„A munkanélküliség ördögi kör lehet, de létezik belőle kiút” – Visszatérés a munka világába

Sokan megélhettünk már azt a nehéz helyzetet, hogy szakmai pályafutásunk során hosszabb vagy rövidebb időre átmenetileg álláskeresővé, munkanélkülivé váltunk. A munkanélküliség, akár önhibánkból, akár saját elhatározásból, esetleg külső, kényszerítő okok miatt történik, jelentős hatást gyakorol az életünkre, és minél hosszabb ideig maradunk ebben az állapotban, ez a hatás annál erőteljesebben érvényesül. Arra keressük most a választ, hogyan is hat ránk pontosan a munkanélküliség, milyen mentális, pszichés és lelki erőpróbát jelenthet számunkra a „kényszerpihenő”, és mik lehetnek az első lépések a kiút, azaz az elhelyezkedés irányába.

A KSH 2018 utolsó negyedéves adatai alapján hazánkban a 15-74 éves lakosság körében a munkanélküliség 168 ezer főre tehető. Ebben az időszakban a munkanélküliségben töltött időszak hossza átlagosan 14,6 hónap volt, és az álláskeresők közel 39 százaléka legalább egy éve munkanélküli, azaz tartós álláskereső. Az adatok alapján tehát jól látszik, milyen sokakat érint hosszabb-rövidebb ideig a munkanélküliség problémája. Annak hátterében, hogyan és miért veszíti el valaki a munkáját, többféle ok is állhat, ráadásul az sem közömbös, hogy ez mikor történik meg.

Munkanélkülivé válás

Munkanélkülivé válhatunk saját elhatározásunkból, például amikor az addigi munkahelyünkön tarthatatlanná válik a helyzet, és úgy érezzük, eddig és nem tovább, majd minden biztos pont, új munkahely megléte nélkül kilépünk az állásunkból. Egy másik helyzet, amikor önhibánkból, vagy rajtunk kívül álló okok miatt elbocsátanak az állásunkból.

Mindkét esetben előfordulhat, hogy az állásunk elvesztésének idején olyan a munkaerőpiaci helyzet (ami a munkába állásunk lehetőségeit nagyban meghatározza és amelyet egyénileg kevéssé vagy egyáltalán nem befolyásolhatunk), hogy gazdasági okok nyomán nagyon kevés a számunkra elérhető munkalehetőség.

Olyan munkaerőpiaci helyzetben, amelyben a kereslet és kínálat kiegyenlített, rugalmas a piac, természetesen jóval nagyobb lehetőségünk van saját munkavállalásunk alakítására. Emiatt, és persze az egyéni élethelyzetünk, illetve motivációnk függvényében a munkanélküliség időszaka lehet átmeneti, vagy hosszabb ideig fennálló, tartós. A legtöbben már csak a munkanélküliség anyagi vonzatai miatt is igyekszünk, hogy a lehető legrövidebb időt kelljen állás nélkül töltenünk – és ez nem csupán egzisztenciális szempontból, hanem a lelki egészségünk érdekében is jó döntésnek bizonyulhat.

A munka szerepe az életünkben

A munka különböző szükségleteket elégít ki az életünkben. Vegyük csak a fizetésünk nyilvánvaló példáját, amely az olyan alapvető fiziológiai szükségleteket biztosítja számunkra, mint az élelem, egzisztenciális biztonság, egészség. Egy biztos állás azonban ennél sokkal többről is szól. A munkának társas vonatkozásai is megjelennek az életünkben, mint például a szakmai összetartozás, társas kapcsolatok kialakításának lehetősége, a valahová tartozás érzése, megbecsülés szükséglete – a munka tehát kapcsolati igényeket is kielégít.

A munkavégzés által azt is megélhetjük, hogy valami hasznosat hozunk létre, ezen felül a hivatásunk az önbeteljesítés egyik módja is lehet; képességeink, érdeklődésünk, kíváncsiságunk kielégítésének eszköze. Mindezek mellett pedig egy állásnak nem elhanyagolható szerepe van az életünk, mindennapjaink strukturálásában is.

