A félelem szépen lassan, de biztosan tör utat magának. Vizsgák, leépítések, betegség, életközépi válság, rossz döntések, nyilvános szereplés, kígyók, balesetek, tömeg… Mindegy, mitől, de sokan és sokat rettegünk. Egy ideig még tudjuk, miért, mi váltja ki, és egy darabig talán nem tűnik rosszabbnak az „általános létbizonytalanságnál”, de egy ponton megbénít. És nem csak téged vagy engem, de 264 millió másik embert is.

Az adatok arra utalnak, hogy egyre inkább szorongó társadalomban élünk. Épp ezért olyan jelentős egy, a napokban publikált kutatás, amelynek segítségével kibogozhatjuk, miként kontrollálja agyunk a szorongásainkat – s így arra is fényt deríthetünk, hogy miképp veszíti el az irányítást.

Fejezetek egy szorongó naplójából

A (túl)zsúfolt metrókocsiban csupa álomittas tekintetű, nyugodt utas vesz körül. Te azonban már teljesen éber vagy. Egy átlagos hétfő reggelről van csupán szó, de a szíved mégis a torkodban dobog, és érzed, hogy a hideg ellenére is izzadó tenyered megcsúszik a kapaszkodón. Nem, nem randevúra készülsz, nem az első csóktól izgulsz ennyire. Csak szorongsz. Eszedbe jutott egy rossz döntés, amelyet még az előző évtizedben hoztál, és ami tegnap este óta nem hagyja lelassítani a fejedben cikázó aggodalmas gondolatokat. Ráadásul beugrott, hogy úgy hírlik, jövőre leépítések lesznek a munkahelyeden. Már most rettegsz, és szinte látod magad előtt, ahogy a főnököd közli veled a rossz hírt… Mi van, ha már holnap bekövetkezik? Mi van, ha lerobban a metró és már megint késve érsz be, akkor szinte biztos, hogy holnap repülsz…

Ez az állandó nyugtalanság, feszültség, a figyelmedet folyton elterelő, és éjszakánként nyugtalan forgolódásra ítélő gondolatok mindig veled vannak.

Csak egy dolgot szeretnél tudni: mégis hogyan tudnál megálljt parancsolni nekik.

Szorongásos zavarok dióhéjban

Egy korábbi cikkünkben már foglalkoztunk a szorongásos zavarok típusaival és meghatározásával, ahol szó esett arról is, hogy mi a különbség félelem és szorongás között: míg előbbit tudjuk konkrét tárgyhoz kötni, tisztában vagyunk vele, mitől félünk, addig a szorongás inkább jellemezhető irracionális, tárgy nélküli félelemként. Azonban tárgytalan vagy sem, szorongásaink is utat találnak a felszínre… Amikor pedig eljutunk oda, hogy apró-cseprő, jelentéktelennek tűnő helyzetek is előhívják, vagy épp indokolatlanul túlzott reakciót adunk egyes szituációkban, már beszélhetünk a szorongásos zavarok valamelyik fajtájáról (amelyeket a fent említett cikkben részletesen is bemutattunk):

  • a generalizált szorongásról,
  • a pánikzavarról,
  • és a különféle fóbiákról.

Ha esetleg attól is tartasz, hogy rajtad kívül biztosan senki más nem aggódik ennyit, akkor legalább ezt a félelmedet levetkőzheted:

a WHO jelenleg 264 millióra teszi a szorongásos zavarokkal küzdő személyek számát. Összehasonlításképp: ez a szám fedi Indonézia teljes lakosságát – amely történetesen Földünk negyedik legnépesebb országa.

Az, hogy ennyi ember küszködik szorongásos zavarokkal, visszavezethető arra, hogy mindannyian szorongunk és félünk (néha ösztönösen) egyes helyzetekben, ami alapvetően kifejezetten hasznos tud lenni, ha túlélésről van szó, hisz egy adott környezetben, szituációban segíthet elkerülni a veszélyt. Így volt ez őseink idejében, amikor fontos volt tudni, hogy a kardfogú tigris nem játék és jobb elkerülni, és – noha már más veszélyek leselkednek ránk, mint sokezer évvel ezelőtt – így van ez ma is mind az emberek, mind az állatok esetében. Egy egér például szorong egy menedék nélküli, nyílt terepen, hisz tudja, hogy a ragadozók könnyen észreveszik, így az állat igyekszik elkerülni ezeket a szorongást kiváltó helyzeteket.

Mi sem vagyunk ezzel másképp. Ha például félénkek vagyunk, igyekszünk elkerülni mindenfelé nyilvános szereplést, legyen szó színpadról, előadásról egy zsúfolt (vagy szinte üres) előadóteremben, vagy épp egy köszöntőbeszédről a legjobb barátunk esküvőjén. Akárhogy is, sokan (264 millióan) egy ponton már túlbecsülik a fenyegetettség mértékét, irracionálisan reagálnak bizonyos helyzetekben, és a szorongásos zavarok valamely fajtája által megbéklyózva élik mindennapjaikat.

STOP szorongás

Épp ezért rengeteg kutatócsoport dolgozik azon, hogy feltárja a szorongást irányító agyi folyamatokat, és hogy kiderítse, mégis mi okozza, hogy elveszítjük a kontroll e felett az egyébként adaptív viselkedésforma felett.

