Egy szoftvermérnök, aki jobbá szeretné tenni a világot – Interjú Molnár Ádámmal

Egy „infós kocka”, akinek a hobbija a pszichológia, de mostanra – ahogy ő fogalmaz – már „valahogy összeadódtak benne a dolgok”. Molnár Ádámmal, aki nem mellesleg egy Zimbardoval közös kutatáson dolgozik éppen, a legutóbbi TEDxYouth konferencián találkoztunk.

Ádám, a Racionális/irracionális című szekcióban tartott előadásában arról beszélt, hogyan tudjuk átírni és megváltoztatni az életünket korlátozó viselkedési mintáinkat. Mi pedig arról kérdeztük, hogy ő hogyan szeretné megváltoztatni a világot. Ugyanis többek között, ez is rajta van a fiatal szoftvermérnök „To do” listáján.

Molnár Ádám

Szerinted a világ inkább racionális, vagy irracionális?

Ahhoz, hogy mindent meg tudjunk magyarázni racionális szinten, óriási nagy tudásra lenne szükségünk, de ehhez még kevesek vagyunk. A tudomány világában a kvantumfizikától az energetikáig sok mindent nem tudunk megmagyarázni. Innentől kezdve nem lehet racionális. Azt tapasztalom, hogy a világ egyre jobban polarizálódik, de valahogy mégis törekszik az egyensúlyra. Ez az érzékeny egyensúly néha mennyiségekkel, néha minőségekkel jön létre. De, hogy ez racionális, vagy irracionális, szerintem nézőpont kérdése. Mindkettő mellett vannak mindig érvek. Attól függ, ki melyikre figyel.

Te melyikre figyelsz jobban?

Szerintem az egyensúly a fontos. Sokszor valamilyen irracionális viselkedés csak addig tűnik annak, amíg észre nem vesszük, amit addig nem láttunk, vagy amiről nem tudtunk. Ha szélesedik a látókörünk, és ennek hatására megváltozik a nézőpontunk, akkor gyakran előfordul, hogy az irracionálisból racionális lesz.

Ezt a váltást szoftvermérnökként gyakran megtapasztaltad már?

Bennem valahogy összeadódtak ezek a dolgok. Egészen kicsit korom óta sokat foglalkoztam önfejlesztéssel, és közben elkezdtem érezni, hogy mindenben rendszer van, ami működik és összeáll. Ha valamit nem értettem, akkor azért érdekelt piszokul, ha pedig működött, akkor azért tudtam benne nagyon hinni, és ezért tudtam továbbadni. A racionális és az irracionális elkezdett összeadódni, és nekem ma már az a legtermészetesebb dolog a világon, hogy kutatom ezeket a rendszereket a dolgokban, így a viselkedésekben is. Infós kockaként próbálom azt megnézni, hogyan tudok ebből a nézőpontból a pszichológiai vagy viselkedéstani folyamatokban valamit észrevenni, amiről még nem tudunk, vagy amiről csak szimplán én nem tudok.

Mióta és miért szeretnéd jobbá tenni a világot?

Amióta az eszemet tudom, valahogy olyan dolgokat akarok csinálni, amivel jót teszek. Óriási ereje van annak, amikor megértünk dolgokat, és azt utána át tudjuk adni valaki másnak. Amikor ez által jobbá tudjuk tenni más emberek életét, akkor, az nagyon jó érzés. Hősnek lenni a legönzőbb dolog a világon, de az egyik legcsodálatosabb is.

Ha segítesz másokon, jobban leszel, mert érzed, hogy hasznos vagy, és van értelme az életednek.

Számomra ez a kezdetektől fogva fontos. Önkéntes vagyok a Láthatatlan Egyetemen, a Hősök Tere Kezdeményezésben pedig tulajdonképpen Zimbardo modelljét átemelve próbáljuk felkelteni az emberek figyelmét és érdeklődését a hétköznapi hősiesség iránt. Ez a projekt is pszichológiai alapokon működik, és fontos célja tudatosítani az emberekben ezeket a folyamatokat, és azt, hogy mindig van lehetőség változni és változtatni.