A munkanélküliség életünknek ezt a kialakult rendjét, biztonságát bontja meg, és hagyja válasz nélkül a fent felsorolt szükségleteket. A munkanélkülivé válás megélése persze nagyban függ az adott élethelyzettől, a korábbi munkahelyen tapasztalatainktól, valamint további terveinktől, végzettségünktől és a támogató kapcsolatoktól is. Egy megterhelő, rossz munkahely elhagyása és az ennek következtében való munkanélkülivé válás akár felszabadító is lehet számunkra. Azonban, ha biztonságos, kielégítő munkahelyi közegtől kell megválnunk, és a munkahely elvesztése egzisztenciális problémát okoz számunkra, az komoly stresszforrás lehet.

A munkanélküliség szakaszai

A fentieken túl sok múlhat azon is, mennyi időt töltünk munka nélkül. Az idő függvényében a szakértők szerint ennek az élethelyzetnek öt, jól megkülönböztethető szakasza van:

• Az első szakasz az első fél év. Ekkor, az első sokkon túltéve magunkat megjelenhet a gyász folyamata; ugyanakkor egyfajta megkönnyebbülést is érezhetünk egy számunkra nem megfelelő munkahelyről való távozás után. Ebben a szakaszban rugalmasság, nyitottság, eltökéltség, kreatív megoldások, reménykedés és együttműködés jellemzi az álláskeresést, így nagyobb az esélye annak, hogy viszonylag gyorsan sikerül újra elhelyezkednünk valahol.
• A második szakasz 6 hónaptól 9 hónapig terjed. Még ekkor is jellemző az elhelyezkedésre tett kísérletek magas száma, azonban már jóval kisebb a lelkesedés, és a kudarcok okozta csalódottság nyomán csökkenhet motiváció, így az elhelyezkedés esélye is.
  
• A harmadik szakasz a munkahely elveszítésétől számított 9-12 hónap. Az elhelyezkedés irányába tett sikertelen lépések következtében csökken az aktivitás az álláskeresés területén, megfigyelhető állapotromlás. Emellett szemléletmódbeli változás is bekövetkezhet, nyitottá válhatunk olyan megoldásokra (például az átképzés felé), melyekben korábban nem gondolkoztunk.
• A negyedik szakasz egy évtől másfél évig terjed. A megélt kudarcok, negatív tapasztalatok viselkedésbeli mintákká válnak, kialakulhat a kudarckerülő viselkedés, amely hatására igyekszünk elkerülni az elutasítással járó helyzeteket, mint például egy állásinterjút. A szociális kapcsolatok beszűkülése is megjelenhet, elkerülő, elzárkózó magatartás válhat jellemzővé.
• Az ötödik, utolsó szakaszban megjelenhet az elhelyezkedés motivációjának teljes hiánya, és ehhez egészségügyi problémák, társas nehézségek, beszűkült kapcsolatok is társulhatnak.

A munkanélküliség hatásai

Benedek (2001) meghatározása szerint „a munkanélküliség olyan tartós stresszállapot, amely alkalmazkodási kapacitásunkat maximálisan igénybe veszi”. Ez a mondat jól érzékelteti, mennyire nehéz és összetett helyzettel szembesülünk, amikor munkanélkülivé válunk.

Állásunk elveszítésének sokszor csak a legszembetűnőbb, alapvető fizikai szükségleteinket is érintő hatása miatt aggódunk: az anyagi bevételek csökkenése, azaz a pénz hiánya miatt. Emellett azonban egyfajta státuszvesztés is megjelenik a munka elveszítésével, és ezzel együtt csökkenhet biztonságérzetünk is.

Mindennapjaink jelentős részét töltjük munkával, így a munka strukturálja az időnket, a munkahely elvesztése pedig megbontja életünknek ezt a megszokott ritmusát, és zavart okozhat az időbeli tájékozódásban. Ennek következtében jellemző, hogy munkanélküliként szervezetlenebbek vagyunk az időstrukturálásban, kevésbé hatékonyan használjuk ki a rendelkezésünkre álló időt. A munka fontos szerepet játszhat az önmeghatározásunkban, abban, hogy kinek is tekintjük magunkat, így a munkahely elvesztése identitásválságot is eredményezhet.

