjévé, mert ilyen – vagy épp ellenkezőleg, azért lett ilyen, mert mobbing áldozata volt.

Ki képes ilyesmire?

Ha az áldozatokról esik szó, szinte megkerülhetetlen a következő kérdés: ki képes arra, hogy ilyet tegyen valakivel? Ahogy a fentiekből láthattuk, már az áldozattá válás kérdéskörét sem egyszerű boncolgatni; az elkövetők oldaláról pedig legalább ilyen bonyolult az egyenlet.

Az újabb kutatások arra világítanak rá, hogy a mobbing elkövetőinek egyre nagyobb számánál figyelhető meg a nárcisztikus személyiségvonások túlsúlya: a felettesektől kiinduló zaklatásoknál az esetek felében ez az ok áll a háttérben. Mobbinghoz vezethet azonban a túlzásba vitt versengés, az irigység, kisebbrendűségi érzés, vagy akár a saját státusz féltése is. Érdekes összefüggés az is, hogy a mobbing kockázata fokozódik, ha egy szervezeten belül egyidejűleg van jelen egy önállótlan vezető és egy jó vezetői készségű beosztott. Ez pedig – ahogyan biztosan sokan megtapasztalták már – napjainkban egyáltalán nem ritka.

A mobbing következményei

A munkahelyi pszichoterror tehát sokféle ok eredményeként felütheti csúnya fejét – és egészen biztosan nem marad következmények nélkül, különösen, ha az áldozat testi és lelki egészségére gondolunk.

Egy ennyire mérgező munkahelyi környezet ugyanis a stressz egy nagyon súlyos, elképesztően nehezen kezelhető formáját jelenti a mobbing elszenvedőjének életében.

Schwickerath és Holz több mint tizenöt éve foglalkozik mobbing áldozatok kezelésével a berusi AHG klinikán, a Pszichoszomatikus Orvoslás és Magatartásgyógyászat Európai Központjában. Megfigyeléseik szerint a munkahelyi pszichoterror következményei között rendkívül gyakori a fej- és hátfájás, az alvászavarok, a depresszív hangulat, a szorongásos zavarok, valamint megjelennek pánikreakciók, koncentrációs problémák, fokozott öngyilkossági hajlam – és még sorolhatnánk. A lényeg, hogy a mobbing mind a testi, mind a lelki egészségre nagyon komoly veszélyt jelent, ami kezelés nélkül beláthatatlan következményekkel járhat.

Hogyan segít a szakember?

A mobbing nyomában mindenképpen egészségromlás, az ezzel járó hiányzások és ezáltal szinte biztosan a munkahelyi körülmények további romlása jár. A helyzetet sokszor súlyosbítja az is, hogy a munkahelyi pszichoterror azokon a területeken „virágzik” igazán, ahol csak nagyon nehezen lehetséges másik állást találni – azaz a menekülés az esetek többségében nem opció. A mobbinggal való hosszú távú megküzdésben azonban nagy segítségünkre lehet a pszichoterápia.

A terápia során a jelenlegi állapot felmérésén túl a szakember segítségével a kliens munkahely- és hivatástörténete is alapos vizsgálat tárgya lesz. Amellett, hogy a felmerülő testi tüneteket, pszichés problémákat specifikusan, lépésről lépésre kezelik, a mobbing elszenvedője és a terapeuta alcélokat is megfogalmaznak, melyekben felmérik és értékelik például egy esetleges felmondás pénzügyi következményeit is. Ez különösen fontos, hiszen a beteg feszültségszintjét gyakran az önmaga és családja anyagi helyzetéért való aggódás tartja magasan.

Nem lehetne, hogy ez ne történjen meg?

A mobbing áldozatainak további életútja egyénileg eltérő lehet, hiszen a jövő nagyban függ attól, mennyire súlyos helyzetből, milyen előtörténettel érkeznek a terápiára. Az azonban biztos, hogy a gyógyulás nem rövid, és nem könnyű folyamat, ráadásul nem ritkán magával vonja egy új munkahely keresését is.

A legjobb ezért az lenne, ha sikerülne megelőzni, de legalábbis csírájában elfojtani a mobbing jelenségét. Ehhez azonban szükség lenne néhány dologra: hatékonyabb szűrésre a szervezetbe való belépéskor, a vezetői készségek folyamatos fejlesztésére, valamint a passzív szemlélők aktivizálására, azaz annak elérésére, hogy aki tanúja a munkahelyi bántalmazásnak, ne hagyja szó nélkül azt.

Mindez pedig csak akkor lenne lehetséges, ha mind a munkáltatók, mind a munkavállalók tudatosak és felkészültek lennének a mobbing témáját illetően.

Ez utóbbi azért nehéz, mert ahogyan a két terapeuta, Schwickerath és Holz fogalmaz, a mobbinggal kapcsolatban észrevehető egyfajta kettősség a döntéshozók szintjén: egyrészt komoly, kezelésre szoruló problémaként esik szó róla, másrészt jelen van egyfajta „a munka világa kemény világ, ez már csak így van” attitűd is. A szakértők szerint pedig a kezelés és a megelőzés lényege könnyen összefoglalható ebben az aranyszabályban mindenki számára: „Úgy gondolkodom rólad, ahogyan azt kívánom, hogy gondolkodj rólam. Úgy beszélek rólad, ahogyan azt szeretném, hogy beszélj rólam. Úgy viselkedem veled, ahogyan azt szeretném, hogy te viselkedj velem.” És ez így valóban elég egyszerűnek hangzik.

Forrás: Josef Schwickerath és Moritz Holz: MOBBING – a munkahelyi pszichoterror – Gyakorlati kézikönyv pszichoterapeutáknak, tanácsadóknak. Z-Press Kiadó, 2018.



SEGÍTS, HOGY MI IS SEGÍTHESSÜNK!

Úgy érzed, ezt a cikked neked írták? Ez nem véletlen! A Pszichoforyou az olvasókról szól, és az olvasóink támogatásával működik. Ha szeretnél még sok hasonló írást olvasni, támogass minket! MEGNÉZEM

Szólj hozzá!
Herendi Kata

Herendi Kata

Pszichológus, szakfordító. Szeret beszélni, de hallgatni, figyelni és írni még inkább. Imádja az állatokat, az őszt, az angol nyelvet. Két dolog nem létezik számára: túl hosszú séta, és túl sok könyv – ezekből sosem elég.
Herendi Kata

Pin It on Pinterest