Szoftvermérnökként, hogyan sodródtál a pszichológia tudománya felé, az életedben és a munkádban, hogyan kapcsolódik össze ez a két terület?

Van egy szofverfejlesztő vállalkozásom, amelyen keresztül alkalmazásokat fejlesztünk és tanácsadást szolgáltatunk. És van a hobbim, a pszichológia. A két dologban közös, hogy rendszerekkel foglalkozik, emiatt jól kiegészítik egymást. Adja magát, hogy az informatikai tudásomat felhasználva olyan dolgokat alkossak, ami segít jobbá tenni az emberek életét.

Hogy kezdtetek el együtt dolgozni Zimbardoval?

Amikor Zimbardo az első HeroIkon konferenciára jött előadni, akkor segítettem megcsinálni a Prezijét, és elkezdtünk beszélgetni. Több dologban is kapcsolódtunk és mostanra már eljutottunk addig, hogy közös projekten dolgozunk.

Philip Zimbardo

Miről szól ez a projekt?

Az egész a Milgram-kísérletből indul ki, és a célja, hogy megvizsgáljuk, működik-e és mérhető-e a jelenség társadalmi szinten. Kíváncsiak vagyunk, mi történik, ha a Milgram-dobozra ráhúzunk egy másik skálát, és az áramütés erősségét mutató voltok helyett, egy a cselekedeteket mutató skála jelenik meg. Az ötlet akkor fogalmazódott meg Zimbardoban, amikor az egyik előadása előtt, egy Auschwitzot is megjárt pszichológus tartott előadást. Utána Zimbardo következett. Amikor lejött a színpadról, azt mondta, „figyelj Ádám, van egy ötletem”. Azt kérdezte, mi lenne, ha megmutatnánk, hogy ez az egész csoportdinamikai dolog hogyan működik szociális szinten.

Akárcsak az áramütés erőssége, a cselekedetek – a sárga csillagtól, a koncentrációs táborokig – skálázhatóak. Az emberek a Milgram-kísérletben felkapcsolják a 15 voltot és kivétel nélkül elmennek 300 voltig, 65%-uk, pedig 450-ig. Csak azért, mert van egy tekintélyszemély, aki átvállalja a felelősséget, elveszítik a racionálisukat, és irracionális dolgokat is megtesznek.  Ennek a jelenségnek társadalmi szinten is nagyon hasonló dinamikája van. Az én szerepem ebben a projektben az volt, hogy leprogramozzak egy kapcsolgatható interaktív dobozt, amely mutatja ezt a skálát. Ez egy szemléltető eszköz, amelynek segítségével Zimbardo professzor rendszeresen prezentál különböző konferenciákon szakmai közösségeknek.

A Te TEDx előadásodban nem sok szó esett az eszközről, amelyen dolgozol, és amellyel a prezentációd absztraktja szerint „bárki képes egyszerű tettekkel jobbá tenni a világot”. Mit lehet tudni erről az eszközről? Hol tartasz a fejlesztéssel?

Gyakran előfordul, hogy úgy tesszük valakinek az életét jobbá, hogy nem is tudunk róla. Egy dicséret, egy mosoly, egy gesztus, ami saját magunk számára semmiféle jelentőséggel nem bír, másoknak rengeteget jelenthet. A mindennapi hősök olyan emberek, akik különleges dolgokat tesznek másokért és másoknak. De ez jellemzően csak a másiknak különleges, annak, aki jót teszi, már kevésbé jelentős. Ha ezt a pontot a mindennapi interakciók során gyakrabban tetten érnénk, és a jó cselekedetet valamilyen visszajelzés formájában megerősítenénk, akkor ösztönöznénk az embereket arra, hogy gyakrabban tegyenek ilyen jó dolgokat. Erre van egy eszközöm, amely felhasználja az úgynevezett helyzeti jelenlétet (situation awareness) és egy kicsit a mindsetet.