Alig néhány hete a neves Neuron szaklapban publikált kutatás úgy fest, egy öles lépéssel közelebb került a rejtély megfejtéséhez. A cikket jegyző Columbia University Irving Medical Center (CUIMC) és a University of California, San Francisco (UCSF) kutatói olyan sejtekre bukkantak a hippocampus nevű agyterületen (amelyet többek közt a memóriafunkciókban és a téri tájékozódásban tölt be fontos szerepet), amelyek úgy tűnik, képesek szabályozni a szorongási szintet.

Az egereken végzett kutatásban úgy találták, hogy a rendkívül kreatívan “szorongás-sejteknek” keresztelt neuronok csak akkor mutatnak aktivitást, amikor az állatok olyan helyzetbe kerültek, ami ösztönösen félelemkeltő számukra – ahogy ezt már említettük, az egereknél ezek például a nyílt tereket jelentik. Amikor ezek a neuronok aktiválódnak, “tüzelnek”, más agyterületek felé továbbítanak információt, ami befolyásolja az állatok viselkedését – elkerülő, menekülő viselkedésre ösztönzi őket.

Már korábban is találtak olyan sejteket, sejtcsoportokat, amelyek szerepet játszanak a szorongásban, de ez az első alkalom, hogy a valódi, a szituációtól független szorongásos állapotot reprezentáló neuronokra bukkanjanak. Ahogy azt Dr. Mazen Kheirbek, a cikk egyik szerzője is hangsúlyozta,

ezek a sejtek lényegében egy direkt “agyi elkerülőutat” jelentenek, amelynek hála az állatok rendkívül gyorsan, a magasabb rendű agyterületek bevonása nélkül tudnak reagálni szorongáskeltő helyzetben – márpedig az így nyert idő akár a túlélésüket is jelentheti egy veszélyes szituációban.

Az eredmények egyébiránt egybecsengenek azon újabb kutatási eredményekkel, amelyek szerint a hippocampusnak nem csupán az emlékek formálásában és a téri tájékozódásban van szerepe, de egyes területei részt vesznek a hangulat- és szorongás-szabályozásban is, és kapcsolatban állnak más, a szorongáshoz köthető viselkedések kontrolljában érdekelt agyterületekkel is (mint például az amygdala és a hypothalamus).

A félelem kontrollpanelja

Ráadásul a kutatók az optogenetika nevű módszert is segítségül hívták, amely révén lehetséges specifikus neuronok aktivációját módosítani. Amikor a szorongás-sejteket “lenémították”, az állatok félelem nélkül járkáltak a nyílt terepen is, amelyet korábban mindenáron próbáltak elkerülni. Azonban, ha a sejteket stimulálták olyan környezetben, amelyet az egerek alapvetően biztonságosnak ítélték meg, az állatok a szorongáshoz, félelemhez köthető viselkedéseket produkáltak – ezzel is alátámasztva, hogy e sejtek valóban a szorongás kontrolljának kiemelt szereplői.

A kutatók szerint ezek a sejtek valószínűleg az emberi agyban is megtalálhatók, és ha ez így van, új utak nyílhatnak meg a lehetséges gyógymódok felé

­– nyilatkozta a kutatást első szerzőként jegyző Dr. Jessica Jimenez.

Soha többé szorongás?

Ahhoz, hogy erre a pontra eljussunk, valószínűleg még több évnyi kutatómunkára lesz szükség, ez azonban nem azt jelenti, hogy fegyvertelenül nézünk szembe a szorongás bénító hatásával. Megannyi módon tehetőnk azért, hogy felszabadult abban éljünk, és “lehalkítsuk szorongás-sejtjeinket”.
Ennek egyik legjobb módja a mozgás, mint például a tánc, a jóga, a biciklizés, vagy épp egy kiadós séta. Ezen felül fizikálisan kevésbé megterhelő “pajzsokkal” is felvértezhetjük magunkat, ha kicsit jobban megismerkedünk a relaxáció, a mindfulness, vagy épp az autogén tréning gyakorlásával.

A legfontosabb azonban, hogy ne becsüljük alá a helyzet súlyosságát. Ha úgy érezzük, tüneteink korlátozzak hétköznapi tevékenységeinket, ne habozzunk szakember segítséget kérni! Egy pszichiáterrel vagy pszichológussal közösen részletesen körbejárhatjuk problémánk természetét, és ezzel közelebb kerülhetünk a megértéshez – és szükség esetén gyógyszeres kezeléssel tudjuk könnyebbé tenni a félelmek levetkőzéséhez vezető rögös utat.
Akármilyen hosszú és küzdelmes is leküzdeni félelmeinket, a végeredmény garantáltan megéri az idő-és energiabefektetést.

Via
Psychology Today
Neuroscience News
Science Alert

Érdekesnek vagy hasznosnak találtad a cikket? Ha igen, akkor iratkozz fel hírlevelünkre, így biztosan nem maradsz le a legizgalmasabb pszichológiai témájú hírekről, programokról és cikkekről.

Fotó: itt és itt

Szólj hozzá!

Szabó Anna

Pszichológia BA és Tánctudomány szakon végzett. Főleg a mozgás-és az idegtudomány érdekli. És a nyelvek. Talán ezért is tanul és kutat jelenleg Párizsban – noha szívében mindig pécsi marad. Szeret a szabadban lenni, futni, túrázni, olvasni.

Pin It on Pinterest