Amennyiben hosszabb ideig fennáll a munkanélküliség állapota, felborulhat pszichoszociális egyensúlyunk. Kialakulhat egy tartósan frusztrált állapot az önértékelés csökkenésével, alkalmatlanság és értéktelenség érzésével; reményvesztettség, levertség, apátia lehet úrrá rajtunk. Az élettér és kapcsolatok beszűkülnek, ami annak is köszönhető, hogy munkanélküliként saját belső feszültségeink okán nem keressük, sőt, idővel kerüljük a társaságot. Kutatások bizonyítják, hogy a munkanélküliség testi és lelki szinten is érezteti hatását, a tartósan fennálló stressztünetek és a lelki állapotromlás nyomán egészségügyi és mentális problémák léphetnek fel. Mindez pedig jelentősen megnehezíti, hogy újra elhelyezkedhessünk.

Kiút a kilátástalanságból

Amennyiben elindult ez az ördögi kör, nehéz megálljt parancsolni neki. Azonban van kiút, járnak előttünk pozitív példák, akiknek történetéből erőt meríthetünk.

A kezdő lépés lehet saját életünk feletti kontroll érzésének visszaszerzése, annak megélése, hogy tudunk tenni önmagunkért. Érdemes konkrétumok és természetesen a realitások szintjén meghatározni azt a célt, melyet el szeretnénk érni, majd akár napra pontosan lebontani, hogy mit is teszünk annak érdekében.

A kitartásunk, motivációnk és lendületünk meginoghat ebben a folyamatban, kilátástalanság és önsajnálat lehet úrrá rajtunk, ami szintén hatalmas energiát emészt fel. Ezt az energiát azonban akár önmagunk szolgálatába is állíthatjuk azzal, hogy tudatosan törekszünk önmagunk fejlesztésére, önismeretünk elmélyítésére. Ehhez fontos támogatást jelenthet egy külső segítő támasz, aki az elbizonytalanodásaink, megtántorodásunk alkalmával visszabillent a realitás talajára és segít az említett energiát pozitív célok szolgálatába állítani.

Az első lépések

Lehet, hogy nem könnyű első, vagy második nekifutásra; előfordulhat, hogy egy hosszabb folyamat eredménye lesz majd, de mindenképpen az első lépések közé tartozik: elhatározni, hogy el fogunk helyezkedni. Fontos elgondolkodni a céljainkon, meghatározni a célállást, amiben szeretnénk elhelyezkedni, figyelembe véve a lehetőségeket és realitásokat – például a családi, egészségi állapotunk, távolság stb. Érdemes meghatározni önmagunk számára azt a minimális összeget, melyet munkánkkal szeretnénk egy hónapban megkeresni.

Ezt követheti a kivitelezés lépéseinek átgondolása, megtervezése: mit kell tennünk azért, hogy elinduljunk a sikeres álláskeresés útján – például az önéletrajzunk frissítése, motivációs levél összeállítása, álláskeresés különböző fórumokon, önkéntes munka vállalása stb. Határozzuk meg, mennyi időt adunk magunknak a folyamatra, illetve az egyes lépések kivitelezésére, kiket érdemes felkeresnünk a cél elérése érdekében. Ebben a folyamatban egy támogató kapcsolat sokat segíthet motivációnk, lelkesedésünk fenntartásában, az esetleges kudarcokkal való megküzdésben, vagy akár gyakorlati kérdések megbeszélésében is. Az álláskeresés folyamatában ingyenes segítő, támogató lehetőségekről érdeklődhetünk többek között a területileg illetékes Foglalkoztatási Osztályokon, a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat Álláskereső Klubjaiban, illetve országszerte működnek e területtel foglalkozó alapítványok. Ha körültekintően, kellő tudatossággal vágunk bele a keresésbe, máris megnöveltük az esélyét annak, hogy kiutat találjunk a munkanélküliség fogságából.

Forrás:

1, 2