Hogy működik pontosan?

Ez egy kártya, amelyet akkor kell vagy lehet használni, amikor valaki jót tesz velünk és ezt szeretnénk megköszönni. Ez lehet egy nagyon közeli ember, de egy teljesen ismeretlen is. Az, aki kapja, kézzel fogható megerősítés formájában kap visszaigazolást arról, hogy jót tett. A kártyán ugyanis az áll, hogy „Köszi, nekem egy fontos dolgot tettél, csináld máskor is, Te vagy a napom hőse.” Ez egy olyan erős visszacsatolás, hogy ennek hatására nagy valószínűséggel legközelebb egy hasonlóan helyzetben is így fog cselekedni a jótevő. Ez az egyébként már kipróbált és jelenleg is tesztelés alatt álló, egy alkalmazás formájában is működő rendszer azért is hatékony, mert a kártyát adó személynek is jelen kell lennie, és figyelnie kell arra, hogy milyen helyzetek vannak körülötte, mikor történik olyan, amikor megdicsérhet valakit valamiért.

Hogy áll össze ez egy interaktív rendszerré?

A kártyán egy egyedi kód is van, aminek a regisztrálásával az alkalmazáson keresztül lehetőség nyílik a kapcsolatfelvételre azzal az emberrel, aki a kártyát adta. Aki szeretné akár meg is kérdezheti, hogy miért volt jelentős vagy fontos az adott cselekedet a másiknak. Amikor továbbadod a kártyát, akkor amellett, hogy átnyújtasz valakinek egy hosszan tartó köszit – amely nem nyomulós, s bár teret ad nem korlátoz – azzal együtt, egy egész rendszert adsz tovább. Ha felmész a weboldalra, elkezdheted feltölteni a saját kártyáidat, és a felvázolt módon elkezdheted a saját környezetedet is jobbá tenni. Innentől kezdve a mindennapi hősködés nemcsak arról szól, hogy olyan embereknek segítünk, akik bajban vannak. Persze ez is nagyon fontos, és van hova fejlődni e téren is, de ez a rendszer inkább a pozitív megerősítések által igyekszik jobbá tenni világot. Őrült nagy ereje van ezeknek a dolgoknak.

Mikorra lesz kész?

Az alkalmazás már készen van, de most még csak a tesztverzió érhető el a Hero.am weboldalon, egyelőre angolul. Kisebb szervezetekben már kipróbáltuk és működik. Terveim szerint nagyjából negyedév múlva már elkezdhetnek ezek a kártyák vándorolni, az alkalmazás magyarul is elérhető lesz, és azt bárhol is legyél a világban, le tudod tölteni, és tudod használni a saját kisebb vagy nagyobb közösségedben. Tavaly, az USA-ban megrendezett Hős Kerekasztal Konferencián (Hero Round Table Conference) egyébként bemutattam a szakmai közönség előtt is ezt az eszközt, és nagyon sokan érdeklődtek iránta.

Az előadásodban arról beszéltél, hogy lehetne megváltoztatni az uralkodó viselkedési mintáinkat. Szerinted milyen uralkodó viselkedési minták jellemeznek most minket, és min kellene változtatni, akár társadalmi szinten?

Azt látom, hogy a viselkedésünket nagyon sok esetben a félelem motiválja. Nagyon sok olyan szociális mintánk van, ami visszatart minket. Onnantól kezdve, hogy felismerjük ezt a működést, és azt, hogy teljesen normális, ha félünk, akkor tudunk változni és változtatni ezeken a mintákon. Fontos lenne tudatosítani magunkban, hogy teljesen normális, ha megriaszt és elbizonytalanít minket egy helyzet. Ha sikerülne elfogadnunk, hogy a kudarc nem egy eredmény, hanem egy állapot, onnantól kezdve sokkal könnyebb lesz akár alapjaiban megváltoztatni a saját világunkat.

Fotó: TedXYouth; Flickr; Flickr; Flickr